2013. július 16., kedd

Dorking

A legutóbbi kirándulásunkat már nagyobb csapattal terveztük: János bicikli szerelős haverja, Norbi, Feri az étteremből és Feri gyermekei Nóra, és Dorián.

Találkozó a Waterloo Pu-n, mindenki időben érkezett, jegyvásárlás. Újabb kellemes meglepetés: ha ketten mentünk volna Jánossal 18 font körül lett volna a jegy fejenként. Az alábbi kondíciókkal a következőt fizettük: felnőtteknek fejenként 5.60, Nórának, aki 14 éves 1 font, Doriánnak a négy évével ingyenes volt az utazás. Ja és ez minden esetben retur jegy. Kifejezetten kedvelem ezt a rendszert!

Az eddigiektől eltérően ezúttal úgy volt a leggyorsabb, ha a vonat helyett a buszra szállunk át félúton. Ezzel nem volt gond, időben jött, legalább láttuk a helyi idősek klubbját meg kis falukat meg szép tájakat.

Ahogy szoktuk, persze most is benéztünk egy kereszteződést, így a túra első két kilóméteréből csináltunk kb 6ot, de nem illetődtünk meg, kitaláltuk hogy tudunk levágni, hisz azért csak van 2 fiatalkorú a társaságban...

Dorián jól bírta a tempót, igazi kis cserfes éltrevaló égetni való bűn rossz kölök... ahogy Anyu mondaná, persze ez az utolsó szakasz nem igaz, csak ahogy úgy egyébként a kisfiúkra szokott igaz lenn :D
Aztán amikor elfáradt, mindenki szerencséjére Norbi magára ismert a feladatban (vagy csak nem bírta hallgatni a nyafogást? :D) nyakába kapta Doriánt és úgy elkezdett loholni, hogy alig bírtuk követni.



A két piros pólós egymásra talált, mindenki szerencséjére. Persze amikor már fönnt volt az Úrfi, már fülig ért a szája és be nem állt a lepénylesője :D
Ebéd utáni szieszta egy mező szélén. Persze kik a nyughatatlanok, na ki az, aki nem pihen és nincs vízszintesben????


Apaaaaa, figyiiii....
Melyik is lesz a legmegfelelőbb???

Ébresztőőő álomszuszékok! Norbinak még a lábujja sem rebbent :D


Persze hogy egymásra találtak, ahogy rosszalkodásról volt szó: nézd csak, ez lesz a jó fűszál...

Így kell megfogni...

De ügyesen kell ám csinálni...


Hazafelé a vonaton...

Talán az egyetlen szakasza a túrának, amikor csöndben volt :D :D D

No ennyit mára, lehet örülni, nemtom mikor jelentkezem legközelebb, csókoltatok mindenkit, jó időt a Kék Túra Szakosztálynak és defekt mentes utat a Bicaj Túrázóknak!

Pusszancs & Löpá


Hétköznapjaink

A két túra között, amiről ma még írni fogok szépen folydogálnak a hétköznapjaink.

Még tavasszal vettünk egy új Mary Poppins biciklit, aminek elsődleges indoka volt hogy szerettem volna szoknyát-ruhát is hordani a nyáron de nem akartam lemondani a bicikliről.
Íme a választott:
Csak elegánsan kéremszépen!Már csak a királynős integetés hiányzik...

Nagyon tud ám fordulni, csak nem úgy ahogy én termezem :D Az elülső kosárka nagyon csajos, marhára nem praktikus, mertha a lakat és egy még csak félig megpakolt csilla-táska van csak benne, az irányíthatósága sokat romlik...

Csak semmi szégyentelen szoknya libbentés és fenék mutogatás, szigorúak ám az angol erkölcsök! A háttérben János kecskéje.

A magyarországi áradások kapcsán többekkel is szóba került a Temze napi szintű vízszint ingadozása. Több  mint egy éve figyelhetem meg ezt, de a mai napig lenyűgöz ez a víz mozgás. ÉS mindez a hold miatt. Hát akkor hogy a fenébe ne lenne hatással ez mindnyájunkra? A múltkorában, amikor a biciklis képek készültek épp apály felől mentünk a dagály felé. Egy szakaszon le tudtunk sétálni a vízig egy csónak leengedő rámpán. Konkrétan lehetett látni hogy "fölfelé" folyik a víz és szabadon megfigyelhető volt, ahogy kúszik följebb a vízszint a rámpán. Az alábbi két képet egy és ugyanazon napon készítettem reggel és délután.

