Part1 - moving

Szóval akkor újra :P

Kezdjük akkor szépen sorban, legyen az első téma a

KÖLTÖZÉS
Találtunk egy másik szobát, olcsóbb, nagyobb, a közelben van, nekem még 8 perccel közelebb is a munka területemhez, Jánosnak kb. ugyanolyan messze. A ház is nagyobb, a konyha és a fürdő is. A szoba a földszinten van, kicsit nyikorog a padló, amikor a fölső szomszéd járkál, de nem számottevően zavaró. Alapvetően nagyon csöndesek a lakók, este tíz után alig van mozgás. NAPI takarítási rota van, azaz naponta vki kitakarítja a fürdőt és a konyhát valamint a folyosót. A mi napunk a szerda, szerencsém volt, mert János ma délelőttös volt, így délután megcsinálta, így én már szép tiszta szobába érkezhettem meg. Pont egy hete költöztünk át, és a cuccaink mennyiségét tekintve úgy döntöttük, költöztető segítségét kérjük. Timiék (akiknek a helyére költöztünk)ajánlottak is egy magyar költöztetőt, smsben rákérdeztem, hogy ráér-e, a két címet kérte, az alapján kaptunk árajánlatot, amit el is fogadtunk. Timitől tudtam, hogy egy Ford tranzittal dolgozik az ürge, így nem aggódtam. Az utolsó 3-4 nap az összepakolással telt. Szerdán szabadnapos voltam, egész délelőtt csak pakoltam és zsákoztam és dobozoltam, így mire János hazaért, már csak a költöztetőre kellett várni és még jaj-ezt-még-elfelejtettem-kimaradt dolgokat összeszedni. Amikor a pasas ideért, enyhén szólva szívrohamot kapott a mennyiségtől. Szerencsékre Peti jött segíteni pakolni, így pikk-pakk megvoltunk a bepakolással, persze minden befért gond nélkül. A kipakolás is simán ment, az egész 40perc alatt megvolt. Utána jött a neheze, a kipakolás.. Kellőképpen fáradtak voltunk, így helyre raktuk a bútorokat előkészítettem a ruhákat másnapra, elmentünk vacsorázni, aztán lefeküdtünk aludni.
Ami azóta kiderült, hogy a szoba sajnos elég hideg, ha odakint 2-3 fok alá megy a hőmérséklet. Kérdeztem a többieket, mondták, hogy sajna ez van, nagy a ház, spórol a Landlord, úgyhogy szerezzünk be elég meleg ruhát. Hááát, a takaróm alatt nem fázom, de amikor reggel fél6körül ki kell mászni az ágyból, nagyon rosszul tud érinteni a fog-vacogtató hideg.... A mák az, hogy a fürdőszobában mindig meleg van, padló fűtés és egy nagy törülközőszárítós radiátor is van, illetve a szárítógép is befűt rendesen, ha vki használja.
A fürdő szép nagy, mint írtam, jó meleg, meleg víz mindig van, nagy mosógép és naaaagy SZÁRÍTÓGÉP is van. Úgyhogy tegnap mostam és csekkoltam, mik azok a ruhák- törülközők-ágyneműk, amiket belerakhatok. Hát a polár cuccokat nem, mert azok összemennek, úgyhogy most egy két pulcsim szép passzentos lett:D
A konyhát is szeretem, jóóó nagy, még egy étkezőasztal is befért, tegnap ott ebédeltünk. Napközben a ház szinte üres, egy sráccal futottam csak össze a konyhában. Laknak itt lengyelek, egy indiai srác a lengyel barátnőjével, egy brit srác egyedül, egy srác aki Oroszországban született, de aztán Izraelben élt kisgyerek korától. Egyenlőre kedvesek, vannak beszédesebb és csöndesebb lakók, van egy irányító típusú lengyel pár, Tőlük bármit lehet kérdezni a házzal, a házirenddel kapcsolatban, ők mindent tudnak...
A net itt sem egy leányálom, épphogy megyeget.
Tartozik a házhoz egy nagy pázsitos hátsó kert, egy kis lebetonozott terasz résszel. úgyhogy van hely a kerti bútorunknak is. Reméljük tavasztól ki fogjuk tudni használni. A szobánk ablakai az utcafrontra nyílnak, de átmenő forgalom nincs, zaj vagy por nem zavarná a szellőztetést, egyenlőre a hideg az, ami igen. A hátsó kertben tudjuk tárolni a bicikliket a másik 7 canga mellett, sajna fedett helység nincsen, így az e-bayről rendeltem takaró fóliát, remélhetőleg a hétvégén meg is jönnek. Vicces reggelenként a deret "kaparni" az ülésről-kormányról-a béka orráról.

No, mára ennyi, folyt köv....
Löpá
Csilla:)

ááááááááááááááááááááááááá

Megírtam, vagy 2 órába telt, de mellé nyomtam és elveszett. Bocs, de ma már nincs türelmem újra írni....
Grrrrr......

borongós blog...

Ilyet is ritkán írok, de néha ez van....
Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettem volna.
A klinikás meló annyira nem indult be, hogy két hete a főnök mondta, hogy majd talán november második felétől lesz munka, addig ha akad vmi, vállaljam el. Kösz...

