A mai téma János lesz :D már előre tudom, imádni fogja....
Kezdjünk mindent az elejéről:
2013 jan. 5. szombat délután 5 óra hazafelé jövet János zanyált egy jó nagyot a cangával egy szabálytalanul kiforduló másik bringás miatt, aki persze azzal a lendülettel, amivel kifordult elé, el is húzott... szerencséjére az incidens egy mentő mellett történt, akik felkarolták és biciklistől-mindenestől hazaszállították, mondván óóóó, csak megütötte a térdét, kis jegelés pihi és ibuprofen elég lesz. Az részlet kérdés volt hogy a mentőből az ágyig 1 lábon ugrált be és torzult az arca a fájdalomtól....
Úgy terveztük, hogy másnap irány a kórház, viszont este 7-re a második "hatástalan" Kataflam után már nem volt kérdés, hogy nem lehet ezzel várni holnapig, nincs az a recept nélküli fájdalomcsillapító, ami elég lesz éjszakára. Zsuzsiékat riasztottuk, mert Nekem vissza kellett mennem dolgozni, 8-kor már a Charing Cross Hospitalban üldögéltek a sürgősségin. Én 11-körülre futottam be, addig 2 orvoson(direkt nem orvosi vizsgálatot írok, merthogy a fájdalmára és arra tekintettel, hogy mozgatni nem tudja, senki nem nyúlt hozzá) és egy röntgenen voltak túl, még az utolsó elbocsájtó üzenetre vártak. A röntgen törést nem mutatott, további vizsgálatot javasoltak(MRI, ultrahang, illetve kontroll vizsgálat), mondván most többet tenni nem lehet. Kapott egy rakat lórúgás fájdalom csillapítót, 2 mankót és viszont látásra.
Itt jött a svéd csavar, ugyanis a következő vasárnap mi repültünk haza 2 hétre. Ok, kontroll a szabi után, a többiről majd értesítenek. MRI-t persze a szabi közepére kaptunk, az ultrahang pont utána de még a kontroll előtt. János visszamondta az MRI-t, úgyse tudunk rá menni.
2013 jan. 21. Otthon magán doki - vizsgálat, hát valszeg gáz van(Ő volt az első, aki rendesen megvizsgálta, aktív-passzív mozgásokat, spec-teszteket végig csinálta), csináltassunk MRI-t a fiumein. Még aznap este kocsival oda, időpontért sírás, pont mielőtt jöttünk vissza Londonba, akadt egy hely.
2013 jan. 25. MRI: porc-leválás, kereszt-szalag szakadás = tutira műteni kell.
2013 jan. 26. Remek hangulatban érkeztünk meg Londonba.
2013 jan. 29. Kedd - Charing Cross Hospital - Ultrahang vizsgálat: a doki alaposan megnézte, már amit tudott, hümmögött kicsit, hogy hát amit lát az nem jó, de nincs nagy gáz az UH szerint. Na előkaptuk a jó kis magyar MRI CD-t, szeme fölcsillan, azt szeretné megnézni, kint üljünk le.... 5 perc múlva jön, hogy gáz van, megnézte, komoly sérüléseket lát, letelefonált a sürgősségire, hogy egy ortopédus nézze meg azonnal, menjünk le, be kell jelentkezni, várni fognak.... Lemegyünk, a 3 recepciós után(persze fogalmuk nem volt, hogy mi van, kik vagyunk és egyébként is) végre azt mondták, hogy üljünk le, majd szólítanak. Bekerültünk ugyanahhoz a doktornőhöz, aki anno első alkalommal is ránézett a Jánosra és közölte, hogy áhhh, csak megütötte, nem kell ennyire nyavalyogni... Előadtam, amit fönt mondtak, hogy egy ortopédussal kell beszélnünk, föntről küldtek, ok, telefonált kettőt, megvan a doki, menjünk ki, üljünk és várjunk, majd szólítanak. Kb 20 perc múlva másik szobába be, újabb elővizsgálatok, másik váróban újabb 20 perc. Dokinéni előkerül, ránéz, tudja mozgatni? fáj? kb a kezét rátette, ennyi volt a vizsgálat(vajon tanultak ezek manuális vizsgálatot???), kérte az MRI-t elment, megnézte, vissza jött, úúúú, ez komoly, mihamarabb műtét, de.... Hát az a szitu, hogy Ők nem csinálnak tervezett, csak sürgősségi műtéteket, de no para, átküldenek a St. Marry's Hospitalba, ott vannak specialisták. Ő még ma az összes dokumentációt átfaxolja, letárgyalja velük telefonon, még aznap este de legkésőbb holnap délután fognak minket hívni, hogy csütörtökön mikor tudnánk menni, merthogy aznap vannak ott térd-specialisták. Direkt nagy betűkkel ráírták a papírokra az én nevemet és számomat, mint kapcsolat tartó. Nagyon szépen köszönjük, boldogan, hogy végre elindult az ügy, haza battyogtunk és vártuk a hívást. Ami persze nem jött....
