az angol egészségügy bugyrai....

A mai téma János lesz :D már előre tudom, imádni fogja....

Kezdjünk mindent az elejéről:
2013 jan. 5. szombat délután 5 óra hazafelé jövet János zanyált egy jó nagyot a cangával egy szabálytalanul kiforduló másik bringás miatt, aki persze azzal a lendülettel, amivel kifordult elé, el is húzott... szerencséjére az incidens egy mentő mellett történt, akik felkarolták és biciklistől-mindenestől hazaszállították, mondván óóóó, csak megütötte a térdét, kis jegelés pihi és ibuprofen elég lesz. Az részlet kérdés volt hogy a mentőből az ágyig 1 lábon ugrált be és torzult az arca a fájdalomtól....
Úgy terveztük, hogy másnap irány a kórház, viszont este 7-re a második "hatástalan" Kataflam után már nem volt kérdés, hogy nem lehet ezzel várni holnapig, nincs az a recept nélküli fájdalomcsillapító, ami elég lesz éjszakára. Zsuzsiékat riasztottuk, mert Nekem vissza kellett mennem dolgozni, 8-kor már a Charing Cross Hospitalban üldögéltek a sürgősségin. Én 11-körülre futottam be, addig 2 orvoson(direkt nem orvosi vizsgálatot írok, merthogy a fájdalmára és arra tekintettel, hogy mozgatni nem tudja, senki nem nyúlt hozzá) és egy röntgenen voltak túl, még az utolsó elbocsájtó üzenetre vártak. A röntgen törést nem mutatott, további vizsgálatot javasoltak(MRI, ultrahang, illetve kontroll vizsgálat), mondván most többet tenni nem lehet. Kapott egy rakat lórúgás fájdalom csillapítót, 2 mankót és viszont látásra.
Itt jött a svéd csavar, ugyanis a következő vasárnap mi repültünk haza 2 hétre. Ok, kontroll a szabi után, a többiről majd értesítenek. MRI-t persze a szabi közepére kaptunk, az ultrahang pont utána de még a kontroll előtt. János visszamondta az MRI-t, úgyse tudunk rá menni.
2013 jan. 21. Otthon magán doki - vizsgálat, hát valszeg gáz van(Ő volt az első, aki rendesen megvizsgálta, aktív-passzív mozgásokat, spec-teszteket végig csinálta), csináltassunk MRI-t a fiumein. Még aznap este kocsival oda, időpontért sírás, pont mielőtt jöttünk vissza Londonba, akadt egy hely.
2013 jan. 25. MRI: porc-leválás, kereszt-szalag szakadás = tutira műteni kell.
2013 jan. 26. Remek hangulatban érkeztünk meg Londonba.
2013 jan. 29. Kedd - Charing Cross Hospital - Ultrahang vizsgálat: a doki alaposan megnézte, már amit tudott, hümmögött kicsit, hogy hát amit lát az nem jó, de nincs nagy gáz az UH szerint. Na előkaptuk a jó kis magyar MRI CD-t, szeme fölcsillan, azt szeretné megnézni, kint üljünk le.... 5 perc múlva jön, hogy gáz van, megnézte, komoly sérüléseket lát, letelefonált a sürgősségire, hogy egy ortopédus nézze meg azonnal, menjünk le, be kell jelentkezni, várni fognak.... Lemegyünk, a 3 recepciós után(persze fogalmuk nem volt, hogy mi van, kik vagyunk és egyébként is) végre azt mondták, hogy üljünk le, majd szólítanak. Bekerültünk ugyanahhoz a doktornőhöz, aki anno első alkalommal is ránézett a Jánosra és közölte, hogy áhhh, csak megütötte, nem kell ennyire nyavalyogni... Előadtam, amit fönt mondtak, hogy egy ortopédussal kell beszélnünk, föntről küldtek, ok, telefonált kettőt, megvan a doki, menjünk ki, üljünk és várjunk, majd szólítanak. Kb 20 perc múlva másik szobába be, újabb elővizsgálatok, másik váróban újabb 20 perc. Dokinéni előkerül, ránéz, tudja mozgatni? fáj? kb a kezét rátette, ennyi volt a vizsgálat(vajon tanultak ezek manuális vizsgálatot???), kérte az MRI-t elment, megnézte, vissza jött, úúúú, ez komoly, mihamarabb műtét, de.... Hát az a szitu, hogy Ők nem csinálnak tervezett, csak sürgősségi műtéteket, de no para, átküldenek a St. Marry's Hospitalba, ott vannak specialisták. Ő még ma az összes dokumentációt átfaxolja, letárgyalja velük telefonon, még aznap este de legkésőbb holnap délután fognak minket hívni, hogy csütörtökön mikor tudnánk menni, merthogy aznap vannak ott térd-specialisták. Direkt nagy betűkkel ráírták a papírokra az én nevemet és számomat, mint kapcsolat tartó. Nagyon szépen köszönjük, boldogan, hogy végre elindult az ügy, haza battyogtunk és vártuk a hívást. Ami persze nem jött....
2013 jan. 30. netről kiderítettük a St. Mary ortopédia számát, hívtam őket, hogy bocsánat, nem kaptunk hívást, ez és ez történt, Charing Crossból küldtek, mikor mehetünk másnap? Hát itt ilyen nevű egyénről anyag nincs, nem tudnak semmit, nem tudnak időpontot adni. Menjünk vissza a Charing Crossba.
2013 jan. 31Zsuzsi másnap vagy másfél órát csüngött a telefonon, visszamentek a CCH-ba, hát Ők átküldték, biztos tuti, keressük tovább a SMH-ban. Újabb 2 óra telefon, magyarázás-értetlenkedés.... Majd egy váratlan pillanatban az egyik telefonos hölgy kapcsolt, hogy ja, lehet a másik pultnál tudnak valamit, átkapcsol és nohááááát, itt előkerült a papír, hmmmhmmm, jól van, jöjjenek be pénteken.
Nagyon örültünk, az már később realizálódott, hogy nekünk azért kellett volna csütörtötkön menni, mert akkor van a térdes doki bent.... na mindegy, menjünk be holnap 11-re.
2013 feb. 1. 11.00 megjelentünk, kb 15 perc várakozás után bekerültünk, kis kedves dokinéni végre megvizsgálta, MRI-t megnézte, igen-igen, valóban csúnya sérülés, megint elmondták mit látnak, tényleg ezt sürgősen meg kell műteni, jó lenne már a hétvégén, de legkésőbb a következő hét elején.... úúú, hát most nagyon sokan vannak, menjünk ki a váróba, mindjárt jön majd a doki, aki műteni fogja, ad időpontot és elmondja a részleteket. Délután 3-ig csak vártunk, mire küldtek egy betegtájékoztató hapsit, aki közölte, hogy bocsika, fix időpontot nem tud adni, de majd hívnak minket még aznap este, hogy mikor, ha nem, akkor másnap 10-kor telefonáljunk, hogy miújság. Tájékoztatott a műtét típusáról, várható eredményekről, a kockázatokról, aláíratták a beleegyező nyilatkozatot, rajzolt egy nagy fekete nyilat a lábszárára, nehogy rossz oldalt vagy részt műtsenek, aztán mehettünk isten hírével. Ja, éjféltől se inni, se enni nem szabad, hátha szombaton műtik. Persze nem hívtak délután....
2013 feb. 2. 10.00 naná, hogy nem hívott senki, telefon, bocsika, ma nem lesz műtét, de ne aggódjunk, majd hívnak, ha lesz. Jánost még aznap 7-kor hívták, hogy bocsika, holnap sem, majd hívjuk, ha lehet jönni.
a rákövetkező héten 2-szer és utána is 2-szer hívtuk őket, hogy helló, mi van már???? Óóóó, ne tessenek aggódni, benne van a rendszerben, majd értesítjük....
2013 feb. 13-án végre jött egy hívás, hogy juppíííí, 14-én várnak minket szeretettel, nem, még nem műtét, de már konzultáció azzal az orvossal, aki a műtétet végzi. Aham, tehát nem az, akit majd 2 hete bemutattak, Nem, nem Ő lesz, a műtét pedig rá egy hétre csütörtökön várható.
2013 feb. 14. Csütörtök 11-re bementünk, szinte azonnal tudott fogadni a doki, megnézte az MRI-t, kicsit tett-vett János térde körül, igen műteni kell, mikor? minél hamarabb. Ne aggódjunk, még tárgyal a konzulensével és még ma Ő személyesen visszahív, hogy mikor merre hány óra. Föllélegeztünk... rosszul tettük... Mert persze senki nem hívott.
2013 feb. 15. délelőtt 10.00 kapunk egy hívást, hogy be kéne fáradni az ortopédiára még ma, mert még a műtét előtt kéne néhány vizsgálat és egy levelet is át kell vennünk személyesen. Jó, megint bebuszozás, kenet vétel, levél átvétel, átolvasás, és most fogjátok meg az egeret: MŰTÉT február 19-én kedden a CHARING CROSS HOSPITALBAN.... kérdem a kis nővérkét, hogy ez most igaz? Igen, mert ők nagyon elfoglaltak, de körbe telefonáltak és ott tudtak leghamarabb időpontot adni, mert kevesebb a páciensük és az Egynapos Sebészeti Részlegen végeznek ilyen arthroszkópiás térd műtéteket! Szuper, nem?! Emlékeztek még, miért küldtek át minket a ST. Mary's-be??
2013 feb. 18. János 2 hívást is kapott, hogy másnap hova hányra és hogy kell menni, hittük, hogy már nem húzódhat tovább.