- kis intermezzo, ma van halloween, beugrottam az első csöngetésnek(gyerkőcök voltak beöltözve), na de többet nem ám, nyeheheheheheeeee - azért most egy kicsit jobb kedvű lettem :)

Ennek egyetlen előnye volt, hogy a helyi munkaügyi központban minden lelkiismeret furdalás nélkül jelentettem be magam, mint álláskeresőt. Kedvesek voltak, elmagyaráztak mindent és egyből jelentkeztünk is egy munkára, amolyan szoc gondozó aszisztens. A jó, hogy a több száz fontos és féléves tanfolyamot nem kérik, sőt, 3 hónap után azt a papírt is megkapom. Illetve megkapnám. Merthogy a csaj a nekem adott papíron áthúzta, ismétlem így áthúzta azt, hogy küldjem el a CVmet. Én ezt itthon látva, oks, nem izgulok, nem kell, áthúzták. De csak motoszkált a fejemben, míg ma aztán csak elküldtem, sose lehet tudni. Csak most jön a bibi. A törvény szerint, ha nem jelentkezem a nekem kijelölt állásra, elvesztem a segélyt. Úgyhogy most hányinger és futkosós WC használat mellett várom a pénteket, hogy mi lesz. Akkor kell visszamennem a heti rendszeres ellenőrzésre. Miért nem küldtem el előbb???!!!! Hülyehülyehülye....

Közben bújom a netet:, már kifolyik a szemem az álláshirdetések böngészésétől, a jóreggelt programom átböngészni a munkaügyi központ honlapját, az eü-s honlapjaimat és a gumtree-t.

Egy gyt asszisztensi melóra jelentkezést lekéstem a múlt héten, mert azon is tököltem 2 napot. Mire leültem, hogy ok, összeszedtem a bátorságot, addigra levették. Ebből tanulva arra, amit ma reggel találtam, azonnal elküldtem a jelentkezésemet. Vagy 2ésfélórát szöszöltem a jelentkezési űrlap kitöltésével, tényleg csak azt nem kérdezték meg, hogy éppen milyen színűt és állagút sikerült a reggel alkotni. De elküldtem és most imádkozom,  mert Uxbridge-ben lenne a meló, ami az eddigi gyt-a lehetőségekhez képest itt lenne a számban.

A Boots(ez egy nagy drogéria lánc Angliában, olyasmi, mint a DM, csak nagyobb) 3 jelentkezésemet is visszadobta. 3 különböző boltba küldtem el a jelentkezésemet karácsonyi időszakos melóra, 2 automatice másnap kiértesített, hogy sorry, a harmadiknál bekerültem a második körbe. Ez is majd egy órát vett igénybe: az első félóra egy szituációs kérdéssor volt, 4 válasz lehetőség, jelöld be, amit csinálnál leginkább és amit a legkevésbé. A második fele idétlen állítások melyik igaz rád a kettő közül, sokszor ismétlődő kérdésekkel, egymással össze nem függő párokban. Mindebből vmi okos pszichomókus biztos leszűrte, hogy alkalmatlan vagyok, bocs. Köszi....

Egy Hammersmithi kisbolt kirakatában találtam hirdetést, karácsonyi dénymeló - aznap este CV elküld. Másnap hívtak a boltból és rittyentettünk egy 5 perces kis interjút, a Pretes tapasztalatomat veséztük ki, milyen kasszát használtam, kellett-e rendszereznem, polcot rendszereznem, stb... Mondta, hogy van még egy rakat hívása, még aznap visszahív, ha mehetek személyes interjúra. Nem hívott....

Elküldtem a jelentkezésemet egy actoni masszázs szalonba is, ahol részmunkaidős masszőrt(csak sport masszőrt-svéd masszázs), de onnan még egy bikkmakk sem jött vissza.

Bementem a Primark-ba is, hogy megkérdezzem, hogy lehet jelentkezni: persze a honlapjukon, mondta egy manager. A honlapjukon volt mindenféle állás, csak épp sima "feketeruhás eladói" nem volt sehol. Már minden irányból megközelítettem, mígnem maradt a klasszikus google keresés, ami kidobott vmi egész más oldalt. Ott kitöltöttem egy jelentkezési űrlapot, de azóta sincs semmi hír.

Hát egyenlőre így állok, mondhatni nem túl felvillanyozottan. Ráadásul vészesen rövidülnek a nappalok, ötkor már tök sötét volt ma is. Unatkozom és kezdek becsavarodni itthon. Hiába angolozok, hiába teszek veszek, most nem segít. Nyáúúúú....

Szóval ez van, most, remélem mihamarabb ki bírom rángatni magamat ebből a nyavajgásból, mert nagyon rossz és nem akarok beleragadni, János sem érdemli meg, hogy amikor hazajön a melóból fáradtan, akkor egy hisztérikát találjon itthon....

