Hétköznapjaink

A két túra között, amiről ma még írni fogok szépen folydogálnak a hétköznapjaink.

Még tavasszal vettünk egy új Mary Poppins biciklit, aminek elsődleges indoka volt hogy szerettem volna szoknyát-ruhát is hordani a nyáron de nem akartam lemondani a bicikliről.
Íme a választott:

Csak elegánsan kéremszépen!Már csak a királynős integetés hiányzik...

Nagyon tud ám fordulni, csak nem úgy ahogy én termezem :D Az elülső kosárka nagyon csajos, marhára nem praktikus, mertha a lakat és egy még csak félig megpakolt csilla-táska van csak benne, az irányíthatósága sokat romlik...

Csak semmi szégyentelen szoknya libbentés és fenék mutogatás, szigorúak ám az angol erkölcsök! A háttérben János kecskéje.

A magyarországi áradások kapcsán többekkel is szóba került a Temze napi szintű vízszint ingadozása. Több  mint egy éve figyelhetem meg ezt, de a mai napig lenyűgöz ez a víz mozgás. ÉS mindez a hold miatt. Hát akkor hogy a fenébe ne lenne hatással ez mindnyájunkra? A múltkorában, amikor a biciklis képek készültek épp apály felől mentünk a dagály felé. Egy szakaszon le tudtunk sétálni a vízig egy csónak leengedő rámpán. Konkrétan lehetett látni hogy "fölfelé" folyik a víz és szabadon megfigyelhető volt, ahogy kúszik följebb a vízszint a rámpán. Az alábbi két képet egy és ugyanazon napon készítettem reggel és délután.

Tele - Temze

Üres - Temze

Aztán szabadságon is voltam röpke három napot, szerencsémre az első igazi nyári hétre jött ki, úgyhogy kaptunk az alkalmon és rendeztünk egy grill partit a kerünkben. A grillet kölcsönkértük lengyeléktől, engedélyt a háziúrtól. Szerencsétlenségemre úgy jött ki hogy János duplázott és délelőttös volt az esemény előtt, így az előkészületek rám hárultak. 9 emberre kellett kaját biztosítsunk, az innivalót mindenki maga hozta. Lejjebb látható a fullra megpakolt bevásárló kocsi (csirkecomb vagy 4.5 kg, disznó, birka, hal; cukkini, padlizsán; saláták, uborka, paradicsom, retek, hagyma, krumpli; fűszerek, faszén, gyufa, begyújtó folyadék).

Mission completed, szegény canga még órákig csak lihegett...

A parti a szokásos "hogyan gyújtsunk tüzet" szerencsétlenkedéssel kezdődött, mert ugyan követtem én a brikettes zacskón és a begyújtó folyadékon levő instrukciókat, az istennek sem akarta a sütő hőmérsékletet elérni a grillező. Mindenki bevetett minden extra praktikát, locsoltuk olajjal, pakoltunk rá, forgattuk, összetereltük-szétterítettük... Csaknem akart az igazi lenni... Mígnem Mauro elpöttyintette, hogy Ők fát szoktak szedni azt annyi, nem szórakoznak brikettel. Mi sem kellett több, mint házigazda próbáltam menteni a menthetőt, irány az utca, minden kis gallyat, kutyarágta dobálófát összeszedtem 5 perces séta körben, még egy lécet is kiloptam egy sittes konténerből, hátha pont az lesz a legjobb. A fiúk megrakták a grillsütőt fával, leégett, fél óra múlva már mindenki elégedettem majszolhatta a vacsorát...

Én egy nem kicsit aggódtam emiatt a kaja mizéria miatt, de végére csak jól sültek el a dolgok és az egyöntetű visszajelzés az volt, hogy "És mikor is lesz legközelebb?" :D

Volt egy kissebb kirándulásunk is, amiből érdekes módon szinte semmire sem emlékszem, csak hogy volt egy Devil's High Way nevű marha hosszú egyenes szakasza. Azért itt is készült néhány kép:

Sétálunk-sétálunk-egykisdombralecsücsölünk-hej

János hirdette az igét, SPORTOLJ ÓBUDÁN! Gabi-Évi-Klári, emlékeztek még erre???
Egyébként remélem azért jobban érezte magát az Úr annál, mint ami az arcáról e pillanatban tükröződött :D

Itt is volt végtelen repce mező. Még mindig hihetetlen, hogy a gazdák figyelnek erre, hogy ne szántsák-vessék be a turista útvonalakat.

Búzavirág, mégha nem is koszorúúúú