A MŰTÉT

2013 feb.19.
Reggel 7-kor már bent voltunk a kórházban, bejelentkeztünk a betegfelvételi részlegen, rendben, 6os műtő, Ön a 4., előre láthatólag 12-körül fog bekerülni. Szupi, addig étlen-szomjan várakozni egy folyosón a többiekkel.
10-ig még valahogy csak eltelt az idő: találkoztunk a műtő orvossal, aki persze egy újabb arc volt(a 3., valszeg azért, mert az, aki csütörtökön vizsgálta a másik kórházban, az fölvillant egy jobb oldali karrögzítőben, amikor akasztják a hóhért), elmondta mit fog csinálni, mi várható, mik a rizikók, írja alá a beleegyezést, aláírta. Aztán jött a gyógytornász, elmondta, mit kell gyakorolni, mennyit, hányszor. Jött az altató orvos, elmondta mi várható az altatás folyamán(kis torok fájás, néhány órás enyhe rosszullét, semmi komoly, majd Ő figyel rá). Utoljára pedig az előkészítős nővér fölcetlizte és átöltöztette Jánost a műtétes ruciba.
12-ig még valahogy bírtuk, már minden bajunk volt, néha nevettünk, aztán már csak dühöngtünk. Merthogy 12.30 - semmi. 13.00 - semmi.... falkaparás, hogy ilyen nincs...
14.00 - végre az Ő nevét mondják, könnyes búcsú, pikk-pakk túl lesz rajta, kb fél óra a műtét, előkészítés-utána ébresztés, kb egy-másfél óra múlva láthatom is... Nyugodtan elmentem ebédelni, megtaláltam a várót, ahol a hozzátartozók várakoztak. És szépen fogytak, sorba szólítottak mindenkit, már olyanokat is, akik még be kint vártak, mikor Jánost behívták.
17.00 már kezdtem aggódni, hogy mi a fene van????
18.00 én bizony egy óvatlan ajtónyitás után bementem az osztályra és megkérdeztem a benti nővéreket, hogy tudnak-e Jánosról valamit, elvileg 2 órája itt kéne lennie, vagy én vagyok rossz helyen, mit tudnak? Telefonálgatás, igen, a műtét megvolt, még az őrzőben van, ne aggódjak, majd hozzák. Kössz... 10 perccel később visszahívnak a nővérpulthoz, hogy az altató orvos akar velem beszélni, telefonon elmondja, hogy nem kell aggódni(köszi, jól kezdődik...), a műtét remekül sikerült, viszont az altatással voltak gondok, mert a légutakat nyitva tartó csövet, amikor kihúzták, megsértették János torkát, ami elég rendesen vérzett, és amíg ezt nem rendezték, altatásban tartották, de ne aggódjak, minden értéke jó, csak hát ezt a sok vért mind lenyelte, úgyhogy gyenge lesz, meg néhány napig émelygés, enyhe vérzés lehet, de ne aggódjak, jól van, és csak akkor kell visszajönni, ha komolyan elkezd újra vérezni, de szerinte nem fog, meg még azért megnézi egy gégész is, de ne aggódjak, jól van.... Köszi.
18.30 jön egy negyedik orvos, hogy üdv, én is ott voltam a műtétnél, ez és ez történt, a műtét jól sikerült, a meniscus egy részét ki kellett vágni de egy része menthető volt, a keresztszalag elszállt, kipucolták, a műtét jól sikerült, csak hát ez a torok vérzés, de ne aggódjak, már ébresztik, kb 7-körülre lehozzák, majd szólnak a nővérek, tudják, hogy itt vagyok.
19.15 az egyik betegtárs, aki épp kisétált a családjához szólt, hogy a barátom már kint van az osztályon, mehetek, ha gondolom. Még jó, hogy a nővérek tudták, hogy ott várok.... ÉS Jánosom, jaj, mint akit jól helyben hagytak. Sápadtan, kimerülten, kiszáradtan, fájós torokkal kókadozott a beteg ágyon. De végre túl volt rajta. Kb fél óra múlva már nagyon mehetnék volt, evett egy kis kekszet és ivott némi vizet és megpróbáltunk elindulni. A nővér pultnál megkaptuk a dokumentációt, egy doboz fájdalom-csillapítót, azt menjenek isten hírével, majd levelet küldenek, mikor kell vissza jönni. A nővér pulttól alig 10 méterre János majdnem elájult, jó, vissza az ágyra már nem mehettünk, gyorsan be a váróba, ott kóla kortyolgatás, újabb erő gyűjtés.
20.00 szereztem egy tolószéket, azzal lefuvaroztam a főbejárathoz, taxit rendeltem.
21.00 végre itthon. Térd: nem fáj. Torok: közel elviselhetetlen. Közérzet: pocsék. Jóccakát.