No, ennyi volt mára, meg a hétre, remélem nemsokára valamivel jobb hangulatban sikerül bejelentkezni, ez most így sikerült, na...
Löpá
Csilla:(

Folyt köv, mert a múltkor lemerültem ;)


Hétfőn az új munkarendemnek köszönhetően ismét egy napra esett a szabadnapunk Jánossal, így újabb kirándulást terveztünk, ezúttal kifejezetten gyalogosat. Még a nyáron vettem egy könyvet (kedves rendszeres olvasóim emlékezhetnek rá), amiben London környéki kirándulásokat ajánl a szerző. Na ezt vettük most elő, még hetekkel ezelőtt lefordítottam az egyik közelit, így az előkészület abból állt, hogy összebarátkoztam az angol vasutak "elvirájával", aki szépen meg is mondta, ha off-peak időben, azaz csúcsidőn kívül utazunk, akkor baráti 15 font a retúr jegy egy főre. Ha csúcsidőben, akkor 31 font. Nem volt kérdés, hogy teljes nyugalommal szundikálunk inkább egy kicsit hosszabban itthon, mert az első ilyen off-peak vonat 9.35kor indult a 3 metró-megállónyira levő Ealing Broadway állomásról. Azért választottam ezt a megállót, és nem a Paddingtont, ami az induló állomás lett volna, mert közelebb volt, olcsóbb volt a vonat jegy és a metró is. A metró János kérése volt, nem szívesen hagyta volna egész nap a bringákat két lakattal lekötve, amikben nem bízik. Nem csodálkozom, én is csak az U lakatomban bízom, a másik dísz:) Szóval reggel kelés, így is elég korainak éreztük a hét órát. János feje megint fájt. Persze, mert vasárnap is és ma, kedden is ragyogó napsütéses, enyhén felhős idő volt, pont hétfőn vonult át felettünk egy front felhőt és esőt hozva. De mi nem hátráltunk meg, egy kis szemerke nem ronthatja el a napunk. Esőkabát, kamásli a hátizsákba, kis kitérő a bolta még banánért és zöldpaprikáért, és irány a metró. A tervezettek szerint érkeztünk fél órával a vonat indulás előtt, hogy nyugodtan meg tudjunk mindent találni, kérdezni, eltévedni, kóvályogni meg ilyenek. Rutinosak vagyunk már :P Simán megtaláltunk a kasszát, jött a neheze. Túránk ugyanis egy azon vonat 2 különböző állomásán indult és végződött. Elszántam magam, hogy megkérdezem, hogy kaphatunk-e olyan retúrt, ami hazafelé 1 megállóval kevesebbre szól és így talán olcsóbb. Egy kedves, idősb fekete úr ült a kasszánál. A mondókám felénél láttam az arcán, hogy feladta, hogy megértse, úgyhogy simán a távolabbi állomást nézve vettük meg a daily off-peak adult jegyeket. A maradék 10 percben a peronon vártunk, és bizony figyelni kellett, mert amikor teljes sebességgel robogott el mellettünk egy-egy vonat, bizony komoly szele volt, lökött rendesen. Ezt később a vonaton is lehetett érezni szembe-forgalom esetén. A mi vonatunk kisebb, 3 vagonos dízel vonat volt, Nekem érdekessége, hogy nem volt külön mozdony és utas kocsi, egyben volt a kettő, János szerint a motor a mozdony alatt volt, a kipufogó csöve pedig a kocsik között. Tiszta 4-6os feeling :D Az út kicsivel több, mint egy óra volt, szakadó esőben. Kínunkban már röhögtünk, hogy neeeeem lehet ilyen szerencsénk. Megegyeztünk, hogy fél11lévén és tekintettel az esőre, nem indulunk egyből, keresünk egy kedves helyet, ahova beülhetünk egy igazi English Breakfest-re. Az állomás már igazi kisvárost ígért, az eső is elállt, a bélbojhaink pedig már követelték a beígért reggelit. Egy helyi kisboltban kérve útbaigazítást (megelepően jól értettem, hogy mit magyarázott az idősb úr) és némi kóválygás után megtaláltuk a kávézó-vendéglő-cukrászda szerű helyet, ami meglepően tele volt emberekkel, úgy szorítottak nekünk helyet egy többszemélyes asztalka sarkánál. Gyorsan megrendeltük a reggelit, amiben nem csalódtunk: tükörtojás, toast kenyér kisütve, kolbászka, sült gomba, sült bacon, paradicsomos bab, nyamiiiii. Amikor kihozták, kicsit aggódtam, elég lesz-e (pedig eredetileg kettőnknek gondoltam 1et rendelni, aztán János mondta, hogy ne szórakozzunk már, Ő komolyan éhes), de a végére annyira eltelített a pohár narancslével, több órán keresztül kitartott a jóllakottság érzése, úgyhogy panaszra nem volt okunk. Jóllakott óvodások módjára indultunk neki a röpke 20km-s túránknak.
Indultunk Goring vízimalma mellett a Temze mentén. Az út először a közvetlenül a part mellett vezetett, János 5percenként sikkantgatott föl, hogy ez juj de jó pecahely lenne :D Láttunk itt is lakó-hajókat, az út az éjszakai esőnek köszönhetően full sár volt, élveztük a csúszkálást, locspocsolást. Láttunk dombokat, meg is másztunk néhányat, erdőkön, mezőkön vitt keresztül az utunk. A könyv térképében viszont csalódtunk, bizony sokszor az általános tájékozódó képességünkön múlt, hogy jó irányba, vagy legalábbis közel jó irányba mentünk.
Láttunk sok érdekes házat, "sms író", azaz elhalálozott nyuszi tetemet, élő nyuszit, rengeteg lovat, szigorúan esőköpenyben, teheneket, barikákat, egy hatalmas láma farmot, a térképen említett Pig-Farmot viszont az istennek nem találtuk meg :D Viszont találkoztunk mókussal, de hogyan! A kis dinnye, sprintelt át egy kis útszakaszon két erdősáv között, csak azt mérte föl későn, hogy mi épp arra jártunk, pucolt mint a fene :D :D :D Jövet menetben egy leérett kukorica mező mellett haladtunk el, ahol János megállapította, van még nagyon is ehető rajta, úgyhogy jó magyar szokás szerint loptunk 5 csővel, ma este az lesz a vacsora, szépen megfőzöm és meglátjuk :D
Hazafelé izgalmas volt, mert nem tudtuk, hogy fél6kor vajon off-peak időben, vagy in-peak időben vagyunk-e még. Az állomáson várakozók sem tudták, személyzet itt nem volt hétfőn este. Nincs más megoldás: telefonos help point igénybe vétele. Azt még elmakogtam, hogy mit szeretnék megtudni, de mondjuk, hogy a vonal minősége miatt nem értettem, mit kérdezett a pasas. Szerencsémre egy hölgy a segítségünkre sietett és megfejtettük, hogy igen, a következő vonattal nyugodtan mehetünk vissza Londonba. A vonaton mindketten szenderegtünk, kaller nem jött, vagy ha volt is és szunyókáltunk, föl nem ébresztett minket :) Hazafelé a vonat London határától telt meg, addig szinte csak 2en üldögéltünk a kocsiban.
Hát mit ne mondjak, jól elfáradtunk, ringatásra nem volt szükség aznap este. Szerencsések voltunk, hogy egy kis ködszitáláson kívül nagyobb eső nem volt a nap folyamán, a hőmérséklet igazi kirándulós volt, úgyhogy egy nagyon jól sikerült napot zártunk a gyrososnál :D

