Hol volt, hol nem volt...

Hát ja, ez a remek "5 fontos internet"(mi csak így hívjuk, mert ennyit perkálunk érte szobánként, de a negyedét sem éri), olyan mint egy rossz mese: ho van, hol nincs. És richtig akkor nincs, amikor semmi ihletem nincs a blogíráshoz, amikor meg szárnyalnának a gondolatok, akkor meg hupszi. NA de talán most végre magához tér. Reméljük a legjobbakat:)

Kezdjük akkor az élménybeszámolókat a rosszakkal:
János biciklijét ellopták vagy 2 hete:( A munkahelye elől a két zárat simán levágva vagy kinyitva nem tudjuk, mert semmi sem maradt a canga helyén, lenyúlták. Egyik este hív, nagy mosolyogva veszem föl, hogy akkor végeztél és indulsz? Mire nem, ellopták a cangát, úgyhogy jövök haza gyalog. Egy tuti, kellett az a kb 2-2,5 óra, hogy lenyugodjon, amit meg is értek. Megsirattuk, meggyászoltuk és másnap nekiindultunk délelőtt másikat nézni. Szerencsékre kb egy hete jártuk végig a környék boltjait nekem égőért, amikor is már megakadt a szeme egy járgányon, hát most bekerítettük, alkudtunk rá egy sárvédőt. Aranyos volt az eladó, mert látta rajtunk, hogy nem repesünk az örömtől és kérdezte, hogy mi van(tökörésztünk, hogy vegyünk-e sárvédőt rá még 30 fontért vagy ne), mondtam, hogy ja, merthogy kényszer a vásár, merthogy tegnap ellopták a másikat. Mondta, hogy beleveszi az árba a sárvédőt, vigyük. Azóta János megbarátkozott az új gidával(merthogy kecske volt az előző:) megszokta, talán meg is szerette már. Carrera Kraken, ja és ami vicc, hogy ez is egy lopott canga. A bolt szerződésben áll a rendőrséggel, átvesz lefoglalt de a tulaj által nem keresett lopott cangákat, helyrepofoz és elad. Így Jánosnak állandóan magával kell hordania a vásárlást igazoló kis lapocskát, hogyha vki nekiesik, hogy ez az én cangám, akkor tudja igazolni, hogy nem lopta. Kemény...

Alsó szomszédaink költöznek. Megelégeltéka földszinten uralkodó állapotokat és mennek. Szomorúak vagyunk, mert kedveltük Őket, és csak reménykedhetünk, hogy normálisak jönnek a helyükre. Tegnap búcsúzóul szalonnát sütögettünk mobil grillen meg kolbászkát. Hogy ne legyek totál rosszul ennyi zsírostól, elszopogattam mellé egy finom érett ananászt, és jelentem jól vagyok. Diétának meg megint annyi.

Na akkor térjünk át a jóóó dolgokra, merthogy az is van bővivel:

Rákattantam az angol olvasásra!
Az egész úgy indult, hogy venni akartam egy tengeri herkentyűs-halas szakácskönyvet, és betévedtem egy nothinghilli használt könyves boltba(átlag 50p és 5 font között vannak könyvek, meg persze drágábban albumok meg mindenfélék) és sikerült vagy 6 könyvvel hazatérni:
- Londoni séták városnézős könyv (amit Drága Anyukámnak ajánlanék:D :D :D )
- London környéki kirándulások
- Tengeri herkentyűs szakácskönyv
- környezettudatos zöld élethez útmutató, mit hogy ha lakásban lakunk,  ha kertes házban vagy ha vidéken
- egy novellás kötetet, aminek a történetei a kertre épülnek
- útmutató a modern hölgyeknek (ez nagyon vicces, 50p volt, 2007es kiadású, azért vettem meg, mert egy csomó kis érdekes szösszenet téma van benne, nagyon jó szókincs bővítő)
Ja, és hogy keveredtem oda? Azon a hétvégén volt a NothingHillCarnival. Ha láttatok már tömeget, kifejezetten félelmetes volt. Egyedül mentem, mert János dolgozott, de nem jutottam el, csak az első sarkáig a felvonulásnak, mert nem akartam beleveszni a tömegbe. Kb 20 perc alatt lettem rosszul a sör-fű szag keveredéstől és a lökdösődéstől. Minden sarkon rendőrök, folyamatos motozások, nem egy gyereket vittek el bilincsben. Köszönöm, nekem ennyi elég volt. Na és innen kifelé tévedtem be a boltba, vagy jó 2óra hosszára. Költöttem 15 fontot, amihez hozzá kell tenni, hogy csak a szakácskönyv lett volna újonnan egy 20as. A másik NothingHilles élményem az ezen a hétvégén a PortoBelloRoad-i híres piac, ahol antik cuccoktól kezdve a kézműiparos holmikon át a bóvliig mindent lehet kapni, végig kis boltok az utcában illetve szombatos az egész utca egy nagy kirakodó vásárrá alakul át. Itt is elbóklásztam vagy jó 3 órát és csak annak kösönhetem, hogy nem hagytam ott a fél fizetésem, hogy véletlenül egy peták nélkül indultam el és a Portobellón, ki tudja, milyen indokkal, csak 2 pénzfelvevő automnata van, azok is kisboltban, nem túl bizalom gerjesztőek. Szóval maradt a nézelődés, de ha legközelebb megyek, vinni kell egy kis pénz magot, mert pl farmer zöldségesek is voltak nagyon szép áruval. Azokat kifejezetten sajnáltam, hogy nem tudtam hozni belőlük.
És még mindig könyvek: van itt egy olyan "bolt" Sheperd's Bushban, ahol haszált könyvek vannak, de... Ingyen! Ha akarsz, adományt adhatsz, de nem kötelező, arra épít a rendszerük, hogy egy csomóan hoznak be régi megunt kiolvasott vagy mittudomén milyen könyveket. Amíg ott voltam(egy bő óra volt átnézegetni, mert összevissza voltak mindenfélék) jött pl egy hölgy, és 2szer fordult vagy 6 nagy bevásárló táskányi könyvet hozott. Ki is halásztam belőle egy friss kiadású elsősegély nyújtó könyvet, lehet kezdeni a szakmai témájú nyelvi továbbképzésemet :) No meg találrtam egy biciklis londoni kirándulós könyvet is és egy érdekesnek tűnő naplót, amit lehet vissza fogok vinni, mert nem egészen az, amire gondoltam, mégse tetszik annyira, habár a festett képek nagyon szépek benne....