Tele - Temze

Üres - Temze

Aztán szabadságon is voltam röpke három napot, szerencsémre az első igazi nyári hétre jött ki, úgyhogy kaptunk az alkalmon és rendeztünk egy grill partit a kerünkben. A grillet kölcsönkértük lengyeléktől, engedélyt a háziúrtól. Szerencsétlenségemre úgy jött ki hogy János duplázott és délelőttös volt az esemény előtt, így az előkészületek rám hárultak. 9 emberre kellett kaját biztosítsunk, az innivalót mindenki maga hozta. Lejjebb látható a fullra megpakolt bevásárló kocsi (csirkecomb vagy 4.5 kg, disznó, birka, hal; cukkini, padlizsán; saláták, uborka, paradicsom, retek, hagyma, krumpli; fűszerek, faszén, gyufa, begyújtó folyadék).


Mission completed, szegény canga még órákig csak lihegett...
A parti a szokásos "hogyan gyújtsunk tüzet" szerencsétlenkedéssel kezdődött, mert ugyan követtem én a brikettes zacskón és a begyújtó folyadékon levő instrukciókat, az istennek sem akarta a sütő hőmérsékletet elérni a grillező. Mindenki bevetett minden extra praktikát, locsoltuk olajjal, pakoltunk rá, forgattuk, összetereltük-szétterítettük... Csaknem akart az igazi lenni... Mígnem Mauro elpöttyintette, hogy Ők fát szoktak szedni azt annyi, nem szórakoznak brikettel. Mi sem kellett több, mint házigazda próbáltam menteni a menthetőt, irány az utca, minden kis gallyat, kutyarágta dobálófát összeszedtem 5 perces séta körben, még egy lécet is kiloptam egy sittes konténerből, hátha pont az lesz a legjobb. A fiúk megrakták a grillsütőt fával, leégett, fél óra múlva már mindenki elégedettem majszolhatta a vacsorát...
Én egy nem kicsit aggódtam emiatt a kaja mizéria miatt, de végére csak jól sültek el a dolgok és az egyöntetű visszajelzés az volt, hogy "És mikor is lesz legközelebb?" :D

Volt egy kissebb kirándulásunk is, amiből érdekes módon szinte semmire sem emlékszem, csak hogy volt egy Devil's High Way nevű marha hosszú egyenes szakasza. Azért itt is készült néhány kép:

Sétálunk-sétálunk-egykisdombralecsücsölünk-hej

János hirdette az igét, SPORTOLJ ÓBUDÁN! Gabi-Évi-Klári, emlékeztek még erre???
Egyébként remélem azért jobban érezte magát az Úr annál, mint ami az arcáról e pillanatban tükröződött :D

Itt is volt végtelen repce mező. Még mindig hihetetlen, hogy a gazdák figyelnek erre, hogy ne szántsák-vessék be a turista útvonalakat.

Búzavirág, mégha nem is koszorúúúú

Itt a nyár!

Oupszi, ahogy visszanézegettem a kirándulós fotókat tudatosult, hogy mikor is írtam utoljára blogot... na akkor most megkapjátok:D

Az első bejegyzés még egy májusi kirándulásról fog szólni, ahol is volt szerencsém megismerni Ferit, na de ne rohanjunk előre....

Szóval közeledett a kedd, közös szabadnap juhééééé, hova menjünk kirándulni? Jánosra bíztam a választást, miután mily meglepő, totál el voltam havaza egész hétvégén és hétfőn, Ő meg szabadnapos volt hétfő-kedd. Egy Temze torkolat közeli kirándulást választott, röpke 17 km, ebből 8 a folyóparton, oks, napsütéses szép időt ígértek. János mondta, hozza a haverját is, akivel együtt dolgozik az étteremben, jó fej srác, fogom kedvelni, oks.

A Victoria Pu-ra beszéltük meg a találkozót, csodával határos módon időben odaértünk(mert 10 perccel előbb indultunk, mint amit az én kis okoskám javasolt) találkozó előtt 5 perccel hívja Feri Jánost, baj van, előbb lerakta busz, sofőr bácsinak ennyi volt mára, úgyhogy most kezében a google-okostelefon térképpel rohan reméli a jó irányba, hogy ide érjen... Jól kezdődik... Időben megérkezett:)

Gyors jegyvásárlás, kiderült hogy 3 felnőtt már csoport, fejenként kb 5 fonttal volt olcsóbb a jegy, mintha csak ketten mentünk volna. Mondtuk Ferinek mostantól mindig jönnie kell :D nincs apelláta!

Vonatozás, ismerkedés, beszélgetés közben zötyögött a vonatunk, útközben egy öblösebb résznél ahol gyárak is voltak a folyó parton még egy félig partra vetett tengeralattjárót is láttunk. No meg olyan gáztározót is félig töltve, aminek a közeli parkban csak a vázát láttuk eddig.