2013 jan. 30. netről kiderítettük a St. Mary ortopédia számát, hívtam őket, hogy bocsánat, nem kaptunk hívást, ez és ez történt, Charing Crossból küldtek, mikor mehetünk másnap? Hát itt ilyen nevű egyénről anyag nincs, nem tudnak semmit, nem tudnak időpontot adni. Menjünk vissza a Charing Crossba.
2013 jan. 31Zsuzsi másnap vagy másfél órát csüngött a telefonon, visszamentek a CCH-ba, hát Ők átküldték, biztos tuti, keressük tovább a SMH-ban. Újabb 2 óra telefon, magyarázás-értetlenkedés.... Majd egy váratlan pillanatban az egyik telefonos hölgy kapcsolt, hogy ja, lehet a másik pultnál tudnak valamit, átkapcsol és nohááááát, itt előkerült a papír, hmmmhmmm, jól van, jöjjenek be pénteken.
Nagyon örültünk, az már később realizálódott, hogy nekünk azért kellett volna csütörtötkön menni, mert akkor van a térdes doki bent.... na mindegy, menjünk be holnap 11-re.
2013 feb. 1. 11.00 megjelentünk, kb 15 perc várakozás után bekerültünk, kis kedves dokinéni végre megvizsgálta, MRI-t megnézte, igen-igen, valóban csúnya sérülés, megint elmondták mit látnak, tényleg ezt sürgősen meg kell műteni, jó lenne már a hétvégén, de legkésőbb a következő hét elején.... úúú, hát most nagyon sokan vannak, menjünk ki a váróba, mindjárt jön majd a doki, aki műteni fogja, ad időpontot és elmondja a részleteket. Délután 3-ig csak vártunk, mire küldtek egy betegtájékoztató hapsit, aki közölte, hogy bocsika, fix időpontot nem tud adni, de majd hívnak minket még aznap este, hogy mikor, ha nem, akkor másnap 10-kor telefonáljunk, hogy miújság. Tájékoztatott a műtét típusáról, várható eredményekről, a kockázatokról, aláíratták a beleegyező nyilatkozatot, rajzolt egy nagy fekete nyilat a lábszárára, nehogy rossz oldalt vagy részt műtsenek, aztán mehettünk isten hírével. Ja, éjféltől se inni, se enni nem szabad, hátha szombaton műtik. Persze nem hívtak délután....
2013 feb. 2. 10.00 naná, hogy nem hívott senki, telefon, bocsika, ma nem lesz műtét, de ne aggódjunk, majd hívnak, ha lesz. Jánost még aznap 7-kor hívták, hogy bocsika, holnap sem, majd hívjuk, ha lehet jönni.
a rákövetkező héten 2-szer és utána is 2-szer hívtuk őket, hogy helló, mi van már???? Óóóó, ne tessenek aggódni, benne van a rendszerben, majd értesítjük....
2013 feb. 13-án végre jött egy hívás, hogy juppíííí, 14-én várnak minket szeretettel, nem, még nem műtét, de már konzultáció azzal az orvossal, aki a műtétet végzi. Aham, tehát nem az, akit majd 2 hete bemutattak, Nem, nem Ő lesz, a műtét pedig rá egy hétre csütörtökön várható.