No, ennyit mára, csók minden kedves olvasómnak :)
Lö pá a jövőhéten, vagy amikor lesz újra net, khmkhm... :)

... fel a hegyre fölfelé...

a kötelező közös csendélet sárral;)

...le a hegyről, lefele...

János, sár, és a lopott kukorica :D

(a láma farm) - Te figyi, szerinted azok most komolyan lámák, jól látom? - Dehogyiiiis, azok muflonok!!!! :D

... etetés, de kiköpte a paprika magot a válogatós mindenit....

a füvecskével már nem volt gond, azt elfogadták

- Te, az ott meg micsoda? Nyuszi? - Ja, csak épp smst ír, ne zavard! :D (nem ostorosiaknak fordítás: düglött:D

English Breakfast, nyamíííííí

... szintén kötelező szimatolós kép...

Temze part, sár, Csilla....

tökföld

a végtelen ösvény és a sáááááár....

reggeli vadászat és gyönyörködés a hegyes-dombos környezetben....

Kew Garden

Már már csodaszámba ment, de a 2 héttel ezelőtti hétvégénken közös vasárnapi szabadnapunk volt Jánossal, s ugyan heveny fejfájással ébredt a Drága, abban egyet értettünk, hogy valami aktív kikapcsolódásra vágyunk mind a ketten. Bringa oks, de hova? Nekem nagy vágyam volt mióta olvastam róla, a Kew Garden. Ez egy Királyi Botanikus Kert a Richmond Park mellett.
Az odút sima volt, már régi ismerősként köszöntem a mókuskáknak. A Temze parti oldalbejáratnál raktuk le a cangákat, belépővétel, térkép tanulmányozás és indulááás.
Láttunk szuper játszóteret, kül és beltéri résszel egyaránt, 3 nagy pálmaházban, az egyikben a sivatagi kaktuszok, orchideák, esőerdők növényeit csodálhattuk meg, a másikakban trópusi növények voltak a világ több pontjáról, volt ahol vetkőzni kellett, mert igazi meleg párás klímát biztosítottak a nöények számára.
Az egyik nagy pálmaházban ráadásul volt "emelet is", ahova egy csiaglépcsőn lehetett fölmenni, így kerültünk a lombkoronák közé. Gondolhatjátok, az én tériszonyommal... De nem hátráltam meg :D
A kertben voltak tavak, János nagy örömére időnként egy egy halacska is megmutatta magát, madarak tömkelege, kukázó és a természetben folymatosan gyűjtögető mókuskákban sem volt hiány. Nagyon érzik már ők is a tél közeledtét, nem látni mókust üres szájjal...
Kora délután, amikor megéheztünk, bekukkantottunk az egyik étterembe, az árak elfogadhatóak voltak, a kaják gusztusosak, úgyhogy rendeltünk, mire a konyhából magyar beszédre lettünk figyelmesek, beköszöntünk, volt nagy mosolygás :) Ebéd után kis süti-kávé, hát, ha ettetek már igazán finom csokis muffint!!!! János csokis-banános tortája sem volt semmi... Kis emésztés után álltunk tovább, megnéztük a pagodát, ahol szomorúan konstatáltuk, hogy nem lehet fölmenni és körülnézni.
Nem gond, következő uticélunk úgyis hasonló élményt ígért: "sétaút a lombok között". Kis kóválygás árán megtaláltuk, hűha.... maradék bátorság összeszed és elindultunk fölfelé. Recsegett, lukacsos volt a padlózata, nem mertem, csak nagyon határozottan fölfelé nézni és kapaszkodni a korlátba az életemért. Persze nem kérdés, hogy megérte. Nagyon különleges volt a lombkoronák között sétálgatni. Azt már kevésbé élveztem, hogy a szél nem gyengén beringatta az egész szerkezetet, juj. János mindeközben beüzemelte a fényképezőgép filmfölvevő funkcióját is, "legnagyobb örömömre", úgyhogy a képek mellett most már házi vidótárunk is kezd gyűlni.

amikor ezt megláttuk, szinte felsikkantottam, hogy  ezt Anyunak le kell fotózni :)

kaktusz-paradicsom

kapaszkodtam az életemért

a lusták mehettek lifttel is

na ez az igazi libasor

"majom a ketrecben" - itt mentünk föl a pálmaház tetejébe

Felirat hozzáadása

zölderdőben jártam....