Itt van az ősz, itt van újra. Szeptember elsejével megérkezett hozzánk is az ősz. Igencsak elkél a pulóver meg a hosszú ujjú póló és a harisnyáimat is elkezdtem előásni, igazi esőholmi beszerzése is terítékre került, mert amit hoztunk, az még tavasszal bebizonyította, hogy nem az angol esőzésekre találták ki.

Munkahely:

Van nálunk egy olyan "intézmény", hogy Mystery Shopper, aki egy titkos belső vásárló és minőségellenőriz, milyen hangulatú a bolt, milyen a kiszolgálás, milyen a kínálat stb. És 2 hete pont nálam vásárolt, merthogy mostanában a koradélutáni forgalomban fönt dolgozom a kasszában. Szóval nálam vásárolt és a következő értékelést kaptam: SUPERSTAR! Az engem kiszolgáló dolgozó nagyon kedves volt, végig mosolygott, a testbeszéde nyitott volt, figyelmes, gyors volt, elköszönt és még szép napot is kívánt!!!! És ennek köszöhetően, amióta ott dolgozom először, 100%ra teljesítettük az értékelést! Nagyon büszke voltam magamra és nagyon jólesett a annak a néhány kollégának a dicsérő szava, akik megköszönték a bónuszt(merthogy ha az 50 pontból legalább 46ot szerzünk, akkor munkaóránként 1 font bónusz jár). Ami furcsa volt és rosszul esett, hogy se a menedzser, se a konyha vezető egy büdös kukkot nem szólt, csak a bolti vezető kislány dicsért meg.

A másik munkahelyi mese, ami inkább rémmese, az a szombati extra napomon történt(merthogy 3 napos hosszúhétvégén dolgozó konyhazáró kolléga beadta a nagyon beteg vagyok, nem tudok dolgozni szöveget, és ugyan a vasárnap-hétfőre találtak embert, mert az egyik egyébként is dolgozó leányzó meg tudta csinálni, viszont szombatra kellett még egy ember. Mivel János dolgozott szombaton és utána volt még 2 szabad napom, igent mondtam. Hát nem kellett volna. 5ig kellett volna bezárni a konyhát, ezzel semmi gond nem is volt, viszont fél 4kor leszakadt az ég Londonban. amióta itt vagyunk, esett már az eső bőven, de ilyen felhőszakadást itt még nem láttam.A lényeg, hogy a hirtelen lezúduló vizet a csatorna rendsze nem tudta elvezetni, így kb 10 perc alatt bokáig ért a víz a pince helységben található konyhában. Úgyhogy fölmehettem a boltba, ahol nyugi volt, röhögtünk az egészen. Szegény kismenedzser srác meg hiába telefonálgatott, 5ig nem kerültek elő a szivattyúzók(gondolom annyi fele kellett menni hirtelen) úgyhogy eljöttem félbehagyott konyhával.

Kb ennyi izgalmas történt az elmúlt 2 hétben.
Remélem most már tényleg rendesen fogok tudni jelentkezni, mert már nagyon bosszant ez a nyavajás internet.
Reméljük a legjobbakat4
Üdv Mindenkinek
LöPá

Ui.: a jövő héten szabadsááááááááág!!!!!!

Nyár van nyáááár...

... röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogárááááár!