Az kedd-szerda eltelt, szó szerint lábadozással, alvással. Többször beszéltünk telefonon, hangja akár a háromnapos vizihulláé, mit csináltál ma: semmit, nincs kedvem semmihez, fáj a torkom-fáj a torkom-fáj a torkom. Ma, mikor János mondta, hogy gennyes érzése van, a lehellete is kezdett durva szagú lenni, eszembe jutott, hogy öblögetni kéne, nehogy elfertőződjön. Megtanítottam gargarizálni  Milyen gyerek az, aki soha nem próbálta meg utánozni a TV Macit??? :D:D :D
Péntekre volt időpontunk a GP-hez(ez itt a háziorvos), kiállította a táppénzes papírt, megnézte a torkát - Ő is az öblögetést javasolta, jól vállon veregettem magamat, kiakadt a kórházi dokumentáción, mert számára is olvashatatlan volt az orvosunk kézírása, lefénymásoltatta, hogy beviszi az orvosi meetingre és felveti, hogy ez milyen veszélyes, hogy nem tudja elolvasni!!!! Ez nagyon szimpatikus volt.
2 hét múlva kell varratot kiszedni, a körzeti nővérhez kell majd időpontot kérni, mert azt egy hétre adnak előre, most nem tud.
A rehabilitáció valszeg 6 hét lesz. A kereszt szalagot csak akkor varrják vissza, ha János térde instabillá válik, de remélhetőleg az izmai kellőképpen stabilizálni fogják, mert az egy sokkal komolyabb műtét lenne...

Itt tartunk most, továbbra is reméljük a legjobbakat. majd még írok;)
Löpá

itt még próbáltuk viccesen elütni az időt

hagyd már abba....

mi jöhet még????

Part 2

Jön a tavasz, ébred a természet, ébred a blogíró is :D

Part 2
Job

No akkor folytassuk, ahol abbahagytuk:
Mint sokan tudjátok, november végén sikerült elhelyezkedni egy cégnél, mint "szociális munkás". Ez annyit takar, hogy a kliensek lakására kell kimenni és segíteni Nekik előre meghatározott mindennapi teendőikben, a fürdetés-etetés-pelenkázástól a gyógyszerelésen át a takarítás-bevásárlásig szinte bármiben.
Sokat kellett dolgozni(heti 6 nap reggel 7-től sokszor este10-ig), cangával a területek, ahova rendeltek olyan fél-1 órányira voltak és a fizetés minimálbér, az utazási időt a kliensek között nem, csak a konkrét ellátással töltött időt fizették.