Innen már hazafelé vettük az irányt, útközben megnéztünk még egy japán házat, bambuszerdőt, tavacskát és egy rakat mindenféle növénykét. A bringák szépen katonás rendben vártak minket, ahol hagytuk őket. Hazafelé megálltunk a bringás boltunkban és vettünk Jánosnak sisakot, kesztyűt, biciklis nadrágot sajnos nem sikerült, bokában volt szűk az egyetlen, ami volt.
És elkövetkezett a szorgos hétfő reggel:
Jánost az a meglepetés érte, hogy már hétfőtől "Desszert Chef tanuló" címen szerepelt a rotán és mehetett föl a konyhába ellesni a süti-fagyi költemények készítésének csínyját-bínját. Egy magyar srác mellé került, így nyelvi nehézségekkel nem kellett küzdenie.
Engem már kevésbé örömteli hírek vártak bent. A múlt héten kedden mentem be a menedzserhez, hogy fölmondjak, ami meglepően simán ment, kézzel kellett írni egy fölmondást és annyi. Amikor mondtam, hogy keddig dolgoznék, kérte, hogy maradjak csütörtökig, mert nem tudja hogy átvariálni a rotát, ha nem gond. Ahogy neki is mondtam, mivel hálás vagyok Nekik, hogy minden hátszél nélkül, szinte nulla angollal is adtak esélyt, munkát, pénzt, ezt a két napot még bevállaltam.Hát nem kellett volna. Hétfőtől ugyanis az úgynevezett selection time-unk(ez az az időszak, amikor a bolti kínálatnak teljesnek kell lennie úgy, hogy legalább két termék legyen a polcon), viszont nem adtak mellém senkit. Régebben, amikor ez az idő 3ig tartott, fél3ig volt még valaki velelem, de most senki, egyedül kellett szendvicseket/wrapokat/salátákat/joghurtokat készítenem, épp azt, ami fogyóban volt. Ez azt jelentette, hogy amíg korábban 2 és 3 között el tudtam kezdeni a konyhazárást, most négyre fejezetem be a gyártást, fél órás szünet,
fél5kor kezdhettem neki az egésznek, ami azt jelentette, hogy átlag 9-fél10re végeztem úgy, hogy 7ig fizettek ki. Kedden jött ez csak ki jól, mert egy ember hiányzott a boltból délutánról, így megkértek maradjak fél11ig segíteni zárni a boltot. Így legalább ki volt fizetve a nyújtott konyhazárás, a boltzárással egy órát csúsztunk, az is kevesebb, mint az én 2-2ésfélóra plusszom. Hogy szakadjanak meg, mint a véres hurka... Egyetlenegy előnye volt ennek az egésznek, hogy a boltzáráskor megmaradt kajákból hozhattam haza bőven, így fullon volt a hűtő egy hétig mindenféle pretes kajákkal. Pluszba kihasználva még gyorsan a Gold Kártyámat, amivel 50%-os kedvezménnyel vásárolhattam, kipróbálgattam olyan dolgokat, amit ebédnek ingyen nem választhattunk volna.
A csütörtöki utolsó napom nagyon furára sikerült. kiderült, hogy egy másik jófej leányzó is aznap végez a Prettel, úgyhogy többször is összevigyorogtunk, bíztattuk egymást, hogy már nincs sok hátra stb... Érdekes volt pl., hogy akik eddig elmenetek, mind kaptak "goodbye" képeslapot a maradó dolgozók üzeneteivel, mi nem keptunk. Egy csomóan úgy búcsúztak el, hogy see you tomorrow, ami annyit tesz: a holnapi viszont látásra! A menedzser is csak beszaladt indulás előtt kabátban, hogy sok szerencsét kívánjon és megköszönje a munkámat, valamint elkérje a számomat, merthogy még meghívást kaptunk arra a közös vacsorára, mire a jó teljesítményünkkel nyertünk egy komolyabb összeget a Prettől. Ez jólesett. Remélem ott megkapjuk a kártyát, jólesne. A másik, hogy mondták mások, hogy készüljünk, mert akik elmennek, még meg szokták kérdezni, hogy biztosan gondoljuk és nem akarunk-e mégis maradni... Egyikünktől sem kérdezték meg. Pedig Angelát különösen kiemelték az utolsó megbeszélésen, hogy mennyire jó kasszás a közvetlensége, kedvessége miatt. Úgyhogy eljöttünk úgy, hogy alig tudták egy páran. Mindezt kiküszöbölendő Angela írt egy üzenetet a hirdetőtáblára, hogy pénteken este egy közös iszogítós ünneplésre invitál mindenkit annak alkalmából, hogy fölmondott:) Ehhez csatlakoztam én is, megköszönve a segítségüket, türelmüket és barátságukat, valamint kértem egy post-it tömböt az irodából, és azoknak, akikkel hosszabban együtt dolgoztam, írtam egy-egy személyes üzenetet, hogy kinek mit nem fogok elfelejteni soha... Remélem örültek neki másnap reggel, vagy amikor megkapták :) Kiderül, ha tényleg mehetünk a vacsorára... Másnap, amikor találkoztam reggel Angelával(jött modellnek a klinikára), szinte egyszerre sikítottuk, amikor megláttuk egymást, hogy FREEDOOOOOOOM!!!!!!! :D
Az új munkahely alakul, egyedül kezeltem már vendégeket, egyenlőre minden jól ment, sokat dumáltunk, élveztem nagyon! Megegyeztünk, hogy hétfő-kedd lesz a szabadnapom. Ez azért jó, mert hétközben üres a ház, lehet főzni mosni, járni kelni, nem ütközöl másokba, a boltok hosszabban vannak nyitva, jobban el fogok tudni intézni bármit, ha szükséges. A munkarend érdekes, egyszer fogok dolgozni reggel 9től-12ig, lesz egy 3 órás ebéd szünetem, utána pedig 3tól-8ig lesz a második műszak. Na ezért is nagyon jó, hogy közel lakunk, gond nélkül haza tudok majd jönni, ha úgy döntök. Az elmúlt 2 napban a szünetemben(még nem dolgoztam végig a napot) a környéken sétálgattam, élvezve a koraőszi dőt, körülnéztem, hova lehetne beülni, ha nem akarok haza menni. Találtam könyvtárat, ott a hatalmas Westfield Pláza kávézókkal, néhány kényelmes fotellal, van egy bohém kávézó majdnem szemben a klinikával. Szóval van választék, ha úgy adódik.