Megérkeztünk no és mi volt az első dolgunk, naná hogy keressünk egy helyet, ahol lehet enni egy jó kis English Breakfast-et. Feri úgy kezdte hogy Őőőő nem, aztán csak bepaliztuk, pechére az eddig talán legkiadósabb reggelire, amit ettünk.

Alapvetően a hely ahova beültünk csak 10ig szolgál föl reggelit. Viszont mi olyan szomorúan néztünk 12.30kor hogy najó, egye fene hármat még összedobnak nekünk...

János - Minek már annyi fénykép, éhen halok!!!!!

Tele hassal kicsit nehézkesen indultunk neki a kirándulásnak, úgyhogy eleinte csak szép lassan kocogtunk. Az idő gyönyörű napos, de szeles volt, kellemes kirándulós hőmérséklettel.

Galambdúc - minden lakás elkelt...


Utunk nem egy olyan legelőn vezetett át, ahova hétköznap lévén kihajtották a barikákat, akik hol bátrabbak voltak, hol meg szaladtak előlünk, mint a nyuszikák. Ők az igazi Shoon a sheep-ek :D
Amikor kiértünk a folyópartra a védetteb erdős-bokros területekről, döbbentünk rá, hogy milyen erős szél fúj tulajdonképpen akadálytalanul a tenger felől. Engem Feri extra esőkabátja mentett meg attól, hogy hisztéria rohamot kapjak, János is közel állt hozzá, de hősiesen viselte a harcot a természet erőivel. Ezúton is köszi Feri!

Épp apály volt...

A fiúk elmélkednek az élet nagy dolgairól.

Ez a rajzfilmek kirándulása volt:
SpongyaBob, te vagy az????

Ugyan az ujjunk fölfelé áll a képen, a mosoly már nem őszinte az arcunkon...


Találtunk egy autó lejárót egész a vízig, János megkóstolta és tényleg sós volt a víz, a part tele volt kagylóhéjakkal, osztrigával és mindenféle izgalamas dologgal. Egy szép szinte sértetlen shel-kagyló héjat haza is hoztam.

... és vajon hal, az van-e benne???...

Már meg sem lepődtök rajta, hogy találtam szimatolni valót, ugye?
romancica 2 - eggyütt a végtelen úton (itthon vettük észre hogy: az orrunk a szánk és az állunk is összeért, illetve hogy János kezében ott maradt a sör, most lebuktáááál!

A tavalyi kedvenc kirándulós képem 2013 as update-ld változata :D :D :D


Most csináljunk egy olyan képet, amin fogom a torony tetejét, jóó??? - Persze Drágám!

Nagyonnagyonnagyonnagyon elfáradtunk a végére, az este 7órás vonatot értük el, de még azért egy almás-pite belefért a hazaút előtt, mint illő befejezése egy fárasztó de élményekben annál gazdagabb napnak.

2013. május 22., szerda

Halal kozeli elmenyek es hasonlo nyalanksagok...

Eloszor is bocsi az ekezetek hianyaert, de most az angol laptoprol irok, merthogy sokkal gyorsabb...

Hogy mirol is van szo? Hat maradjunk annyiban, hogy eleg peches, ugyanakkor marha szerencses voltam az elmult par napban.
Az egyik egy biciklis eset volt, este fel11korul robogok haza hulla faradtan, kozelitek egy lampas zebrahoz, pont zoldre valt, tudom hogy nem tul hosszu jol odalepek hogy elerjem, boven zoldben gordulok le a jardarol... es meg szerencse hogy Janos nemreg cserelte a fekpofaimat, fognak rendese, merthogy egy buszvezeto rendesen benezte a pirosat es elfelejtett fekezni. Az elso kerekem elott kb egy nagy arasszal ment el a busz. Ha nem fog a fekem rendesen vagy csak egy pillanattal kesobb kapcsolok hogy hoppa ez nem fog megallni, hat akkor most ket hely jon szamitasba hol lehetnek.... Kicsit remegtek a terdeim mig hazaertem.