Nos, ez némileg változott az elmúlt 2 hétben, ugyanis fölajánlottak egy területi menedzseri pozíciót, amit némi hezitálás és győzködés után elfogadtam.
Előnyök:
Kérdés nélkül megkaptam a második rendszeres szabadnapom, aminek köszönhetően sokkal kiegyensúlyozottabbnak érzem magam, bár erről Jánost kéne kérdezni ;) illetve reggel 9re módosítottam a kezdési időm, amit mondjuk az 5 ledolgozott napomból 3-on tartani is tudnak, de nem panaszkodom e miatt.
Heti plusz 20 órát fizetnek 8 fontos órabérrel a manageri tevékenységért. Hogy ez takarja-e a plusz tevékenységeket, még nem tudom, ezt majd a gyakorlat mutatja meg. A gondozói munka megmarad a manageri rész mellett, ugyanúgy járok majd ki kliensekhez, viszont ott is emelkedett az órabérem, valszeg egy tévedés kapcsán egy hónappal előbb adhattak fizetés emelést, ugyanis ezt 3 hónap után szokták megtenni, ahogy lejár a próba idő. Úgyhogy most lapítok és várom a következő fizetést, hogy vajon azon milyen órabér lesz....
Már most rengeteg e-mailt, tanulni és olvasni valót küldenek, többször voltam tréningen és konzultáción az irodában, magasabb szintű kommunikációt hallok, több britt kolléganő is van, szóval jön a következő löket angol... valamint az itthoni több szabadidőmben is rendszeresen előveszem az angolt, megrendeltem 2 új könyvet/munkafüzetet is(English grammar is use, essential grammar in use).
Kiderült, hogy február 22-vel egy chiswicki kolléganő befejezi pályafutását a cégnél, és több helyről kaptam ígéretet, hogy én vihetem tovább a viziteit  Ez a környék bringával 10-25 percnyire van tőlünk, tisztább, rendezettebb, gazdagabb környék. Ha van egy óra szünetem, haza tudok ugrani, nem kell 3 hegyet megmászni(ha Brentfordba kellett mennem, 3 húzósabb emelkedőn kellett áttekernem, ami oda-vissza 6, és azért hogy 20 percre leüljek itthon, nem érte meg). Egyébként ennek a két szomszédos réhiónak leszek a területi felelőse(Chiswick és Brentford)
Mint managertől elvárják, hogy valamivel elegánsabban öltözve járjak dolgozni. Hm, ez olyan jó is meg nem is. Mondtam is a cégvezetőnek, hogy ahogy jön a tavasz, persze, de amíg hideg van és sokszor szakad az eső, a praktikusság lesz az első. No de ha eljön a tavasz, aminek lassacskán már látjuk csalhatatlan jeleit(hóvirágok nyílnak a kertekben, csicseregnek a madarak reggelente), nincs ellenemre a váltás. Úgyis akarok venni egy váltó-biciklit, ha a kis drágámmal történik valami, ami nem szervizelhető "azonnal". Egy női vázas city bike a terv, amin lehet szoknyában/ruhában is tekerni. Figyelem szorgalmasan a gumtreet és az ebayt.
Állítólag fogok kapni céges okos telefont és egy apple tab-ot is. Azért tabot, mert egy laptopot nem tudnék biztonságosan hurcolni magammal a biciklin. Ez azért szükséges, hogy bármikor tudjam kezelni a cég lelkét, azt a számítógépes programot, amivel a kollégák beosztását állítják össze, tartamaz minden adatot a kliensekről, kollégákról, stb.

Hátrányok:
Mint területi felelős elérhetőnek kell lennem telefonon a kolleganők számára, ha kérdés-gond van. Ennél fogva nagyobb a felelősségem, jobban át kell látnom és be kell vágnom a protokollokat, mikor mi a teendő, kezelnem kell kényes helyzeteket. Ha valaki hirtelen kiesik a munkából pl betegség miatt és nem tudom másik kolleganőre sózni a viziteit, nekem kell őket teljesíteni. Itt azért jó, hogy ez a két viszonylag kicsi és kevés klienssel rendelkező terület lesz az enyém....

No, hát egyenlőre ez van, nyugtával dicsérjük a napot, ezt már megtanultam ennél a cégnél.
Majd szépen erről is beszámolok.

Addig is drukkoljunk Jánosnak, ha a Jóisten is úgy akarja, akkor 19-én kedden végre megműtik, reméljük....

Löpá

Part1 - moving

Szóval akkor újra :P

Kezdjük akkor szépen sorban, legyen az első téma a

KÖLTÖZÉS
Találtunk egy másik szobát, olcsóbb, nagyobb, a közelben van, nekem még 8 perccel közelebb is a munka területemhez, Jánosnak kb. ugyanolyan messze. A ház is nagyobb, a konyha és a fürdő is. A szoba a földszinten van, kicsit nyikorog a padló, amikor a fölső szomszéd járkál, de nem számottevően zavaró. Alapvetően nagyon csöndesek a lakók, este tíz után alig van mozgás. NAPI takarítási rota van, azaz naponta vki kitakarítja a fürdőt és a konyhát valamint a folyosót. A mi napunk a szerda, szerencsém volt, mert János ma délelőttös volt, így délután megcsinálta, így én már szép tiszta szobába érkezhettem meg. Pont egy hete költöztünk át, és a cuccaink mennyiségét tekintve úgy döntöttük, költöztető segítségét kérjük. Timiék (akiknek a helyére költöztünk)ajánlottak is egy magyar költöztetőt, smsben rákérdeztem, hogy ráér-e, a két címet kérte, az alapján kaptunk árajánlatot, amit el is fogadtunk. Timitől tudtam, hogy egy Ford tranzittal dolgozik az ürge, így nem aggódtam. Az utolsó 3-4 nap az összepakolással telt. Szerdán szabadnapos voltam, egész délelőtt csak pakoltam és zsákoztam és dobozoltam, így mire János hazaért, már csak a költöztetőre kellett várni és még jaj-ezt-még-elfelejtettem-kimaradt dolgokat összeszedni. Amikor a pasas ideért, enyhén szólva szívrohamot kapott a mennyiségtől. Szerencsékre Peti jött segíteni pakolni, így pikk-pakk megvoltunk a bepakolással, persze minden befért gond nélkül. A kipakolás is simán ment, az egész 40perc alatt megvolt. Utána jött a neheze, a kipakolás.. Kellőképpen fáradtak voltunk, így helyre raktuk a bútorokat előkészítettem a ruhákat másnapra, elmentünk vacsorázni, aztán lefeküdtünk aludni.
Ami azóta kiderült, hogy a szoba sajnos elég hideg, ha odakint 2-3 fok alá megy a hőmérséklet. Kérdeztem a többieket, mondták, hogy sajna ez van, nagy a ház, spórol a Landlord, úgyhogy szerezzünk be elég meleg ruhát. Hááát, a takaróm alatt nem fázom, de amikor reggel fél6körül ki kell mászni az ágyból, nagyon rosszul tud érinteni a fog-vacogtató hideg.... A mák az, hogy a fürdőszobában mindig meleg van, padló fűtés és egy nagy törülközőszárítós radiátor is van, illetve a szárítógép is befűt rendesen, ha vki használja.
A fürdő szép nagy, mint írtam, jó meleg, meleg víz mindig van, nagy mosógép és naaaagy SZÁRÍTÓGÉP is van. Úgyhogy tegnap mostam és csekkoltam, mik azok a ruhák- törülközők-ágyneműk, amiket belerakhatok. Hát a polár cuccokat nem, mert azok összemennek, úgyhogy most egy két pulcsim szép passzentos lett:D
A konyhát is szeretem, jóóó nagy, még egy étkezőasztal is befért, tegnap ott ebédeltünk. Napközben a ház szinte üres, egy sráccal futottam csak össze a konyhában. Laknak itt lengyelek, egy indiai srác a lengyel barátnőjével, egy brit srác egyedül, egy srác aki Oroszországban született, de aztán Izraelben élt kisgyerek korától. Egyenlőre kedvesek, vannak beszédesebb és csöndesebb lakók, van egy irányító típusú lengyel pár, Tőlük bármit lehet kérdezni a házzal, a házirenddel kapcsolatban, ők mindent tudnak...
A net itt sem egy leányálom, épphogy megyeget.
Tartozik a házhoz egy nagy pázsitos hátsó kert, egy kis lebetonozott terasz résszel. úgyhogy van hely a kerti bútorunknak is. Reméljük tavasztól ki fogjuk tudni használni. A szobánk ablakai az utcafrontra nyílnak, de átmenő forgalom nincs, zaj vagy por nem zavarná a szellőztetést, egyenlőre a hideg az, ami igen. A hátsó kertben tudjuk tárolni a bicikliket a másik 7 canga mellett, sajna fedett helység nincsen, így az e-bayről rendeltem takaró fóliát, remélhetőleg a hétvégén meg is jönnek. Vicces reggelenként a deret "kaparni" az ülésről-kormányról-a béka orráról.

