Egyre jobban érezzük magunkat, szépen beindulgatnak a dolgaink!

Az a durva, hogy brutál sokmindent kell egyszerre megszokni, és nincs szünet! Az embereket, az angolt, a baloldali közlekedést, az ízeket, a boltokat, az életritmust, a hihetetlen gyorsan változó időjárást! 

A vendéglátóink(azért hívom így őket, mert ingyen lakunk) iszonyú kedvesek, türelmesek, segítő készek. Ők már teljesen átvették az itteni életérzést: don't worry, be happy and just relax! A bringások itt egészen őrültek, mennek az autók és az emeletes buszok közt bátran, és itt ez a normális, az elfogadott, senki sem dudál le, nem rázzák az öklüket, nem tolakodnak az autósok! Tegnapelőtt bementünk a központba cangával, és arra álltunk rá, hogy helyieket próbáltunk követni, hogy beletanuljunk a helyi közlekedési morálba. Az utca valami csodálatos, ez a sokféle fajta ember, millió féle ruhában, ezer nyelven beszél. A piac, ahol a kínaiak helyett mindenhol arabokat látunk, ugyanígy a kis boltokban. Mondjuk a belvárosi rész nagyon zsúfolt, aki nem bírja a tömeget, az ne ide jöjjön:) Viszont ez a városrész nagyon barátságos. MA reggel voltam kint a parkaban egy kicsit mozogni, mert egyenlőre az edzőtermek drágák nekem, és tele volt reggel 7kor emberekkel: futottak, kocogtak, kutyával rohangáltak, voltak csoportosan edzők, a második éppen arra sétálós körömben a kezembe nyomott az edző egy promóciós papírost, hogy vár szeretettel és hogy csatlakozzak és szép napot stb...

Tegnap előtt éreztem először, hogy igazán kiengedtem és végre nem görcsölök: ingyen lakhatunk, amíg nem lesz meló, a kaja és az egyéb kiadásokra pedig még nagyon hosszan van elég pénzünk. Hihetetlen, hogy milyen kedvesek itt az emberek, segítenek, thank you, please minden mondatban, mosolyognak egymásra, ha beszélni kell stb... Én nagyon megszerettem. 

Már nézegettem állásokat, egyenlőre gyt asszisztensit, és bizony lehet, hogy költözünk, ha valahol Londonon kívül kapok állást.

János is nekifeküdt az angolnak, naponta jár nyelvsuliba, lelkesítem, mert halad, csak lassan. Mint én az elején. Most meg már egy csomó mindent értek, nézünk TV-t angol felirattal stb... A vendéglátóink is mondták, hogy meglepően jól megértek egy csomó témát:D

Úgyhogy egyenlőre élvezkedünk, akklimatizálódunk és szokjuk a megváltozott világot, szépen osztogatjuk a CVeinket, aztán majd lesz vmi!

Don't worry, be happy!:D :D :D