Folyt köv...

Pénteken pihenős napot tartottam. János délelőttre ment, így kitaláltam, hogy meglepetés főzőcskét tartok.
Délelőtt elmentem bevásárolni, mostam és nekiláttam a húslevesnek (még mindig nyaka, lába és belsőségek nélkül...), valamint a paprikás csirkének, amik nagyon finomra sikerültek. A délutáni horgászásból aztán végül nem lett semmi, mert hideg szél fújt, úgyhogy maradt a kertben olvasgatás-szótárazás három pulóverben, hosszúnadrágban és hálózsákba burkolózva.

Szombatona délelőtti lustálkodás után délben észak kelet felé indultam Hampstead irányába. A biciklis könyv írta, hogy hilly, azaz dombos-hegyes, kezdtem reménykedni. És bejött. Mintha otthon, a budai dombos-hegyes újgazdag kerültetekben kerekeztem volna. Volt, ahol még le is kellett szállnom és tolni kellett, olyan meredek volt az út. De meégrte. A Normafához tudnám hasonlítani, olyan kis erdős rész ez a Hampstead. Aztán a túra tovább vitt egy régi kisvasútnak épített töltésen (a síneket már rég fölszedték, viszon a töltés egy zöld sávval megmaradt. 10 méterre jobbra-balra már ott vannak a házak, kert alják, de ez a kis sáv nagyon hagulatos. Sokan sétáltak ekkor is. Az ebédszünetet a Finsbury Parkban töltöttem egy jó kávéval a kis tóparton, majd vissza az erdős rész másik bringaútján majd szépen haza.

Hampsteadben az erdősségben, itt kapaszkodtam az életemért, és megfejtettem a fényképezőgép önkioldó rendszerét

hehe, ez  a manó a kisvasút mellett megmaradt árkádok alól figyeli a népeket

az angol galambok nagyon illemtudóak a Finsbury Parkban, tányérról esznek késsel, villával

ez is Hampstead, itt azért vigyorgok annyira, mert 1 nagyon kedves pasas jött éppen arra, amikor fényképeztem, és megállt, amíg elkészült a kép, és összeröhögtünk, mondta, hogy nem semmi, hogy itt bringával...

Hampsteadban van 3 kis tavacska, ahol lehet fürdeni-úszni... van egy csak férfiaknak, csak egy nőknek, és van egy mix, ahol jórészt családokat láttam pancsolni, valamint az elkerített részeken kívül lehet horgászni is, persze jó kis díjért...

hazafelé pedig megtaláltam a kedvenc közlekedési táblámat: ez egy idősek otthonától 1 sarokra lévő gyalogátkelő helynél volt kirakva....

A vasárnap már nem telt ennyire jól, az ég beborult, hideg szél fújt, ráadásul János az éjjel belázasodott. Miután a múltkor elfogyasztotta az összes lázcsillapítót, mehettem reggel vadászni, de szerencsémre az első kisboltban találtam, itt ugyanis már az alap szereket bárhol meg lehet kapni. Szerencsénk volt, ugyanis egy hajnali nagy adag C-vitamin és a délelőtti lázcsillapító lehúzta a lázat, de dolgozni már nem tudott menni. Úgyhogy a vasárnap betegápolással, olvasással, fordítással telt. (Mára úgy tűnik, sikerült kimásznia a megfázásos nyavajából, megy dolgozni)
Délután még azért elmentünk sétálni a közeli parkba, hazafelé vásároltunk török mézédes mazsolaszőlőt, ÉÉÉÉÉSSSSS találtunk zöldpaprikát is, igazi TV paprikát, na abból is vettünk gyorsan egy adagot.

igazán nem értem, miért mondta János, hogy inkább majd Ő intézi a fizetést:D
az utolsó adag volt, de azt jól mindmegettük :D

Hát ennyi fért az egy hetes szabadságba, nagyon jólesett, kellett már, tudtam volna még hosszabban is élvezni, de szavam nem lehet, mert remek időben remekül telt, kitart egy jó darabig az az energia, amit nyertem belőle...

ezt el is felejtettem, a cipőkeresés mellett született néhány új póló, ez a kedvencem
"az időjárástól függetlenül"

No, ezzel a képpel búcsúzom erre a hétre, csókoltatjuk az otthoniakat!
Pusszancs és LöPá
Csilla:)