No, mára ennyi, folyt köv....
Löpá
Csilla:)

ááááááááááááááááááááááááá

Megírtam, vagy 2 órába telt, de mellé nyomtam és elveszett. Bocs, de ma már nincs türelmem újra írni....
Grrrrr......

borongós blog...

Ilyet is ritkán írok, de néha ez van....
Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettem volna.
A klinikás meló annyira nem indult be, hogy két hete a főnök mondta, hogy majd talán november második felétől lesz munka, addig ha akad vmi, vállaljam el. Kösz...

- kis intermezzo, ma van halloween, beugrottam az első csöngetésnek(gyerkőcök voltak beöltözve), na de többet nem ám, nyeheheheheheeeee - azért most egy kicsit jobb kedvű lettem :)

Ennek egyetlen előnye volt, hogy a helyi munkaügyi központban minden lelkiismeret furdalás nélkül jelentettem be magam, mint álláskeresőt. Kedvesek voltak, elmagyaráztak mindent és egyből jelentkeztünk is egy munkára, amolyan szoc gondozó aszisztens. A jó, hogy a több száz fontos és féléves tanfolyamot nem kérik, sőt, 3 hónap után azt a papírt is megkapom. Illetve megkapnám. Merthogy a csaj a nekem adott papíron áthúzta, ismétlem így áthúzta azt, hogy küldjem el a CVmet. Én ezt itthon látva, oks, nem izgulok, nem kell, áthúzták. De csak motoszkált a fejemben, míg ma aztán csak elküldtem, sose lehet tudni. Csak most jön a bibi. A törvény szerint, ha nem jelentkezem a nekem kijelölt állásra, elvesztem a segélyt. Úgyhogy most hányinger és futkosós WC használat mellett várom a pénteket, hogy mi lesz. Akkor kell visszamennem a heti rendszeres ellenőrzésre. Miért nem küldtem el előbb???!!!! Hülyehülyehülye....

Közben bújom a netet:, már kifolyik a szemem az álláshirdetések böngészésétől, a jóreggelt programom átböngészni a munkaügyi központ honlapját, az eü-s honlapjaimat és a gumtree-t.

Egy gyt asszisztensi melóra jelentkezést lekéstem a múlt héten, mert azon is tököltem 2 napot. Mire leültem, hogy ok, összeszedtem a bátorságot, addigra levették. Ebből tanulva arra, amit ma reggel találtam, azonnal elküldtem a jelentkezésemet. Vagy 2ésfélórát szöszöltem a jelentkezési űrlap kitöltésével, tényleg csak azt nem kérdezték meg, hogy éppen milyen színűt és állagút sikerült a reggel alkotni. De elküldtem és most imádkozom,  mert Uxbridge-ben lenne a meló, ami az eddigi gyt-a lehetőségekhez képest itt lenne a számban.

A Boots(ez egy nagy drogéria lánc Angliában, olyasmi, mint a DM, csak nagyobb) 3 jelentkezésemet is visszadobta. 3 különböző boltba küldtem el a jelentkezésemet karácsonyi időszakos melóra, 2 automatice másnap kiértesített, hogy sorry, a harmadiknál bekerültem a második körbe. Ez is majd egy órát vett igénybe: az első félóra egy szituációs kérdéssor volt, 4 válasz lehetőség, jelöld be, amit csinálnál leginkább és amit a legkevésbé. A második fele idétlen állítások melyik igaz rád a kettő közül, sokszor ismétlődő kérdésekkel, egymással össze nem függő párokban. Mindebből vmi okos pszichomókus biztos leszűrte, hogy alkalmatlan vagyok, bocs. Köszi....

Egy Hammersmithi kisbolt kirakatában találtam hirdetést, karácsonyi dénymeló - aznap este CV elküld. Másnap hívtak a boltból és rittyentettünk egy 5 perces kis interjút, a Pretes tapasztalatomat veséztük ki, milyen kasszát használtam, kellett-e rendszereznem, polcot rendszereznem, stb... Mondta, hogy van még egy rakat hívása, még aznap visszahív, ha mehetek személyes interjúra. Nem hívott....

Elküldtem a jelentkezésemet egy actoni masszázs szalonba is, ahol részmunkaidős masszőrt(csak sport masszőrt-svéd masszázs), de onnan még egy bikkmakk sem jött vissza.

Bementem a Primark-ba is, hogy megkérdezzem, hogy lehet jelentkezni: persze a honlapjukon, mondta egy manager. A honlapjukon volt mindenféle állás, csak épp sima "feketeruhás eladói" nem volt sehol. Már minden irányból megközelítettem, mígnem maradt a klasszikus google keresés, ami kidobott vmi egész más oldalt. Ott kitöltöttem egy jelentkezési űrlapot, de azóta sincs semmi hír.

Hát egyenlőre így állok, mondhatni nem túl felvillanyozottan. Ráadásul vészesen rövidülnek a nappalok, ötkor már tök sötét volt ma is. Unatkozom és kezdek becsavarodni itthon. Hiába angolozok, hiába teszek veszek, most nem segít. Nyáúúúú....

