Folyt köv...
Krisztitől tehát elbúcsúztunk Péntek délután 6 körül, spuri haza és kezdtünk csomagolni a másnapi indulásra.
Már a nyaralás foglalása sem volt egy egyszerű menet, lastminute-ra pályáztam, otthon ez mindig bejött. Hát itt kevésbé, a foglalás nehézkes, 99% hogy föl kell hívni a céget, a szállás lehet olcsóbb de a repjegy vagy kétszer drágább ha nem háromszor ha az utolsó pillanatban veszed stb... legközelebb okosabbak leszünk és jó előre foglalunk.
Node most sikerült egy olyat találni, hogy: Barcelonától kb 50 km-re nyugati irányban, egy nemzeti park és a tenger között kis bungalós kemping, önellátós, külön házikó a tengertől 2,5 kmre a Costa Brava szakaszon, ami a gyors utánanézés alapján gyönyörű sziklás tengerparttal kecsegtetett.
A repülőnk délután 3kor indult a Gatwick repülőtérről. Úgy számoltuk, ahogy az EasyJet javasolta, egy jó másfél órával értünk a repülő térre. Először jártunk ezen a reptéren, de hála az angol jelzési rendszernek(amit már kitapasztaltunk Lutonon vagy a metróban) abszolút követhető volt, el is érkeztünk az EasyJet külön részlegére hogy becsekkoljunk és föladjuk a csomagunkat, amikor a döbbenettől leesett az állunk, megláttuk a kígyózó sorokat a becsekkoló kapukhoz. Ha nem álldigált sorba vagy 500 ember, akkor egy sem. És nem haladt! János elkezdett sorba állni, én elrohantam az előre az interneten foglalt pénzváltóhoz átvenni a pénzünket, de már akkor a hányinger kerülgetett, erre a sorállásra vagy 1-1.5 órát szánni kellett volna... Viszont piszok mázlink volt, mert úgy látszik az EasyJet már kidolgozta erre is a stratégiát: van két kiabáló ember, aki a becsekkolási határidő előtt elkezdi ordibálni a járat nevét, így aki még a sorban vesztegel, azt kikapják és soron kívül becsekkolják. Mi is így jártunk.
Oks, csomag föladva, pénz kiváltva, jegyek érvényesítve, rohanás át a duty-free szakaszon, hol a kapu, persze a terminál totál másik oldalán, oké, megvan. Vetkőzés tálcára, rohanás át a kapun. Az enyém persze bejelzett. Oké, kérem fáradjon oldalra... nyaklánc rajtam maradt, apró a zsebemben, csomó fém bizgentyű az új cipőmön... oké, levetkőzik, áttapogatják, jön a csipogó, a farmer összes kis patentjánál diszkréten csipog, melltartó merevítőjénél visít... nem lehettem ám totál vörös... nembaj, ezen is túl vagyunk, rohanunk tovább...
Útlevél ellenőrzés, kapu megvan, még el sem kezdték beszállítani az utasokat, huhhh...
Ennél a repülő társaságnál ülésrend van, így nem volt tétje az érkezési sorrendnek, a gép elejében, az ötödik sorban kaptunk helyet. A negyedik sorban 2 kisgyerekes család foglalt helyet (Cintia eszembe jutottál, Te mennyire "élvezted volna":D) úgyhogy jól elszórakoztattuk magunkat, hol az egyikkel kokettáltunk, hol a másikkal. A repülő út sima volt, csak felhős, úgyhogy nem sok mindent láttunk, valamikor a Pireneusok fölött tisztult ki, hosszan szemléltük a hatalmas hegyeket, zöldellő erdőket. Barcelona repterén landoltunk, a tenger felől szálltunk le, ismét simán.
A csomagunk egyben megérkezett, mehettünk a transzfer járat előre megadott csatlakozási pontjához, a Big Black Horse-hoz.
 |
| János figyelmesen pásztázza a terepet, keresi a vágyva vágyott sárga pólós instruktorokat, akik majd elirányítanak bennünket a buszunkhoz. |
 |
| Várakozás közben már csorgattuk a nyálunk a kinti látványra, mindenhol lenge nyárias öltözetű emberek strand papucsban és PÁLMAFÁÁÁÁK!!!! |
Kb fél órás várakozás után megérkeztek a sárga pólósok, név ellenőrzés, voucher egyeztetés, itt ki ott arra aztán meg balra. Mindenkit ugyanarra irányítottak, úgyhogy szép libasorban mentünk a másik vagy 80 bőröndös egyénnel.