Hát igen, menthetetlenül nyár van, és marhára élvezzük! A mai blogot is épp a kertben üldögélve írom, igaz, már hűvös van, elkél a pulcsi, de ettől még nem rettenek meg. Az elmúlt két hétben is hasonló szép időnk volt, amit sokszorosan ki is használtunk:
A múlt hétvégén pl garden party-t adtunk, igaz, kevesebb kedves barátunknak, mint amennyivel terveztük, de így is jó hangulatú kis kerti sütögetést rittyentettünk: vettünk az ASDA-ban csirkemellet, amit fokhagymás-joghurtos pácban érleltünk, meg császár hús féle malac husit, sok-sok zöldséget, két mobil grillt aztán hadd szóljon! Viccesen idnult a dolog, merthogy a gyufavétel az én dolgom lett volna, amit ügyesen elfelejtettem, de a fiúk ügyesen megoldották a dolgot, begyújtották anélkül is. Degeszre ettük és jól kibeszélgettük magunkat, valamint még 2 napig szellőztettük a házat, merthát a füstszag az a zárt ajtón is bejutott:D
A múlt szombaton pedig elhatároztuk, hogy kihasználva a jó időt, elkerekezünk a legközelebbi magyar boltba Wimbledonba, ami kb oda 2-2,5 óra volt(ugyebár térkép nézegetés, jaj, hol is vagyunk, merre is kéne itt menni, nem jó, menjünk vissza...), hazafelé már csak 1,5 óra:D Útközben áttekertünk egy újabb csodaszép parkon, páfrányokkal, hihetetlenül zöld fűvel. A magyar bolt egy picike kis üzlet, de hamisítatlanul magyar. Bemegyünk, köszönünk széles mosollyal, ej micsoda ragyogó szép nyári idő van, nemde?! Mire a magyar eladóhölgy: Jaaaj, ne is mondjátok, mindjárt felfordulok ettől a melegtől, nem lehet levegőt kapni és egyébként úgy betűz ide a nap.... - ejjj, aranyapám, mintha csak otthon lettünk volna:D D: D: Alig bírtam visszafogni, hogy ne röhögjek föl hangosan kínomban... No de ezzel sem törődtünk sokáig, magunkhoz ragadtuk a kosarat és elindultunk körbe. Kb két lépésenként játszottuk a nohááát, ez is kell, meg az is de jóóó ésatöbbi féle játékunkat, amit elég sok boltban elő szoktunk adni:) Alaposan bevásároltunk: füstölt szalonna, kolbász, túró, pilótakeksz, TúróRudi, Borsodi, zacskós levesek, libazsír, krémtúró. Egy átlagos heti nagybevásárlásunk kétszeresét hagytuk ott, de nem érdekelte egyikünket sem, fülig érő vigyorral rohantunk az első ülő alkalmatosság felé, hogy betoljuk a TúróRudikat és János megigya a citromos Borsodit. Piknikezéshez más nem lévén, London tudtommal egyetlen villamosvonalának az egyik megállójában foglaltunk helyet, ahol persze tilos enni-inni, de ez együnkeket sem izgatta különösebb képpen. MEgcsodáltuk falatozás közben a szép zöld helyi villamost, elrágcsáltunk még egy adag kolbászkát, és indultunk haza. Ha nem kellett volna sietni(János ugyanis ment délután dolgozni), megálltunk volna a parkban piknikezni, de így csak átsuhantunk rajta nagy álmélkodva-bámészkodva. Azóta minden nap ünnepnap, esténként nagy szertartásosan elnyammogunk egy kis szallonnát-kolbászkát hagymával, minden falatot jól megrágva. Hiába, vannak dolgok, amik hiányoznak :D
Most vasárnap pedig, hogy János délelőttös volt én meg szabados, fogtuk magukat és elmentünk várost nézni: jó nagy kört sétáltunk:
Indultunk a Piccadilly Circus-tól, Trafalgar Square - János fölvetette a párhuzamot a Nelson's Column és a Hősök tere között, van benne vmi -, Parlament és a BigBen, Aztán végig a Temze nyugati partján egész a St Paul's Chatedral-ig, amit belülről is megnéztünk, tömjén illat, orgona szó, ja, itt az orgona sípok nem álltak, mint eddig én mindenhol megfigyelhettem, hanem mint a harsonák, vízszintesen helyezkedtek el, érdekes - aztán tovább a Tower Bridge-ig, olimpiai ötkarika megcsodálása. Hazafelé a séta a másik oldalon, illetve inkább rohanás, mert akkor tudatosult bennünk, hogy 10ig vissza kell érjünk János cangájáért a Piccadillyre, de azért így is jutott idő nézelődni menet közben, pl az ablakunkból oly messzinek tűnő Szilánk "mellett" is elhaladtunk, ami közelről nem is tűnt olyan hatalmasnak.
És tatatataaaaam, letelt a három hónapos próbidőm a Pretnél, immáron ugrik egy picit a fizetésem fölfelé, viszont az adó is nőtt, na de nem baj, a kicsinek is nagyon örülök. Maradtam délutános, úgyhogy angolozok bent, akik hallják, röhögnek. A szemetes fiú udvarol, ma pl amikor monda neki a kolegám, hogy milyen rendes vagyok, hogy segítek a szemét fölcipelésében, pedig már végeztem(még vagy 15 perc volt a munkaidőmből), gyorsan fölajánlotta, hogy viszonzás képpen meghív egy kávéra valahol itt a pályaudvaron! Mondtam, hogy nagyon kedves, de még munkaidőben vagyok és egyébként is vár otthon a Kedvesem, sietek haza... Kicsit elszontyolodott, egész megsajnáltam :D
Óóóó, és érik a szeder ezerrel! A hétvégén kibattyogtam és hülyére ettem magam, valamint szedtem egy jó adagot és sütöttem túrós-szedre sütit, nyami, nagyon finom lett, sztem holnap sütöm a következő adagot! Kedves Kriszti! HA van szeder-lekvár recepted, kérlek juttasd el hozzám email formában vagy skype-on keresztül vagy akárhogy, mert különben kénytelen leszek a netről pecázni és akkor fele olyan jó sem lesz, mint amilyen lehetene, és már nem lacafacázhatok, 1-2 héten belül leérik aztán annyi... attól nem tartok, hogy elfogyna, mert annyi van, hogy az félelmetes. Van, aki létrával és gyerekkáddal megy :D
No, most így hirtelenjében ennyi, még következzék egy kis kép galéira, aztán jóccakát! Remélhetőleg a net megbízhatóan fog működni és többet nem fordul elő, hogy nem tudok a hétvégén újabb bejegyzéssel jelentkezni ;)
Csókoltatunk minden Kedves Otthonit! LöPá!

Ez egy rendőrségi paripa, igazi kezes bárány, nyugodt tudott maradni az egész forgatagban, amíg a gazdája alaposan megbírságolt egy riksás fiatalembert...

Kis egyiptomi behatás a Temze parton

Szimatszörény:D

János a St Paul's Chatedral előtt

Volt egyszer egy Olimpia Londonban: csendélet az egyik reklámfigurával, akit kishíján feldöntöttem, dehát mindent egy jó fotóért 

Kukucska...