Szóval ez van, most, remélem mihamarabb ki bírom rángatni magamat ebből a nyavajgásból, mert nagyon rossz és nem akarok beleragadni, János sem érdemli meg, hogy amikor hazajön a melóból fáradtan, akkor egy hisztérikát találjon itthon....

No, ennyi volt mára, meg a hétre, remélem nemsokára valamivel jobb hangulatban sikerül bejelentkezni, ez most így sikerült, na...
Löpá
Csilla:(

Folyt köv, mert a múltkor lemerültem ;)


Hétfőn az új munkarendemnek köszönhetően ismét egy napra esett a szabadnapunk Jánossal, így újabb kirándulást terveztünk, ezúttal kifejezetten gyalogosat. Még a nyáron vettem egy könyvet (kedves rendszeres olvasóim emlékezhetnek rá), amiben London környéki kirándulásokat ajánl a szerző. Na ezt vettük most elő, még hetekkel ezelőtt lefordítottam az egyik közelit, így az előkészület abból állt, hogy összebarátkoztam az angol vasutak "elvirájával", aki szépen meg is mondta, ha off-peak időben, azaz csúcsidőn kívül utazunk, akkor baráti 15 font a retúr jegy egy főre. Ha csúcsidőben, akkor 31 font. Nem volt kérdés, hogy teljes nyugalommal szundikálunk inkább egy kicsit hosszabban itthon, mert az első ilyen off-peak vonat 9.35kor indult a 3 metró-megállónyira levő Ealing Broadway állomásról. Azért választottam ezt a megállót, és nem a Paddingtont, ami az induló állomás lett volna, mert közelebb volt, olcsóbb volt a vonat jegy és a metró is. A metró János kérése volt, nem szívesen hagyta volna egész nap a bringákat két lakattal lekötve, amikben nem bízik. Nem csodálkozom, én is csak az U lakatomban bízom, a másik dísz:) Szóval reggel kelés, így is elég korainak éreztük a hét órát. János feje megint fájt. Persze, mert vasárnap is és ma, kedden is ragyogó napsütéses, enyhén felhős idő volt, pont hétfőn vonult át felettünk egy front felhőt és esőt hozva. De mi nem hátráltunk meg, egy kis szemerke nem ronthatja el a napunk. Esőkabát, kamásli a hátizsákba, kis kitérő a bolta még banánért és zöldpaprikáért, és irány a metró. A tervezettek szerint érkeztünk fél órával a vonat indulás előtt, hogy nyugodtan meg tudjunk mindent találni, kérdezni, eltévedni, kóvályogni meg ilyenek. Rutinosak vagyunk már :P Simán megtaláltunk a kasszát, jött a neheze. Túránk ugyanis egy azon vonat 2 különböző állomásán indult és végződött. Elszántam magam, hogy megkérdezem, hogy kaphatunk-e olyan retúrt, ami hazafelé 1 megállóval kevesebbre szól és így talán olcsóbb. Egy kedves, idősb fekete úr ült a kasszánál. A mondókám felénél láttam az arcán, hogy feladta, hogy megértse, úgyhogy simán a távolabbi állomást nézve vettük meg a daily off-peak adult jegyeket. A maradék 10 percben a peronon vártunk, és bizony figyelni kellett, mert amikor teljes sebességgel robogott el mellettünk egy-egy vonat, bizony komoly szele volt, lökött rendesen. Ezt később a vonaton is lehetett érezni szembe-forgalom esetén. A mi vonatunk kisebb, 3 vagonos dízel vonat volt, Nekem érdekessége, hogy nem volt külön mozdony és utas kocsi, egyben volt a kettő, János szerint a motor a mozdony alatt volt, a kipufogó csöve pedig a kocsik között. Tiszta 4-6os feeling :D Az út kicsivel több, mint egy óra volt, szakadó esőben. Kínunkban már röhögtünk, hogy neeeeem lehet ilyen szerencsénk. Megegyeztünk, hogy fél11lévén és tekintettel az esőre, nem indulunk egyből, keresünk egy kedves helyet, ahova beülhetünk egy igazi English Breakfest-re. Az állomás már igazi kisvárost ígért, az eső is elállt, a bélbojhaink pedig már követelték a beígért reggelit. Egy helyi kisboltban kérve útbaigazítást (megelepően jól értettem, hogy mit magyarázott az idősb úr) és némi kóválygás után megtaláltuk a kávézó-vendéglő-cukrászda szerű helyet, ami meglepően tele volt emberekkel, úgy szorítottak nekünk helyet egy többszemélyes asztalka sarkánál. Gyorsan megrendeltük a reggelit, amiben nem csalódtunk: tükörtojás, toast kenyér kisütve, kolbászka, sült gomba, sült bacon, paradicsomos bab, nyamiiiii. Amikor kihozták, kicsit aggódtam, elég lesz-e (pedig eredetileg kettőnknek gondoltam 1et rendelni, aztán János mondta, hogy ne szórakozzunk már, Ő komolyan éhes), de a végére annyira eltelített a pohár narancslével, több órán keresztül kitartott a jóllakottság érzése, úgyhogy panaszra nem volt okunk. Jóllakott óvodások módjára indultunk neki a röpke 20km-s túránknak.
Indultunk Goring vízimalma mellett a Temze mentén. Az út először a közvetlenül a part mellett vezetett, János 5percenként sikkantgatott föl, hogy ez juj de jó pecahely lenne :D Láttunk itt is lakó-hajókat, az út az éjszakai esőnek köszönhetően full sár volt, élveztük a csúszkálást, locspocsolást. Láttunk dombokat, meg is másztunk néhányat, erdőkön, mezőkön vitt keresztül az utunk. A könyv térképében viszont csalódtunk, bizony sokszor az általános tájékozódó képességünkön múlt, hogy jó irányba, vagy legalábbis közel jó irányba mentünk.
Láttunk sok érdekes házat, "sms író", azaz elhalálozott nyuszi tetemet, élő nyuszit, rengeteg lovat, szigorúan esőköpenyben, teheneket, barikákat, egy hatalmas láma farmot, a térképen említett Pig-Farmot viszont az istennek nem találtuk meg :D Viszont találkoztunk mókussal, de hogyan! A kis dinnye, sprintelt át egy kis útszakaszon két erdősáv között, csak azt mérte föl későn, hogy mi épp arra jártunk, pucolt mint a fene :D :D :D Jövet menetben egy leérett kukorica mező mellett haladtunk el, ahol János megállapította, van még nagyon is ehető rajta, úgyhogy jó magyar szokás szerint loptunk 5 csővel, ma este az lesz a vacsora, szépen megfőzöm és meglátjuk :D
Hazafelé izgalmas volt, mert nem tudtuk, hogy fél6kor vajon off-peak időben, vagy in-peak időben vagyunk-e még. Az állomáson várakozók sem tudták, személyzet itt nem volt hétfőn este. Nincs más megoldás: telefonos help point igénybe vétele. Azt még elmakogtam, hogy mit szeretnék megtudni, de mondjuk, hogy a vonal minősége miatt nem értettem, mit kérdezett a pasas. Szerencsémre egy hölgy a segítségünkre sietett és megfejtettük, hogy igen, a következő vonattal nyugodtan mehetünk vissza Londonba. A vonaton mindketten szenderegtünk, kaller nem jött, vagy ha volt is és szunyókáltunk, föl nem ébresztett minket :) Hazafelé a vonat London határától telt meg, addig szinte csak 2en üldögéltünk a kocsiban.
Hát mit ne mondjak, jól elfáradtunk, ringatásra nem volt szükség aznap este. Szerencsések voltunk, hogy egy kis ködszitáláson kívül nagyobb eső nem volt a nap folyamán, a hőmérséklet igazi kirándulós volt, úgyhogy egy nagyon jól sikerült napot zártunk a gyrososnál :D