Változik a széljárás....

Ott kezdem, ahol a múltkor abba mardt, hogy János lebetegedett...
... és szépen lassan mászott is már kifele belőle, amikor is én meg elkaptam. Indult egy éjszakai horkoló partival kedd este, totál torokfájással, rossz közérzettel sikerült ébredni. Mi legyen, bemenjek, ne menjek, nincs lázam, tolom a C-vitamint meg a meleg mézes meleg teát, menjünk be, majd megkérem a Managert:), hogy ne rakjon kasszába. Beérek, forró teával a kezemben indulok a csajhoz, látom, hogy a telefonon lóg és nagyon tárgyal egy másik bolttal. Hallom hogy mondja, jó, akkor kettőig átküldök vkit, de utána vissza kell jönnie, mert zárja a konyhát. Basszus, már mondja is, hogy akkor ide meg ide menjek két órát kasszázni, szuper. Átsétáltam a másik boltba, köszönök, oks, kártyát adnak, indulhat a menet. Ez egy nem normális emberekkel telerakott bolt, rohangálnak, énekelnek, fennhangon káromkodnak, a vevővel meg senki sem foglalkozik. Nagyon hülyén éreztem magam. 10 perc után az is kiderült, hogy az a Ruhel itt a boltvezető, aki engem annó betanított. Volt nagy örömködés a részemről, amikor megláttam, de ez gyorsan elszállt, mert ugyan Ő is kedvesen üdvözölt, de annyira el volt nyűve, totál tönkreteszi a boltvezetőséggel járó stressz. No, de aztán egy órai kasszázás után jött a feketeleves, menj le a konyhába kérlek. Óóóóó, hogy az a .... Hát ahhoz a konyhához képest a miénk egy hodály. Ez egy kis sötét luk, ahova mindent úgy zsúfoltak be. Persze az első fél óra azzal telt, hogy mindent kezdhettem keresgélni, állandóan kérdezni kellett, ez hol van, az hol van, nagyon rossz érzés volt, az egy óra alatt alig 4 féle produktumot sikerült elkészíteni. Nagyon ciki érzés volt. Amikor visszamentem, mondtam is a Managarnek, hogy szeretem a konyhánkat, és hogy ez egy mennyire jó konyha. Na valahogy sikerült túlélni a napot, este irány haza. Éjjel gyógyszer, fokhagymás mézes joghurt, sok tea. Reggel megint a nagy kérdés, mi legyen, menjek be vagy ne? Naná, hogy bementem, habár János erősen tiltakozott, mondván már csak két nap. Valahogy sikerült túlélni a csütörtököt, de elég nehezen lett vége, örültem, hogy valahogy hazaértem, be az ágyba, azt jóccakát. Pénteken reggel nézem, a telefonom, hívott a csomagszállító. János hívta Őket vissza, kaptuk a leszúrást, hogy azt írtam, itthon leszünk délutánonként. Na jól van, tisztán emlékszem, hogy azt írtam, hogy délelőtt és késő este vagyunk ELÉRHETŐEK, délután nem, mert tutira dolgozunk. Mindegy. Sorozatos bocsánat kérés, oks, akkor pénteken azaz ma délután újra kihozzák. Jól van.
Másik sms, Zsuzsitól:
"Beajánlottalak egy munkára, hívj, ha végeztél!"
Fölhívtuk, mondta, hogy volt egy szőrtelenítő klinikán vagy már negyedszerre, és nagyon rá akarták beszélni, hogy álljon be asszisztensnek. Gondolkodott, gondolkodott, de mondta, hogy Ő nem, viszont tud vkit, és itt aztán áradozott rólam, hogy én mennyire epatikus vki vagyok stbstb... és azt mondták, hogy akkor menjek be, vigyem a papírjaimat. Oks, akkor a hétéégén, addig kikúrálom magam. Nene, már tegnap akartak volna látni és mondták, hogy nagyon kell az ember. Oks, akkor máris szedem össze magam, nyomtatom az önéletrajomat és munkába menet beugrom. Persze a nyomtatót most nem sikerült beüzemelni, úgyhogy amolyan utolsó pillanatos indulással neki rugaszkodtam.
A klinika Sheperd's Bushnál van, pont útba esett. Megtaláltam, csöngetek, semmi, pedig minden nyitva, open tábla kint. Ja, hangya betűkkel alatta, vagy hívjon, és egy szám. JAj, utálok telefonálni. No, bátorság összeszed, számot tárcsáz. Férfihang fölveszi, hol vagyok? Ki vagyok? Mit akarok? Ki a barátom? Oks, mindjárt jön. 50 körüli enyhén pocakos, erősen őszülő férfi nyit ajtót.  Zsuzsi mondta, hogy arabusok, ez csak nagyon kicsit látszott. Kedves volt, érdeklődő, mit csinálok, mit csináltam, mutattam a papírjaim. Ok, meddig tudok itt maradni ma? Még 20 percet. Oks, hívja a munkatársát (aki a testvére), jó, Ő ezalatt nem ér ide, jóakkor jöjjek vissza, de mikor, még nem tudja, még ma este hívnak, a papírokat hagyjam ott. Az eredetiket vittem, húztam a szám, de semmi gyanúsat nem tapasztaltam, oké. Este remegve figyeltem a rtelefonom, amíg hazatekertem, a mellényzsebemből vagy 100szor kivettem a telefont, nehogy ne halljam meg.... De nem hívtak. Este Zsuzsiékhoz mentünk, mert ünnepeltünk, Petit ugyanis fölvették egy Paulba szendvicsmékernek!!!!! Nagy volt az örömködés. Ők mondták, ne aggódjak, valszeg később végeztek, és már nem akartak zavarni. Legyen úgy, én minden esetre kezdtem ideges lenni, hogy miért hagytam ott a a paírjaim...