Újra próbálkoztunk a közös fotó készítésével. Ez jó lett...

.... a többi meg nemannyira :D

művészi megközelítés...

Modern üvegpaloták

Ott az ÖtKarika, na meg azért már legyek rajta én is, ha kérhetem, hallod!!!!!

már a hídon

Cicusok a Tower kertjében

Egy kicsit megfáradva, és itt még csak épp indultunk visszafelé :D Háttérben a Belfast csatahajó, ami most múzeumként működik...

A szorgos hétköznapok

Telnek-múlnak napok szép csendesen, napsütésesen, amit nagyon élvezünk! Lehet kint szárítani a ruhát, ki lehet ülni a kertbe reggelizni, olvasgatni, tanulni, vagy csak úgy nézelődni. János a héten lecsapta füvet a kertben, így most a feketerigók előszeretettel jönnek hozzánk vadászni. Amíg ma sült a vacsora(joghurtos csirkemell cukkinivel), kiültem és számoltam, hány kukacot bír egyszerre elvinni a csőrében egy "black bird". Mert ma a madarakat tanultam angolul :D

A héten határozottan átálltunk a délutáni üzemmódra, 8 körül kelünk, lassan kávézgatunk, aztán lemászok reggelit főzni, vissza az ágyba, közben rötyögünk Tom és Jerry válogatott kalandjain. Némelyik részt már kívülről fújjuk. A melóban kezdenek helyreállni a dolgok, az elmúlt 2 hét nevetségesen kevés órája után végre ez a hét normális óraszámot hozott, 12-től dolgozom 8-ig. Na de az is kiderült ám, hogy miért. Bevezettek ugyanis egy új rendszert, ami annyit jelent, hogy az összes termékünk maximum 8 órán keresztül árulható. Ez, ami a frissességet illeti, egy nagyon szimpatikus döntés, viszont ami a délutáni plusz munkát illeti, az már kevésbé jön jól. Ez rajtam ugyanis úgy csapódik le, hogy a délután folyamán folyamatosan jönnek, hogy ebből légyszi még 4-et, a másikból hatot, mert ami kint volt, lejárt... Egyébként vmi történt, mert az elmúlt néhány napban sokkal többen megfordultak nálunk, több mindent kellett újra gyártani. Szóval nehéz, mert nem lehet szépen zárni a konyhát, mert jönnek a rendelések. Az már kitűnik, hogy lesz egy ember, aki marad velem 4-ig és segít, de utána egyedül kell csináljak mindent. Mondjuk legutóbb kaptam egy extra órát a sok szendvics miatt, ami meg éppenséggel jól is jött. Várakozással tekintek a jövő hét elé és figyelem, hogy alakulnak a dolgok.

Az edzés megy szépen, három edzésnap után egy szünet, és próbálom úgy alakítani, hogy az egyik pihi nap a hétvégére essen, így van egy teljes lusti napom a héten :P Már kezdenek köszönni az emberek, ismerőssé válni az arcok, ki mikor jár, kb mire edz. Én meg figyelek, hátha látok vmit, amit érdemes eltanulni. Ó, most a hétvégén sok finomat főztem, igyekeztem diétásan, hamár a hét nagy részében szendvicseken élek :D Tegnap lazacot sütöttem cukkinivel és hagymával, nyami... És mielőtt megkapnám, hogy mit nagyzolok a lazaccal, az itt olyan, mint otthon a ponty... Tengerparti ország lévén lehet itt kapni egy rakat féle halat, kell majd szerezzek egy határozó könyvecskét, amiben receptek is vannak: melyik hal micsoda, mit kell róla tudni és mit lehet csinálni belőle. Úgy tudtam, hogy a fisfight.com oldalon, amit a River Cottage-os Hugh indított, van ilyen rész, de nem találtam meg. Illetve a recepteket igen, de a halakról kép-leírás is volt a műsora szerint. Ha vki tud vmi ilyesmit neten elérhető formában, kérem szóljon! Ja, és a következő szállítmánnyal szeretném majd kiküldetni a Horváth Ilona féle szakácskönyvemet, ugyanis Jánosban felébredt a honvágy az otthoni ízek után, lásd bableves, lencse főzelék, meg ilyenek. Magyar boltot is találtunk a neten viszonylag közel(Wimbledonban, kb 1-1,5 óra cangával csak oda, de ha azt nézzük, hogy a többi meg kb 2-3 órányira vannak, akkor ez tényleg egy köpésre van:), úgyhogy ha az idő engedi, ellátogatunk oda is és beszerzünk néhány nehezebben fellelhető alapanyagot és finomságot ;) TÚRÓ RUDI-t egy zsákkal, az biztos, meg túrót is egy nagy adagot! Talán ez az az alapanyag, ami a leginkább hiányzik.

Ma igazi csajos szépségnapot tartottam! Vettem az ASDA-ban arcradírt, az edzés után napozgattam a kertben a délutánra még előbújó napocskának köszönhetően, aztán vettem egy levendulás fürdőt. Csak 3szor akarták rám törni az ajtót, sorry. Vettem cink-oxidos krémet is, mert már megint vmi kicsapta a szám szélét, és az arcomon is megjelent néhány hasonló foltocska (ezúton is köszönöm még egyszer Évinek a tanácsot, amit majd egy éve adott, bevált a babapopsi kenőcs trükk :D), jól bekenegettem magam illatos krémekkel, pedi- és manikűrözés is megvolt. Hát ez utóbbi... A konyhai munka és a sok bringázás bizony nem kedvez a kezeimnek, egyenlőre búcsút intettem a selymes kacsóknak...
János kezén is gyarapodnak a vágások és sérülések, amiknek nem nagyon kedvez, hogy naponta áznak a mosogató lében, úgyhogy a héten beruházunk egy nagy aloe levélre és esténként abba fogjuk csomagolni a kezeinket. Otthon bevált, reméljük itt is így lesz.