Buszos bácsiknál újabb név ellenőrzés, voucher ellenőrzés. Itt jött az első gyanús jel, a bácsi listáján a nevem mellett nem a kemping neve, hanem a falu busz állomása volt feltüntetve, oks, gondoltam biztos közel van, mára már elég volt a parából....
Buszra föl, jó meleg, mindenféle emberek, hallottunk lengyel, angol, német beszédet is. Kb 7kor el is sikerült indulni a reptérről. Barcelónán egy gyors forgalmi úton mentünk keresztül, így sokat nem láttunk, de a hangulata át jött a zsúfolt lakótelepekkel, néha igen furcsa építésű házakkal. Valamennyire a GPSem még működött, úgyhogy nyomon tudtam követni az utunk, 1 várossal előbb kanyarodtunk le az autópályáról(?), ahol az utasok 80%-át kiraktuk a szállodájuk előtt, vagy 10en folytattuk az utat Tossa de Mar felé. Tossa de Marba megérkezünk, bekanyarodunk a buszpályaudvarra, mondja a sofőr bácsi, megérkeztünk. Oks, de hova és hol a kemping. Hát azt Ő nem tudja, neki ez a pont van megadva, ahol ki kell raknia minket, úgyhogy löpá... mindezt jórészt spanyolul magyarázva :D Este 9.30kor töksötétben...
Nem volt mit tenni, kiszálltunk, a sarki kis büfébe be, széles mosoly, tud valaki segíteni, ezt a kempinget keressük, Óóóóó, kisasszony mi nem beszélni angolt, de Józsi(itt a be lehet helyettesíteni a megfelelő spanyol nevet) talán tudja. Józsi nézi, forgatja a papírt, jaja, a Turizmar kemping, itt föl, vagy 5 perc kocsival, megtaláljuk. Aha, köszi. Azért útközben még egy szállodába is beugrottunk, ott a idősödő recepciós remek angolsággal elmagyarázta hogy nem itt föl, hanem a következőn és kb 2 km. Ugye kocsival vannak? Hát nem...
Úgyhogy caplatás indult, 16 kg-os csomagot és kézipoggyászt cipelve. János útközben kiszúrt egy vagy ezer éves félig lekopott falfeliratot, hogy a kemping csak 500 m, na onnan volt mg vagy egy.
Semmi gond, túléltük, megtaláltuk, ahogy közelítünk a recepcióhoz, persze tök sötét. Kezdtem agyvérzést kapni, mire látom, hogy az ajtóra ki van ragasztva egy kis térkép, rajta bekarikázva itt áll ön, nyíl egy kis kockához: ez az ön bungalója. HÁLA AZ ISTENNEK!!!!
Fölcaplatunk, házszám persze egy vityillón se volt, próbáltam fiatalabb ott-lakókat kérdezni, Can you help me please... Óóóó, mi nem beszélni angolt, Ok NUMBER HOUSE????? Hát Őneki fogalma sincsen karattyol spanyolul, na jólvan hagyjuk inkább, megtaláltuk egyedül is, ajtó nyit, kulcs az asztalon, csomag lerak, csatlakozik a csapra... Ok, de még mindig nincs semmi kajánk, arra nem gondoltunk hogy indításképpen már hozni kéne valamit. Mindezt 10kor. Ok, kirándulás vissza, szinte a föld fölött 10 centivel a súlyok nélkül, örülve hogy megérkeztünk, megtaláltuk, beköltöztünk, végre nyaralunk!
Kajáldát már nem volt egyszerű találni 11 előtt 10 perccel, de még egy akadt, ahol speckó katalán kolbászos hotdogot faltunk, szangria sajnos itt még nem volt.
Gyomrunkat megnyugtatva sétáltunk vissza, konstatáltuk, hogy így csomag nélkül mintha hosszabb lenne az út, no nem baj, hazaértünk, kipakoltuk amit kellett azt irány az ágy. Ami borzasztó volt :D
Na de erről már majd a következő posztban ;)