Intermezzo, ezalatt János a szabadnapján a szomszéd sarokról behozott elkorhadt ülőfelületű, de gyönyörű öntöttvas lábú "lócát" a szintén az utcáról elhozott ágy-lécekből alkotott:

A csomagok is szépen megérkeztük, örültünk a meglepetéseknek nagyon ;)

Szombat: negyed 11ig vártam, hátha hívnak, semmi. Hívom a megadott számot, nem elérhető. Jó, hívom 11kor, nem elérhető. 12kor nem elérhető, na ekkor már megkerestem Őket a neten, összes ott megadott szám hív, egyik sem elérhető. Persze egész délelőtt para, miért nem miért nem veszik föl.... persze így semmit nem tudtam pihenni. Valamikor 2kor véletlenül fölvették, mondom, bocsi, hogy már ezerszer hívtam, de aggódtam, hogy valami történt, jól van Doktor Úr? Ó persze, és ne haragudjak, hogy nem hívtak, de későn végeztek, és még most sem tudja, hogy mikor jó Nekik, ma este esetleg hat után nem lenne késő? Nem, persze, hogy nem, akkor majd még hívnak. Háromnegyed 6kor kaptam a hívást, hogy akkor várnak szeretettel. Idegbeteg odatekerés. A kis kertben épp vacsiztak, leültettek, kis bájcsevej az időjárásról, kinek milyen napja volt, ott volt a a tesó, annak bemutatott, Vele is beszélgettem. Kiderült, Iránból származnak, Svédországban éltek, onnan hozták át a céget.
Aztán jöttek a hivatalos dolgok, akár heti 6 nap, napi 8-10 óra is akár, ha nagyon sok a vendég, jó így? Persze. Néhány alkalmas tréning, és utána kezdhetek is a kliensekkel. Rendben? Oks, de van felmondási időm, jó, akkor azt intézzem!!!!
Még aznap este átestem az elméleti blokkon, az angolul alig tudó Basin tartotta, így nagyon jól megértettem mindent:D
Vicces volt ezek után bemenni az esti Pretes Staff Meetingre és bólogatni, hogy igen így meg úgy, meg a jövőben ez meg az várható....

Vasárnap mentem gyakorlati oktatásra este, azzal sem volt gond, Annyit még kértek, hogy ne hétfőn, hanem a második gyakorlati oktatás után, kedden beszéljek a Managaremmel, hogy biztosan tudjam, hogy itt akarok dolgozni. Ok. Már most biztos voltam, de ha ez az óhajuk....

Hétfőn János napja volt, ugyanis előléptették DESSERT MAKERnek!!!!! Ez több munkaórát és több borravalót jelent fizikai munka nélkül, úgyhogy ennek örvendeztünk. Az undokabbik séfhelyettes közölte Vele a jó hírt, hogy egy hét múlva kedden már majd oda kell mennie, addig élvezze ki a porterkedést, ott meg aztán nagyon figyeljen.... Vicces, hogy egyszerre indultak meg a dolgaink.