Ó, majd elfelejtettem, a héten vettem sárgabarackot a piacon, és majdnem olyan finom, mint a hazai, egész meg voltam lepődve(így jártam nemrég a kopasz barackkal és a simával is) :D Gyümölcs teákat lőttem a lengyel boltban, mert máshol siralmasan kicsi volt a választék(akár bevásárló központot, akár piacot, akár arab boltokat néztem). Ott viszont vagy 50 féle volt a polcon. Eredmény: 1 doboz hársfa tea, 1 doboz csipkebogyó-málna(ez vmi isteni finom),1doboz körtés-ananászos(amolyan egyszer ihatós). Ja, és a heti újdonság az okra gyümölcs lesz, amiről jókat olvastam, a cukkinihez hasonlítják. Jövő héten beszámolok az eredményről, már ha életben maradok :P

És a kötelező képek, egy, mert megláttam és tetszik, a másik, hogy nehogy hiányozzunk ;)

A tengerparton

No, ennyit mára, csókoltatok mindenkit!
Lö pá!

Csak szép csendesen...

Szép csendesen telnek mostanság a napjaink. Semmi extra, csak a szokásos gyönyörűség:)

A héten nyár volt Londonban, lehetett napszemüvegben, szandálban, egy szál pántos pólóban és rövidnadrágban bringázni, és még hazafelé is kellemes meleg volt. Még János sem vitt pulóvert, pedig éjfél előtt nem sokkal szokott hazaérni. Hehe, és irigykedik a fél munkahelyem, hogy milyen jó színem van, és hogy mennyire nem ér, meg hogy hogy csinálom :P

A melóval minden ok, gond nélkül sikerült átállni a délutáni műszakra, ami merőben más, mint a reggeli. Szendvics gyártás szinte nulla, helyette előkészületek a másnapra (hozzávalók elő porciózása, joghurtos cuccok előkészítése, zöldség mosás és takarítástakarítástakarítástakarítás.... Hát azért volt, amikor elég nyögve nyelősen mentek a dolgok, mert vagy késtek a listák átadásával, vagy extra kérés volt, vagy épp csak kötözködős kedvében volt az al-menedzser lány... Na Ő jópofa, mindig mondja, hogy kérdezzek, ha vmit nem tudok. Jó, de akkor nekem ne nézze a plafont, ha nyolcadszorra megyek, hogy figyi, és ezt hogy csináljam vagy ez meg mit jelent... Ha meg nem kérdezek és nem jó, akkor meg miért nem kérdeztél meg. Azon röhögtem, hogy szerdán amikor bementem délre, megláttuk egymást, és mindkettőnk első letagadhatatlanul ösztönös reakciója volt, hogy jajistenem, már megint itt van :D :D :D Na jól van, a jövő hét már gördülékenyebb lesz, mert kevesebbet kell kérdezzek, így remélhetőleg az átlag napi plusz egy órás ingyen túlórát is le fogom tudni csökkenteni. Ez mondjuk kevéssé zavar, mert tudom, hogy hogy nem kell rohanjak haza, mert úgyis egyedül lennék. Viszont hazafelé tekerve pont így este 8-9 körül olyan gyönyörű a naplemente a Hyde Parkban, ahogy besüt a fák közé a nap, hogy már csak azért is megéri túlórázni ;)
Piszkosul élvezem ám ennek a délutáni műszaknak az előnyeit: mivel János is délutános, tudunk menni közösen délelőtt edzeni, reggel lehet nyugisan ébredni, kávét lassan elszürcsölgetni, a kertben ragyogó napsütésben frissen főzött zabkását reggelizni, piperészkedni a fürdőszobában. És valahogy el sem fáradok annyira.

A héten először volt igazi honvágyam! Drága Főző Klubbos barátaim! Nagyon jólesett nézegetni a Nagy Kék Túrás képeket, sokat mosolyogtam, ahogy előjöttek a tavalyi bringatúra emlékei. Julinak pedig külön köszönet a kendő viseletért, egy kicsit olyan volt néha, mintha én is ott lettem volna. Talán majd jövőre ;) A perskindolos reklámok meg egész egyszerűen fantasztikusak lettek :D

Elkezdődött az Olimpia! Na ez az, amiből én egyenlőre nem sokat érzek, mivel a mi környékünkön nincs semmilyen olimpiai létesítmény, és a hétvégén nem dolgoztam. A péntek még nyugis volt, nem voltak sokkal többen a boltban, szokványos péntek volt. A megynyitót Zsuzsiéknál néztem, egészen a magyarok bevonulójáig, ami itteni idő szerint 11kor volt, utána szépen spuri haza, János az ajtóban utolért, ezen jót nevettünk, hogy lebuktam :D Hogy mennyit röhögtünk Mr. Bean-en!!! Határozottan azt gondolom, hogy a britek most megmutatták a világnak, hogy van humorérzékük! Na meg a királynő bevonulását megelőző kis intermezzo?! Ahhoz képest, hogy mekkora tekintély és pátosz lengi körül, ez a vicces belépő, valamint a Jubilee alkalmából történt szereplései nagyon is haladó szellemiségről adnak tanúbizonyságot. Jó ezt látni :)

És egy kis mulatság a mai bejegyzés végére: hogy nem esik le ennek a nőnek a feje?????? :D :D :D
(csak kattints erre a kék sorra;)
http://www.youtube.com/watch?v=PHBKGEQl9K8&feature=related

Csókoltatok/tunk Minden Hazai Kedves Olvasót! :*
A jövő héten jelentkezem újra, hogy mikor, még nem tudom, mert csak csütörtökig tudom a beosztásomat... Ne tessék türelmetlenkedni!
Löpá!

csak, mert olyan aranyos :) 

Létezik olyan, hogy semmi, de igazán semmi nem történik?