2013 feb. 14. Csütörtök 11-re bementünk, szinte azonnal tudott fogadni a doki, megnézte az MRI-t, kicsit tett-vett János térde körül, igen műteni kell, mikor? minél hamarabb. Ne aggódjunk, még tárgyal a konzulensével és még ma Ő személyesen visszahív, hogy mikor merre hány óra. Föllélegeztünk... rosszul tettük... Mert persze senki nem hívott.
2013 feb. 15. délelőtt 10.00 kapunk egy hívást, hogy be kéne fáradni az ortopédiára még ma, mert még a műtét előtt kéne néhány vizsgálat és egy levelet is át kell vennünk személyesen. Jó, megint bebuszozás, kenet vétel, levél átvétel, átolvasás, és most fogjátok meg az egeret: MŰTÉT február 19-én kedden a CHARING CROSS HOSPITALBAN.... kérdem a kis nővérkét, hogy ez most igaz? Igen, mert ők nagyon elfoglaltak, de körbe telefonáltak és ott tudtak leghamarabb időpontot adni, mert kevesebb a páciensük és az Egynapos Sebészeti Részlegen végeznek ilyen arthroszkópiás térd műtéteket! Szuper, nem?! Emlékeztek még, miért küldtek át minket a ST. Mary's-be??
2013 feb. 18. János 2 hívást is kapott, hogy másnap hova hányra és hogy kell menni, hittük, hogy már nem húzódhat tovább.
A MŰTÉT
2013 feb.19.
Reggel 7-kor már bent voltunk a kórházban, bejelentkeztünk a betegfelvételi részlegen, rendben, 6os műtő, Ön a 4., előre láthatólag 12-körül fog bekerülni. Szupi, addig étlen-szomjan várakozni egy folyosón a többiekkel.
10-ig még valahogy csak eltelt az idő: találkoztunk a műtő orvossal, aki persze egy újabb arc volt(a 3., valszeg azért, mert az, aki csütörtökön vizsgálta a másik kórházban, az fölvillant egy jobb oldali karrögzítőben, amikor akasztják a hóhért), elmondta mit fog csinálni, mi várható, mik a rizikók, írja alá a beleegyezést, aláírta. Aztán jött a gyógytornász, elmondta, mit kell gyakorolni, mennyit, hányszor. Jött az altató orvos, elmondta mi várható az altatás folyamán(kis torok fájás, néhány órás enyhe rosszullét, semmi komoly, majd Ő figyel rá). Utoljára pedig az előkészítős nővér fölcetlizte és átöltöztette Jánost a műtétes ruciba.
12-ig még valahogy bírtuk, már minden bajunk volt, néha nevettünk, aztán már csak dühöngtünk. Merthogy 12.30 - semmi. 13.00 - semmi.... falkaparás, hogy ilyen nincs...
14.00 - végre az Ő nevét mondják, könnyes búcsú, pikk-pakk túl lesz rajta, kb fél óra a műtét, előkészítés-utána ébresztés, kb egy-másfél óra múlva láthatom is... Nyugodtan elmentem ebédelni, megtaláltam a várót, ahol a hozzátartozók várakoztak. És szépen fogytak, sorba szólítottak mindenkit, már olyanokat is, akik még be kint vártak, mikor Jánost behívták.
17.00 már kezdtem aggódni, hogy mi a fene van????