Én kedden reggel mentem oktatásra megint, ahol is megismerkedtem Askwua-val a feleséggel, megnézhettem egy kezelést, beszéltünk a bikini vonalról, aztán mondták, hogy akkor ha tetszik, akkor intézhetem a felmondást.
Evelinától kértem időpontot 3 után, jó, üljek le, torokban dobog a szív.
Először is nagyon hálás vagyok, mert a Pret segített, amikor szükségem volt rá, de most szeretnék elbúcsúzni, mert találtam másik állást, mi a teendő? Írjak egy papírt kézzel, hogy lemobndanék a pozíciómról és hogy mikor dolgoznék utoljára. A kedd az nagyon nem jó, nagyon szépen megkér, hogyha nem gond, akkor maradjak csütörtökig, mert nagyon nehéz lenne átszervezni. Jó, erre még hajlandó vagyok...

Úgyhogy legközelebb szobaton megyek estére a Klinikára, 7 napot pedig még valahogy kibírok a Pretnél, János pedig keddig élvezkedik porterként :D

folyt. köv....
löpá

Folyt köv...

Pénteken pihenős napot tartottam. János délelőttre ment, így kitaláltam, hogy meglepetés főzőcskét tartok.
Délelőtt elmentem bevásárolni, mostam és nekiláttam a húslevesnek (még mindig nyaka, lába és belsőségek nélkül...), valamint a paprikás csirkének, amik nagyon finomra sikerültek. A délutáni horgászásból aztán végül nem lett semmi, mert hideg szél fújt, úgyhogy maradt a kertben olvasgatás-szótárazás három pulóverben, hosszúnadrágban és hálózsákba burkolózva.

Szombatona délelőtti lustálkodás után délben észak kelet felé indultam Hampstead irányába. A biciklis könyv írta, hogy hilly, azaz dombos-hegyes, kezdtem reménykedni. És bejött. Mintha otthon, a budai dombos-hegyes újgazdag kerültetekben kerekeztem volna. Volt, ahol még le is kellett szállnom és tolni kellett, olyan meredek volt az út. De meégrte. A Normafához tudnám hasonlítani, olyan kis erdős rész ez a Hampstead. Aztán a túra tovább vitt egy régi kisvasútnak épített töltésen (a síneket már rég fölszedték, viszon a töltés egy zöld sávval megmaradt. 10 méterre jobbra-balra már ott vannak a házak, kert alják, de ez a kis sáv nagyon hagulatos. Sokan sétáltak ekkor is. Az ebédszünetet a Finsbury Parkban töltöttem egy jó kávéval a kis tóparton, majd vissza az erdős rész másik bringaútján majd szépen haza.

Hampsteadben az erdősségben, itt kapaszkodtam az életemért, és megfejtettem a fényképezőgép önkioldó rendszerét

hehe, ez  a manó a kisvasút mellett megmaradt árkádok alól figyeli a népeket

az angol galambok nagyon illemtudóak a Finsbury Parkban, tányérról esznek késsel, villával

ez is Hampstead, itt azért vigyorgok annyira, mert 1 nagyon kedves pasas jött éppen arra, amikor fényképeztem, és megállt, amíg elkészült a kép, és összeröhögtünk, mondta, hogy nem semmi, hogy itt bringával...

Hampsteadban van 3 kis tavacska, ahol lehet fürdeni-úszni... van egy csak férfiaknak, csak egy nőknek, és van egy mix, ahol jórészt családokat láttam pancsolni, valamint az elkerített részeken kívül lehet horgászni is, persze jó kis díjért...

hazafelé pedig megtaláltam a kedvenc közlekedési táblámat: ez egy idősek otthonától 1 sarokra lévő gyalogátkelő helynél volt kirakva....

A vasárnap már nem telt ennyire jól, az ég beborult, hideg szél fújt, ráadásul János az éjjel belázasodott. Miután a múltkor elfogyasztotta az összes lázcsillapítót, mehettem reggel vadászni, de szerencsémre az első kisboltban találtam, itt ugyanis már az alap szereket bárhol meg lehet kapni. Szerencsénk volt, ugyanis egy hajnali nagy adag C-vitamin és a délelőtti lázcsillapító lehúzta a lázat, de dolgozni már nem tudott menni. Úgyhogy a vasárnap betegápolással, olvasással, fordítással telt. (Mára úgy tűnik, sikerült kimásznia a megfázásos nyavajából, megy dolgozni)
Délután még azért elmentünk sétálni a közeli parkba, hazafelé vásároltunk török mézédes mazsolaszőlőt, ÉÉÉÉÉSSSSS találtunk zöldpaprikát is, igazi TV paprikát, na abból is vettünk gyorsan egy adagot.

igazán nem értem, miért mondta János, hogy inkább majd Ő intézi a fizetést:D
az utolsó adag volt, de azt jól mindmegettük :D

Hát ennyi fért az egy hetes szabadságba, nagyon jólesett, kellett már, tudtam volna még hosszabban is élvezni, de szavam nem lehet, mert remek időben remekül telt, kitart egy jó darabig az az energia, amit nyertem belőle...

ezt el is felejtettem, a cipőkeresés mellett született néhány új póló, ez a kedvencem
"az időjárástól függetlenül"

No, ezzel a képpel búcsúzom erre a hétre, csókoltatjuk az otthoniakat!
Pusszancs és LöPá
Csilla:)