Hát igen, ez is eljött. A múlthét szinte a teljes semmi-nem-történik hangulatban telt el. No de nem kell aggódni, a blog bejegyzés nem marad el, ugyanis az elmúlt 3 napban bepótolta az élet, amit kihagyott :P

Végre végre megtaláltuk az edzőtermünket! Az interneten kerestem rá a környék termeire és ár-érték arányban, tekintve a lehetőségeinket, ez volt a legmegfelelőbb. Bringával kb.15-20 perc otthonról, mindkettőnknek útba esik munkába jövet-menet. Tiszta, sok gép, sokféle lehetőség, az öltöző egy hodály, van levegő és fény, kevesen vannak. Rengeteg a cardio gép(bringák, elipszis trénerek, futópadok, lépcsőző gépek, evező padok), vannak kötött súlyos gépek, szabad súlyos részleg, hasazó - nyújtó szekció, sőt egy funkcionális tréning sarok is TRX-el, ketlebell golyókkal, crossfites eszközökkel, boksz szekció 3 különböző zsákkal. Komplex, totál-brutál kis edzéseket lehet itt csinálni. Többet aligha kívánhatunk. Beindult a fantáziám rendesen....
http://www.energizefitness.co.uk/ a Hammersmithi terembe járunk, körül lehet nézni :) majd ha újra alakulunk, közlünk edzős képeket is, de egyenlőre inkább vicces a téma, mintsem komoly... már ami mondjuk a súlyokat, az ismétlés számokat és az edzés bírást illeti. Kb 4 hónap maradt ki, és ez elég volt a totál leépüléshez. Még csak két kis bemelegítő edzésünk volt péntek-szombaton, de az izomlázba bele akarok halni. A lábazást a régi 30 kg helyett 17-20kg-mal alig bírtam, a régi 5 perces hasazás alig 2 perc, a kar gyakorlatokat a régi 10-12kg helyett 5kg-mal. Még leírni is borzasztó! No nem baj, 3 hónapos bérletet vettünk, ennyi időt adok magamnak, hogy újra formába lendüljek. Holnap folyt köv...

Változott a beosztásom! Valami csoda történt és átraktak délutánra. Ez egyenlőre nagyon kényelmes, mert ugyan gyorsan kell dolgozni, hogy 7re végezzek a takarítással, de szendót alig kell gyártani, csak azt, ami elfogyott fentről. 12-től 2-ig a boltban vagyok, és most, hogy lassan megtanulom, mit hol találok a pénztárgép monitorán, milyen kávéink vannak és azt hányféle-képen tudják kérni, így egyre könnyebb. Kíváncsi leszek, ha kezdődik az olimpia, ez hogy fog változni. Egy biztos, a konyha nyitvatartását meghosszabbították, 7 helyett 9-ig leszek nyitva, hogy a megnövekedett forgalom kiszolgálása mellett legyen idő a konyha rendes zárására is. No majd meglátjuk. A vicces az, hogy végre megszoktam a korai kelést, erre átraktak délutánra. No de nem baj, legalább délelőtt tudunk menni edzeni vagy programozni, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a héten a János is délutános(4-től 11-ig dolgozik)! Ha szervezni akartuk volna sem sikerült volna így :D
Viszont így is elég sok idő telik úgy, hogy egyedül vagyok itthon, ilyenkor angolozom, mert arra az elmúlt időben nem sok időt szántam.

Főztem húslevest! Na de hogy?!
Kitaláltam, hogy felkeresek egy igazi angol termelői piacot, interneten meg is találtam és ki is választottam egy kis Ealingit. Szombat reggel elkerekeztem és nagyon tetszett. A zöldségek gyönyörűek voltak, abszolúte normál áron, a husik kicsit drágábbak, volt sajtos kóstolóval, halászember egy csomó halfélével(ezeknek majd utána kell nézzek, hogy mik és miket lehet belőlük alkotni, mert piszkálja a fantáziámat rendesen a sok mindenféle halacska), pékek, sütisek. Legnagyobb szomorúságomra a mézes ember nem jelent meg, talán majd legközelebb. Addig marad az egyiptomi méz a piacos arab boltból...
És a csirke, hát ezek nem normálisak. Itt csirkét csak "pucéran" lehet kapni. Se nyaka, se lába, hogy a belsőségekről már ne is essék szó. Állítólag vmi uniós előírás miatt ezeket a részeket nem árulhatják(csak a csirkemájat külön), még kérésre sem, hiába próbálkoztam, hogy ha esetleg a jövő héten visszajönnék megint.... Nem, tilos. Hát ha nem, akkor nem. Úgyhogy maradt az egész csirke vétel, itthon megszabadítottam a mellétől és a combjaitól és így ment a levesbe, mellé a szép sárgarépák, íze miatt a fehérrépa, jó nagy fej hagyma, só bors kis vegeta és indulhat a rotyogtatás. 3 óra alatt készre főtt. Gondoltam, majd kitart 2 napig. Aha, egy-ültő helyünkben betoltuk :D

