5. nap, a bringa túra

Na ez egy nem túl egyszerűre sikerült nap volt:

Már első nap kiszúrtunk egy boltot, ahol quadot, motorbiciklit és bringákat is lehetett kölcsönözni. Előző nap bementünk rákérdezni az árakra, nagyon barátságos áron profi mountikat lehetett kölcsönözni. Ami fura volt, hogy a srácra várni kellett vagy 10 percet, előcsalogatni a bolt körüli sündörgéssel és bősz befelé nézegetéssel lehetett. Torzonborz, flegma spanyol gyerek volt a személyzet, aki egy kukkot sem beszélt angolul, se németül, csak spanyolul magyarázott, azt is ímmel-ámmal. Mikor mondtuk mit szeretnénk az orrunk alá dugott egy papírt, amin az árak, órára lebontva szerepeltek. Oks, köszi, holnap itt vagyunk:
Másnap reggel direkt korán keltünk, hogy mielőtt nyit a bolt, még megnézzünk a helyi piacot, ahol sok-sok finom gyümit, paradicsomot és ajándékba Zsuzsi-Tomi-Petiéknek olajbogyókat vettünk. Hazafelé újra 15 perc várakozás a bolt előtt. Nagy álmosan "menjetek a fenébe hogy már itt vagytok" fejjel előmászott, ok, akkor melyiket szeretnénk, kipróbáltuk, kiválasztottuk, beállítottuk, akkor kéri az útleveleket. Hoppá, hát az fönt van a bungalóban. Ok, próbáljunk alkudni - metha fölmászunk, visszajövünk, kb 1 órát minimum vesztünk, elmehet az egyikünk cangával? Persze nem. Ok, akkor majd jövünk vissza. Fölmásztunk, lepakolás, átöltözés, papírok, összes 80 euró készpénzünk Nálunk, csak a biztonság kedvéért, hátha útközben ennénk majd valamit. Vissza a bolthoz, 20 perc várakozás, előkerül, ok itt az útlevél, tölti ki a bérleti papírt... amikor láttam hogy húzza elő a következő papírt, azt hittem agyvérzést kapok: most jutott eszébe megmutatni azt, hogy ok, egy napra 16 euró a canga bérleti díja, de darabonként! 100Euro!!!! depositot is le kell perkálni..... Na itt eldurrant az agyam, mondtam, van 80 Euronk, elvihetünk ezért 2 bringát vagy nem? Hát hogy gondolom, még a bérleti díjat is előre kell kifizetni, úgyhogy 232 Eurót kicsengetünk, vagy nincs semmi.... Aztán még Ő kezdett káromkodni spanyolul, phűűű....

Közel a síráshoz de annál gyorsabban távozva még az üzlet környékéről is Jánosnak támadt mentő ötlete, reggel látott egy másik bringás boltot is, nézzük meg, hátha.
Ég és föld volt a két üzlet között: A középkorú eladónő folyékonyan beszélt angolul, ugyan sokkal rosszabb állapotú cangákat ugyan 20 Euróért, de mindenféle deposit nélkül rakott alánk. Kérdezte merre mennénk, adott defekt-javító készletet, lakatot, ha valahol megállnánk, sisakot is kérdezte, mindez benne az árban, kedves volt és segítőkész. A legszélesebb mosolyával kívánt nekünk gyönyörűséges napot, és innentől az is volt.

A következő kis körtúrát találtuk ki: Tossa de Mar-ból a kempinküng mellett elhaladva GI-681 Llagotera-ba tekertünk, majd egy északabbra eső úton GIV-6821 vissza a tengerpartra és onnan haza a tengerparton.

Az már az első 5 km-en kiderült, hogy az üléseket nem ülésre találták ki, az hogy nekem fájt tőle a fenekem, ok, nem sport üléshez vagyok szokva, de hogy János is panaszkodott, na az már gyanús volt. 8asok a kerekeinkben... De mindez mit sem számított abban a határtalan örömben, hogy végül csak sikerült kapni biciklit...

Az utak biciklis ördöge, itt már muszáj volt megállnunk, tűzött a nap, nem éreztünk csípő tájékon egy szervünket sem...

Kölcsön kecskegidának ne nézd egyik testrészét se, csak örülj neki, mint majom a farkának :D

arra fogunk tovább menni... még mindig fölfelé

És odafelé fölértünk a tetejére! A fáraó király jól elhajította a bringáját és levetette magát az első elég szélesnek tűnő sziklára lihegni :D Se a lába, se a karja, ki tudja, még tán a szeme sem áll jól :D

Az Ő új cipője is jól viselkedett, és nem utolsó sorban illett a kölcsön cangához, menő az én uram :D

Haha, de én is összeöltöztem ám!!! Itt már fülig ért a szám, már csak gurulni kellett lefelé a félutas állomásunkhoz a gyönyörű napsütésben! 

Megérdemelt ejtőzés és frissítő, sajnos szangria nélkül, tekintettel a túra mivoltára. Igazi facsart narancslé volt, savanyú mint az állat :D

A következő szakaszról nem készült kép, tekintettel, hogy totál kivoltunk, egy nagyon hosszú folyamatosan disznó módon emelkedő szakaszon kapaszkodtunk fölfelé a tenger és közénk álló hegyláncra, és mint még utóbb kiderült, ez volt a szerencsésebb választás. Itt csak egy párszor kellett leszállnom és tolnom, egész egyszerűen a tüdőm már nem bírta levegővel...

Itt már elindultunk lefelé, és ekkor tudatosult, hogy milyen brutál durva szerpentin van a másik oldalon helyenként félelmetesen meredek szakaszokkal. 3 bringással találkoztunk szembe, őszintén csodáltuk Őket!

Hihetetlen még utólag is: ott fogunk gurulni lefelé.... remélem kibírják a fékek!

hahóóó, János, gyere már, ne kelljen már annyit várni Rád :D

Ez már a tengerparton hazafelé egy parkolóban készült. A szitu: középkorú német házaspár lakóautóval áll a parkolóban: megkérem az urat, legyen olyan kedves csinálni Rólunk egy közös képet, megmutatom, hova kell nyomni, oks, panaszkodik, nehéz lesz mert ellenfény van, elsüt hármat. Mondjuk ki őszintén egy sem volt, amin mind a 2en egészben sikerült volna rajta lennünk, mire előlépett a feleség hogy akkor most Ő is megpróbálná, a férje nem az az igazi mechanik man, és ezt sikerült elsütnie, összepacsiztunk, hogy girl-power forever :D

Ez volt a mi kis városunk: Tossa de Mar, szemben a félszigeten a vár, előtte a homokos tengerpart. Itt már nagyon öröltünk, hogy ilyen közel van, piszkosul elfáradtunk már, víz nuku, csak az ezer fok és tűző napsütés. Jaj de rossz volt :P

kicsit párás volt a levegő is

balettozó sellő kisasszony, megérdemelt felfrissülés a túra után, vacsi előtt

sorkerült egy finom kagyló vacsorára is, gondosan választottunk asztalt mindenkitől távol, mert hazamenni már nem volt kedvünk lefürdeni és még vissza is jönni

otthon pedig még a reggel vett, addigra alaposan behűtött dinnyét is benyomtuk, folyadék pótlás címszóval :P