No, ennyit mára, csók minden kedves olvasómnak :)
Lö pá a jövőhéten, vagy amikor lesz újra net, khmkhm... :)

... fel a hegyre fölfelé...

a kötelező közös csendélet sárral;)

...le a hegyről, lefele...

János, sár, és a lopott kukorica :D

(a láma farm) - Te figyi, szerinted azok most komolyan lámák, jól látom? - Dehogyiiiis, azok muflonok!!!! :D

... etetés, de kiköpte a paprika magot a válogatós mindenit....

a füvecskével már nem volt gond, azt elfogadták

- Te, az ott meg micsoda? Nyuszi? - Ja, csak épp smst ír, ne zavard! :D (nem ostorosiaknak fordítás: düglött:D

English Breakfast, nyamíííííí

... szintén kötelező szimatolós kép...

Temze part, sár, Csilla....

tökföld

a végtelen ösvény és a sáááááár....

reggeli vadászat és gyönyörködés a hegyes-dombos környezetben....

Kew Garden

Már már csodaszámba ment, de a 2 héttel ezelőtti hétvégénken közös vasárnapi szabadnapunk volt Jánossal, s ugyan heveny fejfájással ébredt a Drága, abban egyet értettünk, hogy valami aktív kikapcsolódásra vágyunk mind a ketten. Bringa oks, de hova? Nekem nagy vágyam volt mióta olvastam róla, a Kew Garden. Ez egy Királyi Botanikus Kert a Richmond Park mellett.
Az odút sima volt, már régi ismerősként köszöntem a mókuskáknak. A Temze parti oldalbejáratnál raktuk le a cangákat, belépővétel, térkép tanulmányozás és indulááás.
Láttunk szuper játszóteret, kül és beltéri résszel egyaránt, 3 nagy pálmaházban, az egyikben a sivatagi kaktuszok, orchideák, esőerdők növényeit csodálhattuk meg, a másikakban trópusi növények voltak a világ több pontjáról, volt ahol vetkőzni kellett, mert igazi meleg párás klímát biztosítottak a nöények számára.
Az egyik nagy pálmaházban ráadásul volt "emelet is", ahova egy csiaglépcsőn lehetett fölmenni, így kerültünk a lombkoronák közé. Gondolhatjátok, az én tériszonyommal... De nem hátráltam meg :D
A kertben voltak tavak, János nagy örömére időnként egy egy halacska is megmutatta magát, madarak tömkelege, kukázó és a természetben folymatosan gyűjtögető mókuskákban sem volt hiány. Nagyon érzik már ők is a tél közeledtét, nem látni mókust üres szájjal...
Kora délután, amikor megéheztünk, bekukkantottunk az egyik étterembe, az árak elfogadhatóak voltak, a kaják gusztusosak, úgyhogy rendeltünk, mire a konyhából magyar beszédre lettünk figyelmesek, beköszöntünk, volt nagy mosolygás :) Ebéd után kis süti-kávé, hát, ha ettetek már igazán finom csokis muffint!!!! János csokis-banános tortája sem volt semmi... Kis emésztés után álltunk tovább, megnéztük a pagodát, ahol szomorúan konstatáltuk, hogy nem lehet fölmenni és körülnézni.
Nem gond, következő uticélunk úgyis hasonló élményt ígért: "sétaút a lombok között". Kis kóválygás árán megtaláltuk, hűha.... maradék bátorság összeszed és elindultunk fölfelé. Recsegett, lukacsos volt a padlózata, nem mertem, csak nagyon határozottan fölfelé nézni és kapaszkodni a korlátba az életemért. Persze nem kérdés, hogy megérte. Nagyon különleges volt a lombkoronák között sétálgatni. Azt már kevésbé élveztem, hogy a szél nem gyengén beringatta az egész szerkezetet, juj. János mindeközben beüzemelte a fényképezőgép filmfölvevő funkcióját is, "legnagyobb örömömre", úgyhogy a képek mellett most már házi vidótárunk is kezd gyűlni.

amikor ezt megláttuk, szinte felsikkantottam, hogy  ezt Anyunak le kell fotózni :)

kaktusz-paradicsom

kapaszkodtam az életemért

a lusták mehettek lifttel is

na ez az igazi libasor

"majom a ketrecben" - itt mentünk föl a pálmaház tetejébe

Felirat hozzáadása

zölderdőben jártam....