Ma meg voltunk "kirándulni"! Igazi nyári - sehol egy felhő, száz ágra sütött a nap - időnk volt, úgyhogy kimentünk a szomszédos "parkba", ami inkább egy jó nagy rét, van derékigérőgazos része, tömör futballpályagyepes része, erdőskisösvényes része, volt vagy 2 óra, mire körbejártuk a felét. Vittünk frizbit, idétlenül rohangáltunk utána, mert ha sikerült is jól céloznunk, elkapni még mindig csak különleges esetekben sikerült:D És a felfedezés, az egyik oldalában legalább 2-3 kilométeren keresztül tömött, folyamatos szederbokor-erdő sor található, és itt is elkezdett végre érni a szeder! Igaz, még csak a csúcsi szemek, de ha az időjárás jelentés tartja a szavát, akkor a héten várható 25-30 fok és ragyogó napsütés beindítja majd az érést, degeszre fogjuk magunkat tömni szederrel, mert rengeteg még zöld gyümölcs van rajta! Találtunk még igazi fosatós ringlófákat is, úgyhogy kedves Kriszti, epekedve várom a recepteket, hogyan csináltad azokat az isteni befőtteket, amiket karácsonyra kaptam, mert megpróbálkoznánk vele itteni gyümiből, hátha sikerül vmit alkotni! Kérlek küld el emailban ;)

János szedret vadászik, és igen, amíg a szem ellát, szederbokor végig az út mentén...

ilyen is van Angliában, gazos mező (arra a következtetésre jutottunk, hogy a modellező repülősök miatt hagyják meg a gazt, hogy a kezdő repcsisek ne törjék oly könnyen össze a gépeiket, illetve hogy nagyobb izgalom legyen megkeresni az esetlegesen leeső játékszereket:)) Persze a hivatalos magyarázat az, hogy több madárfaj is fészkel itt, akik igénylik a gazos környezetet....

És a ringlószedés, aminek a délután folyamán meg is lett a következménye, hihi...

No, ennyit erre a hétre, a következő bejegyzés a hétvégén várható, ugyanis akkor leszek legközelebb szabadnapos, addig tessék kibírni :D

Csók mindenkinek!

Löpá!

Zajlik az élet!

Bezonybezony, haladnak szépen a dolgaink!
Tatatataaaaaam: Jánost felvették! Igaz, halkan örülünk, mert szerződést még nem írtak, de biztató a dolog. Egy belvárosi étteremben kapott "kitchen porter" munkát(így kb 20 percre dolgozunk  egymástól), ami konyhai segédet takar: mosogatógépet pakol ki-be, mosogat, zöldséget hámoz-aprít. Egyenlőre ezek voltak terítéken. Heti 6 napot dolgoznak, 2 műszakban, a délelőttös 9-től tart 4ig, a délutános 4-től 11-ig. Egyenlőre a délelőttös műszakba rakták, de ha délutános lesz, akkor nem nagyon fogjuk látni egymást :(
Most volt az első olyan 2 szabadnapom, hogy egyedül voltam itthon, fura volt, délután már vártam nagyon, hogy hívjon a János, hogy jön már haza:)

A hétvégén megvolt a Pretes Summer Party!!! Ingyen volt minden, vidámpark, táncitánci, eszem-iszom, mulatság.... én csak 10-ig maradtam, mert másnap 7-re mentem dolgozni, de azért degeszre ettem magam fagyival, meg eperrel tejszínhabbal, meg finom sült husi - grillezett zöldség párossal. A vidámparkba 2 kolléganőmmel mentem át, persze akkor kezdett el esni az eső, de egy kölcsön kabáttal kihúztam, amíg kipróbáltuk a körhintát meg az összes dobálós játékot! Ja, és nagyon örültem, mert a metró járt rendesen, így minden fakszni nélkül oda és haza értem.

Elenával, akivel együtt voltunk gyakorlatosok

MÁR MEGINT DEFEKTEM VOLT! SŐT! MOST MÉG A JÁNOSNAK IS! 10 PERCEN BELÜL!!!
Ez már a hihetetlen kategória volt. Mondjuk most az első kerekemen, ami még a gyári volt, tehát megszolgálta az idjét, egy inimini lyukacska. Már rutinosan toltuk be a cangákat a műhelybe, hogy helló, a változatosság kedvéért defekt, egyből rutinosan külső-belső csere, ne lacafacázzunk, nem akarunk 3x visszajönni, és most mindkettőnknek... Most akkor egy fél évig nem akarok a bringáról írni, jó? :D Csak szépet és jót...

NA a másik meg a dinnye lakótársak! Kitaláltuk Jánossal, hogy berakjuk a szemeteszsákokat a garázsba, hogy ne szedjék szét a rókák, erre az egyik okoska kirakta, úgyhogy reggel full szemét volt az előkert. De engem se kell félteni, kiderítettem ki volt az, azt szépen elmagyaráztam Neki, mit miért hogyan merre meddig. Szépen összeszedte, én meg visszahordtam a garázsba. Majd péntek reggel kirakjuk és elviszik. Remélem sikerül megtanulni végre....

Őőőő, most megyek, mert a Drága kényeztetésre vágyik:) pusszantok mindenkit!
Lőpá!