A masik az meg ma ebed idoben. Van egy seb a labamon mar lassan egy honapja, ami 1 hete ugy tunt begyogyul vegre, aztan vagz 2 napja megint elkezdett vorosodni es viszketni, szoval nemi noszogatasra elmentem ma a hazidokihoz, akik persze pont ma nem rendelnek. Nem gond a patikus megnezte mondta ez antibiotikum lesz, az csak receptre mars a dokihoz, ok. Tdvalevoleg ockodom a gyogyszerektol, probaljunk termeszetes ustat talalni, hoho, az egyik legjobb virus es baci olo a fokhagyma. Volt is itthon, szepen megpucoltam vagy 5 gerezdet, pohar vizzel kezdem is oket szepen lenyelegetni egyben. Mielott barki szornzulkodne hogy jutott eszembe, kb havi rendszeresseggel tettem ezt eddig mindenfele problema nelkul, megfazasos nyavajak elso tunetei eseten es remekul bevalt a modszer. Egeszen idaig, ugyanis az utolso gerezd szerencsetlenul kersztbe fordult es megakadt a torkomon. Se le, se fol. Se nzelni, se kikopni es a mi a legnagyobb gond volt, hirtelenjeben levegot venni sem tudtam. Ott alltam a mosogatonal a konzhaban es azt hittem, itt most megpusztulok. Volt ott krakgas, oklendezes, taknyomnyalam folyt mindenfele, semmi, se elore se hatra. Egyedul voltam, hetret gornyedve. MAkomra az egyik szomszed itthon volt, lhallotta a szenvedest leszaladt kerdi mi van??? Eddigra annyira keresztbe fordult, hogy legalabb valami kis levego atjutott a torkomon es vinnyogtam neki hogy hivja az ambullanciat mert egy fokhagyma van a torkomban. Szegenykem halalra valtan kezdett rohangalni telefon ok, de mi a szamuk. Mar kezdett sotetulni a vilag ereztem hogy megy ki az ero a labambol... Tarcsazza, kezdi magyarazni mivan, persze milliot kerdeznek ilzenkor a telefonban hogy mi es hogy es merre es meddig, mikozben en szepen megfulladok... Es akkor ahogy kezdtem elveszteni a kontrolt, sztem egy kicsit ellazulhatott a torkom ahogy mar nem birt tovabb gorcsolni, es ereztem, ahogy szepen befordul a gerezb es lecsuszik a torkombol.... Alig felismerheto hangon szoltam a sracnak hogy kosz mar lement, mert szegeny olyan panikban volt, hogy sztem nem vette volna eszre hogy mar jobban vagyok, ha nem szolok. Most elegge faj a torkom, erzem hogy be van dagadva, a beszed fajdalmas es csak halkan megy. Ugyhogy ha megyek a dokihoz holnap-holnaputan a labammal majd jol megmutatom neki a torkomat is...

Na most mondjatok meg, peches vagyok vagy orult mazlista?????


Na de hogy szepeket is meseljek:

Agi megerkezett Londonba!!!! Penteken talalkoztunk a British Library - Britt NEmzeti Konyvtarban. Erdemes volt od megbeszelni a talalkozot, meg nem jartam ott, hat csak amultam bamutam, nemtompontosandesokemeletes komplexum teljesen lenzugozott. Agi nemkicsit ironikusan meg is jegyezte mindez nem csoda, hiszen az elmult x evszazadban az angolok vegig raboltak a fel vilagot es szorgos hangya modjara begyujtottek mindent ami csak mozdithato volt. Hat igen, ez nekem is eszembe jutott amikor Janossal a British Museumban jartunk, hogy ezeket az emlek targyakat nem joszivvel adtak a jandakba a leigazott orszagok. Ez a konyvtarban nem jutott eszembe, de teljesen igaz. Na de hogy meg a cuki mokusokbol is kiabrandultam egy kicsiket, Agi ugyanis felvilagositott, hogy az itteni cukimuki kis mokusok amerikai bevandorlok, akik eloszor csak elettek az elelmet az europai voros mokusok elol, aztan pedig oket is megettek, igy vettek at az uralmat a szigeten es tulajdon keppen csak ido kerdese, hogy mikor jutnak at Europaba es pusztitjak ki az ottani voros mokus populaciot.... edig olyan kis cukiiiiiiiik :D
Aztan jartunk a Camdan Town-i piacon, jol kinezegettuk magunkat, Agi begyujtott nehany ujabb kepeslapot, en lattam par jo falvedot es esetleg szonyegnek valot, ugyhogy majd Janossal is el kell nezzunk oda a kozel jovoben.

A masik: voltunk kirandulni ezuttal Hever kornyeken, ahol talatunk rengeteg medvehagymat, szedtunk is, most azt ragcsalom mint extra eros virus olot. Az ido tipikus angol volt, egesz allo nap szemetelt. Nem volt igazi eso, Janos ket puloverben volt csak kabat nelkul, de meg a folso sem azott at. De egesz nap kellett hordani a kapucnit ha kimentunk az erdobol. Volt sar, voltak nyuszikak, soksok birka es bari, ruhas lovak, facan es vadkacsacsalad pihes kiscsibekkel, finom falatok(marmint nem a kis kacsak hanem finom ebed es desszert), sok zol es rengeteg virag mezo. Szoval jol ereztuk magunkatremeljuk nemsokara mehetunk majd megint egyutt, es talan majd Agi is fog tudni csatlakozni, merthogy most meg nagyon lelkes volt es az anyag gyujtogetesre hivatkozva nem csatlakozott hozzank. Na majd legkozelebb.

