Oupszi, ahogy visszanézegettem a kirándulós fotókat tudatosult, hogy mikor is írtam utoljára blogot... na akkor most megkapjátok:D
Az első bejegyzés még egy májusi kirándulásról fog szólni, ahol is volt szerencsém megismerni Ferit, na de ne rohanjunk előre....
Szóval közeledett a kedd, közös szabadnap juhééééé, hova menjünk kirándulni? Jánosra bíztam a választást, miután mily meglepő, totál el voltam havaza egész hétvégén és hétfőn, Ő meg szabadnapos volt hétfő-kedd. Egy Temze torkolat közeli kirándulást választott, röpke 17 km, ebből 8 a folyóparton, oks, napsütéses szép időt ígértek. János mondta, hozza a haverját is, akivel együtt dolgozik az étteremben, jó fej srác, fogom kedvelni, oks.
A Victoria Pu-ra beszéltük meg a találkozót, csodával határos módon időben odaértünk(mert 10 perccel előbb indultunk, mint amit az én kis okoskám javasolt) találkozó előtt 5 perccel hívja Feri Jánost, baj van, előbb lerakta busz, sofőr bácsinak ennyi volt mára, úgyhogy most kezében a google-okostelefon térképpel rohan reméli a jó irányba, hogy ide érjen... Jól kezdődik... Időben megérkezett:)
Gyors jegyvásárlás, kiderült hogy 3 felnőtt már csoport, fejenként kb 5 fonttal volt olcsóbb a jegy, mintha csak ketten mentünk volna. Mondtuk Ferinek mostantól mindig jönnie kell :D nincs apelláta!
Vonatozás, ismerkedés, beszélgetés közben zötyögött a vonatunk, útközben egy öblösebb résznél ahol gyárak is voltak a folyó parton még egy félig partra vetett tengeralattjárót is láttunk. No meg olyan gáztározót is félig töltve, aminek a közeli parkban csak a vázát láttuk eddig.
Megérkeztünk no és mi volt az első dolgunk, naná hogy keressünk egy helyet, ahol lehet enni egy jó kis English Breakfast-et. Feri úgy kezdte hogy Őőőő nem, aztán csak bepaliztuk, pechére az eddig talán legkiadósabb reggelire, amit ettünk.
 |
| Alapvetően a hely ahova beültünk csak 10ig szolgál föl reggelit. Viszont mi olyan szomorúan néztünk 12.30kor hogy najó, egye fene hármat még összedobnak nekünk... |
 |
| János - Minek már annyi fénykép, éhen halok!!!!! |
Tele hassal kicsit nehézkesen indultunk neki a kirándulásnak, úgyhogy eleinte csak szép lassan kocogtunk. Az idő gyönyörű napos, de szeles volt, kellemes kirándulós hőmérséklettel.
 |
| Galambdúc - minden lakás elkelt... |
 |
| Utunk nem egy olyan legelőn vezetett át, ahova hétköznap lévén kihajtották a barikákat, akik hol bátrabbak voltak, hol meg szaladtak előlünk, mint a nyuszikák. Ők az igazi Shoon a sheep-ek :D |
Amikor kiértünk a folyópartra a védetteb erdős-bokros területekről, döbbentünk rá, hogy milyen erős szél fúj tulajdonképpen akadálytalanul a tenger felől. Engem Feri extra esőkabátja mentett meg attól, hogy hisztéria rohamot kapjak, János is közel állt hozzá, de hősiesen viselte a harcot a természet erőivel. Ezúton is köszi Feri!
 |
| Épp apály volt... |
 |
| A fiúk elmélkednek az élet nagy dolgairól. |
 |
Ez a rajzfilmek kirándulása volt:
SpongyaBob, te vagy az???? |
 |
| Ugyan az ujjunk fölfelé áll a képen, a mosoly már nem őszinte az arcunkon... |
 |
| Találtunk egy autó lejárót egész a vízig, János megkóstolta és tényleg sós volt a víz, a part tele volt kagylóhéjakkal, osztrigával és mindenféle izgalamas dologgal. Egy szép szinte sértetlen shel-kagyló héjat haza is hoztam. |
 |
| ... és vajon hal, az van-e benne???... |
 |
| Már meg sem lepődtök rajta, hogy találtam szimatolni valót, ugye? |
 |
| romancica 2 - eggyütt a végtelen úton (itthon vettük észre hogy: az orrunk a szánk és az állunk is összeért, illetve hogy János kezében ott maradt a sör, most lebuktáááál! |
 |
| A tavalyi kedvenc kirándulós képem 2013 as update-ld változata :D :D :D |
 |
| Most csináljunk egy olyan képet, amin fogom a torony tetejét, jóó??? - Persze Drágám! |
Nagyonnagyonnagyonnagyon elfáradtunk a végére, az este 7órás vonatot értük el, de még azért egy almás-pite belefért a hazaút előtt, mint illő befejezése egy fárasztó de élményekben annál gazdagabb napnak.