Bringával Londonban

Óóóóó, hogy ma milyen csodálatos napunk volt! A "hétvégém" második napjára, mára ígértek jobb időt, így mára beterveztünk egy hosszabb kirándulást ki London széle felé nyugatra. Kifelé egy főút mellett mentünk gyorsítandó a menetet, mert úgy számoltuk, csak egy irányba lesz 20km az út, nem kell megállni minden harmadik sarkon térképet nézni. Vágytunk már egy kis "vad" természetre, és meg is találtuk. Meg a kis dombocskákat is, kellett tekerészni néha kicsit fölfelé, aztán lehetett gurulni. Az idő kedvezett, kellemes meleg, változóan felhős égbolt, hogy ne égjünk, de szép színünk legyen. A melóhelyen mindig irigykednek és kérdik, hogy honnan ez a jó szín :D

Szóval jártunk dombon-völgyön, aztán elhagyva a főutat lekanyarodtunk vadregényesebb tájak felé, és egy gyakorló lövölde iskola mellett táboroztunk le megenni az elemózsiánkat. (Apropó Klárának ezer köszönet a kis recept füzetért! Tegnap először lendültünk neki és sütöttünk sörbundás csirkét, és isteni lett! Igaz a fűszerezésen némileg változtattunk, bor helyett sör, speckó csirke fűszerkeverék helyett vegeta és paprikakrém... Viszont ennek kapcsán egy fölismerés, angoléknál nem találtam még kocka élesztőt. Sütőport is nehezen - egy Dr Oetker-es baking powder jött velünk haza a múltkor az ASDAból. Viszont por alakú élesztő, az van. Majd kísérletezem, és tartok élménybeszámolót. No meg egy ilyen adag papírzsepit, amiről meg az jutott eszembe, hogy Anyúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúúú) 

Szóval előkerült a tegnap gondosan félrerakott sörbundás csirkemell, a mazsola, a kázsudió, alma-narancs. Találós énünket sem hazudtoltuk meg, találtam egy fekete tollat, János begyűjtött a lőtéri szemetesből néhány üres sörétes töltény hüvelyt és egy egészben maradt agyaggalambot. Jó lesz szappan vagy gyertyatartónak Szerencsénkre nem durrantottak a fenekünkbe, amíg piknikeztünk :D

Ezek útközben készültek egy, az út mellett kialakított parkoló mellett található dombtetőről, ami közel s messze a legmagasabb kilátó pont volt a környéken a maga 20 méterével :D Előttünk egy park a millióból, a nem-is-olyan távolban pedig a Heathrow Airport leszálló gépeivel, amik épp nem látszanak a képeken:)

egy vadregényes kis úton a rengeteg bozótban

tánc a "fűben" azaz kivet a gaz
Egy parkban, ahol hagyják a természetet érvényesülni.

Hazafelé már vadregényesebb utat választottunk, ez már több térképleséssel járt, de legalább nem a 2x3sávos kivezető mellett kellett tekerni. Parkokon, családi házas külterületeken vezetett az utunk. Konstatáltuk, hogy London egy marha nagy város, és mi igenis közel lakunk a központhoz. Valamint megvan a következő bringatúrán terve is: egy kanális túra! London északi felén vezet keresztül egy kanális, amivel már találkoztunk korábban is, és most is, nagyon hangulatosnak tűnt, és végig lehet mellette sétálni-bringázni... Jövő héten, ha szép idő lesz....

Még ami jópofa, és a bringázásból adódik:

A reggeli róka számlálás. Hajnalban, amikor megyek dolgozni, a kedvenc szórakozásom, hogy számolom a rókakomákat. Kis nosztalgia - emlékeztek az óvodai rókavadászatra a kertben? :D Nagyon bátrak, kevéssé ijedősek, a belvárosi kerületekben - talán a legközpontibb résztől eltekintve - éppúgy mint mifelénk a kertvárosi részen megtalálhatóak. Megfigyeltem, hogy követik a szemét kirakási napokat; ott vannak jóval többen, ahol épp kirakják a zsákokat. Már mi is jártunk úgy, hogy kiraktuk a szemeteszsákokat, aztán reggelre a fél előkertet egyenletesen beterítette a szemét, pfujj... Már 2szer mi szedtük össze, legutóbb hagytuk, kíváncsian várva, a 7 lakótársunk közül zavar-e még valakit ez annyira. Hát senkit. Pedig pénteken rángatta szét a róka, volt egy hétvége, amikor mindenki itthon volt... A lényeg, hogy péntek reggel, amikor jött a szemetes autó, János kirohant, hogy összeszedje... ÉS a csontkukacoktól kezdve minden borzalommal találkozott. Aznap diétás étrendet tartott, nem sok gusztusa volt a kajához... Valami megoldás keresendő, kiástuk a szemeteskukát a lomok alól, megírtam a "Recycling Guide"-t (szelektív hulladékgyűjtési útmutató) és kiraktam a konyhába. A gyengébb elméjű lakótársainkat még szóban is felvilágosítottam, mit hova, és miért.... 95% hatékonysággal működik a dolog, büszke vagyok rájuk! Néha még ki kell dobjak egy két palackot vagy papírt a szemetesből a szelektív ládába és a plasztik gyűjtő zsákba, de ez már belefér. Ha ügyesek vagyunk, két vegyes zsák belefér a zárható kukába, így nem szedik szét a rókát, a szelektív is tele van, úgyhogy reméljük a legjobbakat.

Az útviszonyok, hát azok itt is döcögősek, az útjavítgatások okozta szintkülönbségek, a besüllyedt csatornafedők itt is előfordulnak. Ezek főként a csúcsforgalomban az autó és busz kerülgetések közepette okoz gondot, nem reggel, amikor majdnemegyedül rovom az utcákat és úgy kerülgetek, ahogy kedvem tartja. Az autósok kedvesek, szépen kikerülnek, egy cseppet sem félek, persze érdemes óvatosnak lenni és nem alájuk kanyarodni. Ha pedig ismerjük az egér utakat(csendesebb elkerülő útvonalakat, buszsávos utakat, kijelölt kerékpár utakat), akkor nyert ügyünk van. Pl ingyenes bringás város térképeket lehet szerezni bizonyos helyeken, pl a munkahelyemtől fél percre található "turinform" irodában. Nagyon beváltak, mi mindig ezek segítségével tervezünk útvonalat.

No, ennyi mára, tessék beosztani!

Csókoltatok mindenki!

Löpá

Csilla:)