No, remélem már mindenkinek lukas az oldala a kíváncsiságtól, úgyhogy akkor következzék a tagnapi napi beszámoló:
Reggel 7re kellet mennem, auuu, de korán van az, 5kor kell kelni, 6 körül el kell indulni. Oks, persze az izgalom miatt gond nélkül fölébredtem, elkészültem, 6 előtt egy 5-10 perccel elindultam, ott voltam fél7re. Még beültem a Victoria Station egy padjára, nézegettem a munkába igyekvő embereket. Megfordult a fejemben, hogy akkor most még elszaladhatok, de aztán csak maradtam :D
7re szépen besétáltam, széles mosoly, mondom az eladó lánynak(akihez már ekkor is csak sorba állva tudtam odajutni), hogy Ewelinával szeretnék beszélni, próbanapra jöttem. Jó, kurjantott egy másik srácnak, hogy kísérjen le. Szembe is jött egy csajszi, aki ugyan nem Ewelina volt, de egy menedzser leányzó lehetett. Beültetett a team megbeszélésre, amiből alig értettem 2 kukkot, azt hiszem arról beszéltek, hogy belehúznak és lenyomják a mai napot 100%osan, mindenki ért mindent, oks, akkor hajrá.... Jött újra a menedzser leányzó, itt az ingem, hozott övet, ékszer, óra lerak, még fülbevaló sem maradhat, sőőőőőt, még a brazil szerencse karkötőmet is levágták, de don't worry, átkötöttem a bokámra, remélem még így is hatni fog ;) Elmondta, hogy mi lesz ma, 1ig kell maradjak. Kitöltöttünk 2 papírt, hogy az vagyok, aki, nincs semmilyen olyan betegségem, ami alkalmatlanná enne a munkára, nincs-nincs, oks. Irány a konyha. Az első 3-4 órát ott fogom tölteni, mindenkivel fogok dolgozni egy kicsit. 4 konyhás szendvicsgyártó volt lent, plusz a konyhafőnök srác. Beöltöztettek: hajháló még a fülemre is ráhúzva, műanyag kötény, kézmosás.
Első csaj: szigorú iszonyú tempóban nyomta a melót, de korrekt volt, mindent mondott, kijavított, ha vmi nem ment, de kedvesnek nem mondanám. Bagettet és Wrapot(tekercs) csináltunk, szendvicset csomagoltunk. Tomi reakciója a következő volt: biztos Kelet-Európai... Utána következett egy fekete leányzó, aki kezdőbb lehetett,  mert többet használta a segédleteket, kedvesebb volt, 2szer is darlingnak :D szólított, ha elrontottam valamit, mondta: don't worry, darling :D Vele salátákat készítettem. Ja, ki ne hagyjam, mosogattam is nem is keveset, azt is szélsebes tempóban, nem lehet ám vacakolni, faster-faster... Aztán dolgoztam egy spanyol leányzóval, aztán a holland sráccal. A srác késésben volt, úgyhogy merészen rám bízta a rákos szendvics készítését, amíg Ő egy adag salátát készített, aztán itt is csomagolás... Ők is kedvesek voltak, segítettek, magyaráztak. Iszonyat tempót nyomnak, keményen föl kellett kötnöm a gatyámat. Aztán a menet vége felé, amikorra el kellett készülniük a napi adagjukkal, össze kellett söpörjek, segítenem kellett takarítani a pultokat, majd beraktak mosogatni, ... Nagyon zavaró volt, hogy a cipőm csúszott a vizes padlón, emiatt sokszor csak totyorogni tudtam :(
11 után kaptam meg a 15 perces ebéd szünetemet, ami annyira volt elég, hogy levegőt tudtam venni, el tudtam menni WCre, és tudtam inni egy üveg vizet. Merthogy ha a konyhában vagy, még inni sem szabad...
A hátralevő két órát a bolt részben töltöttem: rendezgettem a szendvicseket, italokat, mifityfenéket, hogy mindig úgy nézzen ki, mintha épp most nyitott volna az üzlet... Megmutatták és elmesélték a fönti részben található dolgokat: a kávégépet, a péksüti sütőt, a pénztárgépet. A leveses sráccal is mentem egy kört, aztán jött az ebédszünetes őrület, rohangáltunk a konyha és a bolt között(ha jól emlékszem, úgy 20 lépcső van a két szint között, a földszinten van a bolt, a konyha a pincében), állandóan töltöttük és újrarendeztük a szendvicseket. 1 előtt öt perccel még leküldtek mosogatni, de ahogy azzal végeztem, kb 15 perc volt, mondták, hogy vége a mai napnak, menjek, öltözzek át, és beszélünk. Ekkor már Ewelinával beszéltem(Ő valamikor a nap közepén tűnt föl a konyhában először, eddig a pontig nem is tudtam, hogy Ő az), elmondta, hogy van egy jó híre, a csapat igent mondott Rám, úgyhogy pénteken reggel várnak szeretettel. 5kor... JÉZUSMÁRIASZENTJÓZSEF!!!!! Hogy mi van? Igen, a reggeli műszak 5kor kezdődik, jön már buszom? Ó, mondom a bringa az elhoz bármikor. basszus, ez azt jelenti, hogy reggel fél4kor kell keljek, igaz, hogy végzek délre és enyém az egész délután, de jaj... Szóval erre be kell állni még...
Elmondta, hogy az első 2 hét tréning, 1 nap 1 ember mellett fogok dolgozni, utána kell írjak egy tesztet, aztán még 2 és fél hónap konyhai munka, utána kerülhetek majd föl a boltba... Elmondta a fizetést, az eü követelményeket, az etikai követelményeket, hogy mit kell magammal hozzak az első napra, hogy aláírhassuk a szerződést, abból kinyomtatott egy példányt, hogy legyen időm lefordítani.
Kérdezték, hogy vagyok, hogy tetszett, mondom tetszett a pörgés, hogy jó lesz fölvenni a ritmust, tetszett a hangulat, és meg fogom tudni tanulni... Azt persze nem mondtam, hogy alacsony a mosogató és rövid távon ki fogja csinálni a derekam, de majd mosogatok terpeszben, szép ergonómikusan, hogy kétszer majdnem sírva fakadtam, amikor 3szorra sem értettem, hogy mit akarnak és hogy elfáradtam... Egy biztos, lesz motiváció, hogy továbblépjek:)
Úgyhogy juhéééééé, mert van állásom, pénzért dolgozom megint, lesz időm mellette tanulni, el tudunk költözni, hogy tudok nyelvet gyakorolni. A pörgésbe pedig bele fogok jönni, don't worry, darling, be happy :D :D :D