annyi mindenféle történt...

Ma nem történt semmi extra, csak ment az angolozás ezerrel, de azért még írok pár sort arról, ami az elmúlt másfél hétben történt:
Az egyik az időjárás. Hihetetlenül gyorsan tud változni. Nem csak az, hogy egyik napról a másikra, nem. Egyik óráról a másikra! Pl.: reggel 7kor lementem edzeni a helyi parkba egy órácsákát, 1 szál ujjatlan pólóban nyújtottam a végén, örültem, hogy szép napunk lesz, esetleg mégis lemegyünk a tengerpartra. Mire Zsuzsiék kikászálódtak az ágyból 9kor, be volt borulva, fél 10kor már újra esett az eső. Ha kisüt a nap, egy percig sem szabad tétovázni, ha akarsz vmit csinálni, akkor azonnal, mert nem tudhatod, meddig marad így! Az eső az vicces, sokszor csak szemerkél, illetve egyenletesen permetez, kicsit talán erősebben, mint a ködszitálás Magyarországon. Ködös Albion? Nemhiszem, inkább szürke Albion:)
Aztán voltunk már 2-3szor várost nézni.
Egyszer voltunk a központi részen: BigBen, Parlament, London Eye, de nem igazán tudtunk élvezkedni, mert iszonyú hideg lett. Illetve nem is hideg, mert volt vagy 7-8 fok, csak azzal, hogy szinte mindig fúj a szél és magas a páratartalom, jóval hidegebbnek tudjuk érezni.

Az első utunk, miután megjöttek a cangák

London Eye

BigBen, ahonnan ha jobbra folytatjuk utunkat, akkor...

Itt a napsütést mutatom, még ha nem is úgy tűnik

 

Útban a királyi palota felé, nincs ám hideg, ááá, nem is fázom...

 Rendszeresen a Hyde parkon vezet át az utunk, ahol a mókusok már annyira kézhez vannak szoktatva, hogyha kaját remélnek, nem röstellenek még az ember lábára is felmászni...
 
Egyszer jártunk China Townban, beugrottunk két bank között kajálni egy kínai-annyit-eszel-amennyi-beléd-fér étterembe. Jártunk a Peticoat Lane-en és annak környékén, ami leginkább egy nagy multikulti kajáldának és kirakodó vásárnak felel meg. Rengeteg ember, rengeteg íz, illat, látnivaló, érdekesség, csak bírjunk eleget pislogni. Kóstoltunk rákot, mexikói csirkés buritót, isteni falafelt, mézes-citromos csirkét, még a fülünk is kettéáll néha.

Egy aprócska graffiti sünike

Ezt a képet külön Neked küldöm Apu! Egyik nap a Temze parton tekertünk, és ezen a szakaszon egyszerre álltunk meg a Jánossal, hogy ez most teljesen olyan, mint amikor Csepelen tekertünk! A folyó, a sáros földút, a szél és a felhős napsütés....

És hadd emlékezzem meg még Vendéglátóinkról is, akik végtelen türelemmel viseltetnek irányunkban, amiért nagyon hálásak vagyunk :D