Hol volt, hol nem volt...

Hát ja, ez a remek "5 fontos internet"(mi csak így hívjuk, mert ennyit perkálunk érte szobánként, de a negyedét sem éri), olyan mint egy rossz mese: ho van, hol nincs. És richtig akkor nincs, amikor semmi ihletem nincs a blogíráshoz, amikor meg szárnyalnának a gondolatok, akkor meg hupszi. NA de talán most végre magához tér. Reméljük a legjobbakat:)

Kezdjük akkor az élménybeszámolókat a rosszakkal:
János biciklijét ellopták vagy 2 hete:( A munkahelye elől a két zárat simán levágva vagy kinyitva nem tudjuk, mert semmi sem maradt a canga helyén, lenyúlták. Egyik este hív, nagy mosolyogva veszem föl, hogy akkor végeztél és indulsz? Mire nem, ellopták a cangát, úgyhogy jövök haza gyalog. Egy tuti, kellett az a kb 2-2,5 óra, hogy lenyugodjon, amit meg is értek. Megsirattuk, meggyászoltuk és másnap nekiindultunk délelőtt másikat nézni. Szerencsékre kb egy hete jártuk végig a környék boltjait nekem égőért, amikor is már megakadt a szeme egy járgányon, hát most bekerítettük, alkudtunk rá egy sárvédőt. Aranyos volt az eladó, mert látta rajtunk, hogy nem repesünk az örömtől és kérdezte, hogy mi van(tökörésztünk, hogy vegyünk-e sárvédőt rá még 30 fontért vagy ne), mondtam, hogy ja, merthogy kényszer a vásár, merthogy tegnap ellopták a másikat. Mondta, hogy beleveszi az árba a sárvédőt, vigyük. Azóta János megbarátkozott az új gidával(merthogy kecske volt az előző:) megszokta, talán meg is szerette már. Carrera Kraken, ja és ami vicc, hogy ez is egy lopott canga. A bolt szerződésben áll a rendőrséggel, átvesz lefoglalt de a tulaj által nem keresett lopott cangákat, helyrepofoz és elad. Így Jánosnak állandóan magával kell hordania a vásárlást igazoló kis lapocskát, hogyha vki nekiesik, hogy ez az én cangám, akkor tudja igazolni, hogy nem lopta. Kemény...

Alsó szomszédaink költöznek. Megelégeltéka földszinten uralkodó állapotokat és mennek. Szomorúak vagyunk, mert kedveltük Őket, és csak reménykedhetünk, hogy normálisak jönnek a helyükre. Tegnap búcsúzóul szalonnát sütögettünk mobil grillen meg kolbászkát. Hogy ne legyek totál rosszul ennyi zsírostól, elszopogattam mellé egy finom érett ananászt, és jelentem jól vagyok. Diétának meg megint annyi.

Na akkor térjünk át a jóóó dolgokra, merthogy az is van bővivel:

Rákattantam az angol olvasásra!
Az egész úgy indult, hogy venni akartam egy tengeri herkentyűs-halas szakácskönyvet, és betévedtem egy nothinghilli használt könyves boltba(átlag 50p és 5 font között vannak könyvek, meg persze drágábban albumok meg mindenfélék) és sikerült vagy 6 könyvvel hazatérni:
- Londoni séták városnézős könyv (amit Drága Anyukámnak ajánlanék:D :D :D )
- London környéki kirándulások
- Tengeri herkentyűs szakácskönyv
- környezettudatos zöld élethez útmutató, mit hogy ha lakásban lakunk,  ha kertes házban vagy ha vidéken
- egy novellás kötetet, aminek a történetei a kertre épülnek
- útmutató a modern hölgyeknek (ez nagyon vicces, 50p volt, 2007es kiadású, azért vettem meg, mert egy csomó kis érdekes szösszenet téma van benne, nagyon jó szókincs bővítő)
Ja, és hogy keveredtem oda? Azon a hétvégén volt a NothingHillCarnival. Ha láttatok már tömeget, kifejezetten félelmetes volt. Egyedül mentem, mert János dolgozott, de nem jutottam el, csak az első sarkáig a felvonulásnak, mert nem akartam beleveszni a tömegbe. Kb 20 perc alatt lettem rosszul a sör-fű szag keveredéstől és a lökdösődéstől. Minden sarkon rendőrök, folyamatos motozások, nem egy gyereket vittek el bilincsben. Köszönöm, nekem ennyi elég volt. Na és innen kifelé tévedtem be a boltba, vagy jó 2óra hosszára. Költöttem 15 fontot, amihez hozzá kell tenni, hogy csak a szakácskönyv lett volna újonnan egy 20as. A másik NothingHilles élményem az ezen a hétvégén a PortoBelloRoad-i híres piac, ahol antik cuccoktól kezdve a kézműiparos holmikon át a bóvliig mindent lehet kapni, végig kis boltok az utcában illetve szombatos az egész utca egy nagy kirakodó vásárrá alakul át. Itt is elbóklásztam vagy jó 3 órát és csak annak kösönhetem, hogy nem hagytam ott a fél fizetésem, hogy véletlenül egy peták nélkül indultam el és a Portobellón, ki tudja, milyen indokkal, csak 2 pénzfelvevő automnata van, azok is kisboltban, nem túl bizalom gerjesztőek. Szóval maradt a nézelődés, de ha legközelebb megyek, vinni kell egy kis pénz magot, mert pl farmer zöldségesek is voltak nagyon szép áruval. Azokat kifejezetten sajnáltam, hogy nem tudtam hozni belőlük.
És még mindig könyvek: van itt egy olyan "bolt" Sheperd's Bushban, ahol haszált könyvek vannak, de... Ingyen! Ha akarsz, adományt adhatsz, de nem kötelező, arra épít a rendszerük, hogy egy csomóan hoznak be régi megunt kiolvasott vagy mittudomén milyen könyveket. Amíg ott voltam(egy bő óra volt átnézegetni, mert összevissza voltak mindenfélék) jött pl egy hölgy, és 2szer fordult vagy 6 nagy bevásárló táskányi könyvet hozott. Ki is halásztam belőle egy friss kiadású elsősegély nyújtó könyvet, lehet kezdeni a szakmai témájú nyelvi továbbképzésemet :) No meg találrtam egy biciklis londoni kirándulós könyvet is és egy érdekesnek tűnő naplót, amit lehet vissza fogok vinni, mert nem egészen az, amire gondoltam, mégse tetszik annyira, habár a festett képek nagyon szépek benne....

