Először kezdem a tegnapi nappal, azaz a keddel:

3ra voltam hivatalos a Pret-kávézó és szendvicslánc irodájába interjúra. Zsuzsi volt olyan kedves, hogy Ránk áldozott a délelőttjéből egy jó másfél órát, és a munkahelyén megtanított minket a nagyüzemi kávégépek használatára, habosítottam tejet és vagy hússzor betöltöttem a kávét. Elméletben profi baristává váltam :D

Háromra szépen odaértem a Viktória állomásra, a kedves recepciós kisasszony fogadott szokásos széles mosolyával, már adta is az újabb űrlapot, ugyanazokat az adatokat kérdezték még egyszer... Hmmm... Semmi gond, kitöltöttem, beadom. 2 perc múlva jön egy pasi, én vagyok-e a Csilla, megbeszéltük hogy kell kimondani, oks. Beljebb megyünk, leültet, kérdezget, kmiért akarok itt dolgozni, hogy jellemezném magam, tényleg ráérek-e minden nap, blabla... És mikor tudnék kezdeni? Mondom - holnap:) oks, elmegy vagy 10 percre, előkerül és kivágja, hogy az interjú sikeres volt, akkor holnap 7re kell ide jönnöm a Victoria állomás sarkán lévő üzletbe, jó? Háááát, izééé, nem lehetne mégis inkább a csütörtök, mert NINumber interjúra kellett volna reggel 9re kísérnem a Jánost... Furán nézett, mondtam, sorry, the job is the most important! (bocsi, a munka a legfontosabb!) Elmondta a legfontosabb tudnivalókat, adott egy csomó jó tanácsot, hogy viselkedjek és mit tegyek, ha be akarom lopni magam a team szívébe, kedves volt Tőle. 

Hazafelé pedig kivel találkoztam, na kivel? Személyesen? Hát a KIRÁLYNŐVEL!!!!!! Tekerek az egyik főúton, szokásos dugóban, látom-hallom, hogy a szembejövő sávot 2 motoros rendőr terelgeti, tisztítják az utat, na, mondom, vmi nagykutya jön biztos. Erre gördül szembe egy régi gyönyörű nagy fekete RollsRoyce és ott ült benne, galambszürke kosztümben, színben egyező kalapban a KIRÁLYNŐŐŐŐŐ!!!!!

Mindezek után gondolhatjátok, hogy alig bírtam elaludni este :D