Roviden mara ennyit, csokoltatok mindenkit, Lopa....


hát meleg az eppenseggel nem volt, de azért az üdítő jót tett....

barikááák, az igazi Shoun and sheep

aztaaaa, micsoda kekvirágtenger!

...és vajon hal, az van-e benne?



a medvehagyma tenger

haminyami....


2013. április 29., hétfő

Henley-on-Thames

Jelenthetem, megérkezett az igazi tavasz Angliába, ennek félreismerhetetlen jele, hogy a mai kiránduláson pecsenyére sültünk:D

Szerencsénkre úgy jöttek ki a dolgaink, hogy ma János is és én is szabadnaposak voltunk, így elhatároztuk, elmegyünk megint kirándulni, előkaptuk a könyvecskénket és az első legközelebbi szimpi helyet meg is szavaztuk: Henly-on-Thames. Egy kis izgalom már az utazás tervezésekor fölmerült: lesz egy vonat-átszállás az utunk folyamán, de maióta kis okos kütyüm van, már ez sem okozhat komolyabb aggodalmakat.

Reggel szépen fölkeltünk, elkészülődtünk, elindultunk úgy, hogy az első csúcs időn kívüli vonatot elérjük(itt a csúcsidős és azon kívüli vonatjegyek ára között 2szeres a különbség. Szóval indulás kilenckor, hogy a fél tizes vonaton rajta legyünk.Persze a csúcsforgalommal nem számoltunk, de pöccre kijött minden, akkor állt be a vonat a peronra, amikor jegyestül megérkeztünk. Az út sima volt, már ekkor kellemes idő és napsütés volt a jellemző.

a kisváros, ahonnan indult és ahova érkezett a túra, egy kedves kis hely, egy helyi bácsikát megkérdezve kerültünk a Choclat Theather-be, ahol gazdagon megreggeliztünk:

"Ugye én nem vagyok rajta?!" Indításnak egy finom kávé, Jánosnak Kóla és a desszert - joghurtos müzlis eper... nyammii...

A fő fogás - Englis breakfast és Bárány burger....



Kellemesen teli de nem túl teli gyomorral vágtunk neki az útnak, ami dombok-völgyek-erdők-mezők közt vezetett, különösebb eltévejedések nélkül kirándultunk végig a kora délutánt. Hazafelé már éreztük, hogy sok volt a nap, én ugyan reggel bekentem az arcom némi napvédővel, de nem vittem túlzásba. János meg egyáltalán nem. Gondolhatjátok.....

kérem szépen itt az ékes iskola példája a tipikus brit építkezésnek, ahogy következnek az emeletek, mindegyik egy kicsit nagyobb...

- Ugye nem dolgozol épp? - Ááááááhhh....

birka biztos turista kapu

János kicsit megfáradt, így elterültünk egy krikett pálya közepén, és belőlem meg előbújt a kis gonosz erdei manó és megörökítettem, ahogy hortyog :D

Hogy mi mindig megtaláljuk a végtelen hosszú egyenes ösvényeket!

Csak a testemen keresztül! - Oké, Te akartad(a folytatás nincs megörökítve :P)

Megálltunk egy kis frissítőre, János sört ivott, én meg... khm... állítólag almalevet... de legalább a poharaink passzoltak.

Na ez egy olyan igazi cuki kis vidéki házikó cuki kis gondozott előkerttel, már csak a cuki mami hiányzott a kertből aki épp kötöget vagy Agatha Christiet olvasgat az ötórai teáját kortyolgatva.

Igen, megvizsgálta... merthogy még nem látott soha közelről élőben golf lyukat... Imádom :D

Szövőnő, akarom mondani fonó férfi(egy mező mellett vezetett az utunk, ahol már kint legelésztek a barikák meg az Anyukáik és a kerítés tele volt a szőrükkel, onnan szedtük. És igazi finom birka illata volt!!! A lába meg a térde miatt csámpás, mert az a másik:D

És egy kis szentimentalitást is megengedek magamnak így a végére: "együtt a végtelen hosszú úton"

No, ennyi mára, már lefagy az ujjam, ugyanis kint ülök a kertben kihasználva a kellemes időt!
Pusszantok mindenkit!
LöPá