A héten nyár volt Londonban, lehetett napszemüvegben, szandálban, egy szál pántos pólóban és rövidnadrágban bringázni, és még hazafelé is kellemes meleg volt. Még János sem vitt pulóvert, pedig éjfél előtt nem sokkal szokott hazaérni. Hehe, és irigykedik a fél munkahelyem, hogy milyen jó színem van, és hogy mennyire nem ér, meg hogy hogy csinálom :P
A melóval minden ok, gond nélkül sikerült átállni a délutáni műszakra, ami merőben más, mint a reggeli. Szendvics gyártás szinte nulla, helyette előkészületek a másnapra (hozzávalók elő porciózása, joghurtos cuccok előkészítése, zöldség mosás és takarítástakarítástakarítástakarítás.... Hát azért volt, amikor elég nyögve nyelősen mentek a dolgok, mert vagy késtek a listák átadásával, vagy extra kérés volt, vagy épp csak kötözködős kedvében volt az al-menedzser lány... Na Ő jópofa, mindig mondja, hogy kérdezzek, ha vmit nem tudok. Jó, de akkor nekem ne nézze a plafont, ha nyolcadszorra megyek, hogy figyi, és ezt hogy csináljam vagy ez meg mit jelent... Ha meg nem kérdezek és nem jó, akkor meg miért nem kérdeztél meg. Azon röhögtem, hogy szerdán amikor bementem délre, megláttuk egymást, és mindkettőnk első letagadhatatlanul ösztönös reakciója volt, hogy jajistenem, már megint itt van :D :D :D Na jól van, a jövő hét már gördülékenyebb lesz, mert kevesebbet kell kérdezzek, így remélhetőleg az átlag napi plusz egy órás ingyen túlórát is le fogom tudni csökkenteni. Ez mondjuk kevéssé zavar, mert tudom, hogy hogy nem kell rohanjak haza, mert úgyis egyedül lennék. Viszont hazafelé tekerve pont így este 8-9 körül olyan gyönyörű a naplemente a Hyde Parkban, ahogy besüt a fák közé a nap, hogy már csak azért is megéri túlórázni ;)
Piszkosul élvezem ám ennek a délutáni műszaknak az előnyeit: mivel János is délutános, tudunk menni közösen délelőtt edzeni, reggel lehet nyugisan ébredni, kávét lassan elszürcsölgetni, a kertben ragyogó napsütésben frissen főzött zabkását reggelizni, piperészkedni a fürdőszobában. És valahogy el sem fáradok annyira.
A héten először volt igazi honvágyam! Drága Főző Klubbos barátaim! Nagyon jólesett nézegetni a Nagy Kék Túrás képeket, sokat mosolyogtam, ahogy előjöttek a tavalyi bringatúra emlékei. Julinak pedig külön köszönet a kendő viseletért, egy kicsit olyan volt néha, mintha én is ott lettem volna. Talán majd jövőre ;) A perskindolos reklámok meg egész egyszerűen fantasztikusak lettek :D
Elkezdődött az Olimpia! Na ez az, amiből én egyenlőre nem sokat érzek, mivel a mi környékünkön nincs semmilyen olimpiai létesítmény, és a hétvégén nem dolgoztam. A péntek még nyugis volt, nem voltak sokkal többen a boltban, szokványos péntek volt. A megynyitót Zsuzsiéknál néztem, egészen a magyarok bevonulójáig, ami itteni idő szerint 11kor volt, utána szépen spuri haza, János az ajtóban utolért, ezen jót nevettünk, hogy lebuktam :D Hogy mennyit röhögtünk Mr. Bean-en!!! Határozottan azt gondolom, hogy a britek most megmutatták a világnak, hogy van humorérzékük! Na meg a királynő bevonulását megelőző kis intermezzo?! Ahhoz képest, hogy mekkora tekintély és pátosz lengi körül, ez a vicces belépő, valamint a Jubilee alkalmából történt szereplései nagyon is haladó szellemiségről adnak tanúbizonyságot. Jó ezt látni :)
És egy kis mulatság a mai bejegyzés végére: hogy nem esik le ennek a nőnek a feje?????? :D :D :D
(csak kattints erre a kék sorra;)
http://www.youtube.com/watch?v=PHBKGEQl9K8&feature=related
Csókoltatok/tunk Minden Hazai Kedves Olvasót! :*
A jövő héten jelentkezem újra, hogy mikor, még nem tudom, mert csak csütörtökig tudom a beosztásomat... Ne tessék türelmetlenkedni!
Löpá!
| csak, mert olyan aranyos :) |