18.00 én bizony egy óvatlan ajtónyitás után bementem az osztályra és megkérdeztem a benti nővéreket, hogy tudnak-e Jánosról valamit, elvileg 2 órája itt kéne lennie, vagy én vagyok rossz helyen, mit tudnak? Telefonálgatás, igen, a műtét megvolt, még az őrzőben van, ne aggódjak, majd hozzák. Kössz... 10 perccel később visszahívnak a nővérpulthoz, hogy az altató orvos akar velem beszélni, telefonon elmondja, hogy nem kell aggódni(köszi, jól kezdődik...), a műtét remekül sikerült, viszont az altatással voltak gondok, mert a légutakat nyitva tartó csövet, amikor kihúzták, megsértették János torkát, ami elég rendesen vérzett, és amíg ezt nem rendezték, altatásban tartották, de ne aggódjak, minden értéke jó, csak hát ezt a sok vért mind lenyelte, úgyhogy gyenge lesz, meg néhány napig émelygés, enyhe vérzés lehet, de ne aggódjak, jól van, és csak akkor kell visszajönni, ha komolyan elkezd újra vérezni, de szerinte nem fog, meg még azért megnézi egy gégész is, de ne aggódjak, jól van.... Köszi.
18.30 jön egy negyedik orvos, hogy üdv, én is ott voltam a műtétnél, ez és ez történt, a műtét jól sikerült, a meniscus egy részét ki kellett vágni de egy része menthető volt, a keresztszalag elszállt, kipucolták, a műtét jól sikerült, csak hát ez a torok vérzés, de ne aggódjak, már ébresztik, kb 7-körülre lehozzák, majd szólnak a nővérek, tudják, hogy itt vagyok.
19.15 az egyik betegtárs, aki épp kisétált a családjához szólt, hogy a barátom már kint van az osztályon, mehetek, ha gondolom. Még jó, hogy a nővérek tudták, hogy ott várok.... ÉS Jánosom, jaj, mint akit jól helyben hagytak. Sápadtan, kimerülten, kiszáradtan, fájós torokkal kókadozott a beteg ágyon. De végre túl volt rajta. Kb fél óra múlva már nagyon mehetnék volt, evett egy kis kekszet és ivott némi vizet és megpróbáltunk elindulni. A nővér pultnál megkaptuk a dokumentációt, egy doboz fájdalom-csillapítót, azt menjenek isten hírével, majd levelet küldenek, mikor kell vissza jönni. A nővér pulttól alig 10 méterre János majdnem elájult, jó, vissza az ágyra már nem mehettünk, gyorsan be a váróba, ott kóla kortyolgatás, újabb erő gyűjtés.
20.00 szereztem egy tolószéket, azzal lefuvaroztam a főbejárathoz, taxit rendeltem.
21.00 végre itthon. Térd: nem fáj. Torok: közel elviselhetetlen. Közérzet: pocsék. Jóccakát.
Az kedd-szerda eltelt, szó szerint lábadozással, alvással. Többször beszéltünk telefonon, hangja akár a háromnapos vizihulláé, mit csináltál ma: semmit, nincs kedvem semmihez, fáj a torkom-fáj a torkom-fáj a torkom. Ma, mikor János mondta, hogy gennyes érzése van, a lehellete is kezdett durva szagú lenni, eszembe jutott, hogy öblögetni kéne, nehogy elfertőződjön. Megtanítottam gargarizálni Milyen gyerek az, aki soha nem próbálta meg utánozni a TV Macit??? :D:D :D
Péntekre volt időpontunk a GP-hez(ez itt a háziorvos), kiállította a táppénzes papírt, megnézte a torkát - Ő is az öblögetést javasolta, jól vállon veregettem magamat, kiakadt a kórházi dokumentáción, mert számára is olvashatatlan volt az orvosunk kézírása, lefénymásoltatta, hogy beviszi az orvosi meetingre és felveti, hogy ez milyen veszélyes, hogy nem tudja elolvasni!!!! Ez nagyon szimpatikus volt.
2 hét múlva kell varratot kiszedni, a körzeti nővérhez kell majd időpontot kérni, mert azt egy hétre adnak előre, most nem tud.
A rehabilitáció valszeg 6 hét lesz. A kereszt szalagot csak akkor varrják vissza, ha János térde instabillá válik, de remélhetőleg az izmai kellőképpen stabilizálni fogják, mert az egy sokkal komolyabb műtét lenne...
Itt tartunk most, továbbra is reméljük a legjobbakat. majd még írok;)
Löpá
 |
| itt még próbáltuk viccesen elütni az időt |
 |
| hagyd már abba.... |
 |
| mi jöhet még???? |