Itt van az ősz, itt van újra. Szeptember elsejével megérkezett hozzánk is az ősz. Igencsak elkél a pulóver meg a hosszú ujjú póló és a harisnyáimat is elkezdtem előásni, igazi esőholmi beszerzése is terítékre került, mert amit hoztunk, az még tavasszal bebizonyította, hogy nem az angol esőzésekre találták ki.

Munkahely:

Van nálunk egy olyan "intézmény", hogy Mystery Shopper, aki egy titkos belső vásárló és minőségellenőriz, milyen hangulatú a bolt, milyen a kiszolgálás, milyen a kínálat stb. És 2 hete pont nálam vásárolt, merthogy mostanában a koradélutáni forgalomban fönt dolgozom a kasszában. Szóval nálam vásárolt és a következő értékelést kaptam: SUPERSTAR! Az engem kiszolgáló dolgozó nagyon kedves volt, végig mosolygott, a testbeszéde nyitott volt, figyelmes, gyors volt, elköszönt és még szép napot is kívánt!!!! És ennek köszöhetően, amióta ott dolgozom először, 100%ra teljesítettük az értékelést! Nagyon büszke voltam magamra és nagyon jólesett a annak a néhány kollégának a dicsérő szava, akik megköszönték a bónuszt(merthogy ha az 50 pontból legalább 46ot szerzünk, akkor munkaóránként 1 font bónusz jár). Ami furcsa volt és rosszul esett, hogy se a menedzser, se a konyha vezető egy büdös kukkot nem szólt, csak a bolti vezető kislány dicsért meg.

A másik munkahelyi mese, ami inkább rémmese, az a szombati extra napomon történt(merthogy 3 napos hosszúhétvégén dolgozó konyhazáró kolléga beadta a nagyon beteg vagyok, nem tudok dolgozni szöveget, és ugyan a vasárnap-hétfőre találtak embert, mert az egyik egyébként is dolgozó leányzó meg tudta csinálni, viszont szombatra kellett még egy ember. Mivel János dolgozott szombaton és utána volt még 2 szabad napom, igent mondtam. Hát nem kellett volna. 5ig kellett volna bezárni a konyhát, ezzel semmi gond nem is volt, viszont fél 4kor leszakadt az ég Londonban. amióta itt vagyunk, esett már az eső bőven, de ilyen felhőszakadást itt még nem láttam.A lényeg, hogy a hirtelen lezúduló vizet a csatorna rendsze nem tudta elvezetni, így kb 10 perc alatt bokáig ért a víz a pince helységben található konyhában. Úgyhogy fölmehettem a boltba, ahol nyugi volt, röhögtünk az egészen. Szegény kismenedzser srác meg hiába telefonálgatott, 5ig nem kerültek elő a szivattyúzók(gondolom annyi fele kellett menni hirtelen) úgyhogy eljöttem félbehagyott konyhával.

Kb ennyi izgalmas történt az elmúlt 2 hétben.
Remélem most már tényleg rendesen fogok tudni jelentkezni, mert már nagyon bosszant ez a nyavajás internet.
Reméljük a legjobbakat4
Üdv Mindenkinek
LöPá

Ui.: a jövő héten szabadsááááááááág!!!!!!