Innen már hazafelé vettük az irányt, útközben megnéztünk még egy japán házat, bambuszerdőt, tavacskát és egy rakat mindenféle növénykét. A bringák szépen katonás rendben vártak minket, ahol hagytuk őket. Hazafelé megálltunk a bringás boltunkban és vettünk Jánosnak sisakot, kesztyűt, biciklis nadrágot sajnos nem sikerült, bokában volt szűk az egyetlen, ami volt.
És elkövetkezett a szorgos hétfő reggel:
Jánost az a meglepetés érte, hogy már hétfőtől "Desszert Chef tanuló" címen szerepelt a rotán és mehetett föl a konyhába ellesni a süti-fagyi költemények készítésének csínyját-bínját. Egy magyar srác mellé került, így nyelvi nehézségekkel nem kellett küzdenie.
Engem már kevésbé örömteli hírek vártak bent. A múlt héten kedden mentem be a menedzserhez, hogy fölmondjak, ami meglepően simán ment, kézzel kellett írni egy fölmondást és annyi. Amikor mondtam, hogy keddig dolgoznék, kérte, hogy maradjak csütörtökig, mert nem tudja hogy átvariálni a rotát, ha nem gond. Ahogy neki is mondtam, mivel hálás vagyok Nekik, hogy minden hátszél nélkül, szinte nulla angollal is adtak esélyt, munkát, pénzt, ezt a két napot még bevállaltam.Hát nem kellett volna. Hétfőtől ugyanis az úgynevezett selection time-unk(ez az az időszak, amikor a bolti kínálatnak teljesnek kell lennie úgy, hogy legalább két termék legyen a polcon), viszont nem adtak mellém senkit. Régebben, amikor ez az idő 3ig tartott, fél3ig volt még valaki velelem, de most senki, egyedül kellett szendvicseket/wrapokat/salátákat/joghurtokat készítenem, épp azt, ami fogyóban volt. Ez azt jelentette, hogy amíg korábban 2 és 3 között el tudtam kezdeni a konyhazárást, most négyre fejezetem be a gyártást, fél órás szünet,
fél5kor kezdhettem neki az egésznek, ami azt jelentette, hogy átlag 9-fél10re végeztem úgy, hogy 7ig fizettek ki. Kedden jött ez csak ki jól, mert egy ember hiányzott a boltból délutánról, így megkértek maradjak fél11ig segíteni zárni a boltot. Így legalább ki volt fizetve a nyújtott konyhazárás, a boltzárással egy órát csúsztunk, az is kevesebb, mint az én 2-2ésfélóra plusszom. Hogy szakadjanak meg, mint a véres hurka... Egyetlenegy előnye volt ennek az egésznek, hogy a boltzáráskor megmaradt kajákból hozhattam haza bőven, így fullon volt a hűtő egy hétig mindenféle pretes kajákkal. Pluszba kihasználva még gyorsan a Gold Kártyámat, amivel 50%-os kedvezménnyel vásárolhattam, kipróbálgattam olyan dolgokat, amit ebédnek ingyen nem választhattunk volna.
A csütörtöki utolsó napom nagyon furára sikerült. kiderült, hogy egy másik jófej leányzó is aznap végez a Prettel, úgyhogy többször is összevigyorogtunk, bíztattuk egymást, hogy már nincs sok hátra stb... Érdekes volt pl., hogy akik eddig elmenetek, mind kaptak "goodbye" képeslapot a maradó dolgozók üzeneteivel, mi nem keptunk. Egy csomóan úgy búcsúztak el, hogy see you tomorrow, ami annyit tesz: a holnapi viszont látásra! A menedzser is csak beszaladt indulás előtt kabátban, hogy sok szerencsét kívánjon és megköszönje a munkámat, valamint elkérje a számomat, merthogy még meghívást kaptunk arra a közös vacsorára, mire a jó teljesítményünkkel nyertünk egy komolyabb összeget a Prettől. Ez jólesett. Remélem ott megkapjuk a kártyát, jólesne. A másik, hogy mondták mások, hogy készüljünk, mert akik elmennek, még meg szokták kérdezni, hogy biztosan gondoljuk és nem akarunk-e mégis maradni... Egyikünktől sem kérdezték meg. Pedig Angelát különösen kiemelték az utolsó megbeszélésen, hogy mennyire jó kasszás a közvetlensége, kedvessége miatt. Úgyhogy eljöttünk úgy, hogy alig tudták egy páran. Mindezt kiküszöbölendő Angela írt egy üzenetet a hirdetőtáblára, hogy pénteken este egy közös iszogítós ünneplésre invitál mindenkit annak alkalmából, hogy fölmondott:) Ehhez csatlakoztam én is, megköszönve a segítségüket, türelmüket és barátságukat, valamint kértem egy post-it tömböt az irodából, és azoknak, akikkel hosszabban együtt dolgoztam, írtam egy-egy személyes üzenetet, hogy kinek mit nem fogok elfelejteni soha... Remélem örültek neki másnap reggel, vagy amikor megkapták :) Kiderül, ha tényleg mehetünk a vacsorára... Másnap, amikor találkoztam reggel Angelával(jött modellnek a klinikára), szinte egyszerre sikítottuk, amikor megláttuk egymást, hogy FREEDOOOOOOOM!!!!!!! :D
Az új munkahely alakul, egyedül kezeltem már vendégeket, egyenlőre minden jól ment, sokat dumáltunk, élveztem nagyon! Megegyeztünk, hogy hétfő-kedd lesz a szabadnapom. Ez azért jó, mert hétközben üres a ház, lehet főzni mosni, járni kelni, nem ütközöl másokba, a boltok hosszabban vannak nyitva, jobban el fogok tudni intézni bármit, ha szükséges. A munkarend érdekes, egyszer fogok dolgozni reggel 9től-12ig, lesz egy 3 órás ebéd szünetem, utána pedig 3tól-8ig lesz a második műszak. Na ezért is nagyon jó, hogy közel lakunk, gond nélkül haza tudok majd jönni, ha úgy döntök. Az elmúlt 2 napban a szünetemben(még nem dolgoztam végig a napot) a környéken sétálgattam, élvezve a koraőszi dőt, körülnéztem, hova lehetne beülni, ha nem akarok haza menni. Találtam könyvtárat, ott a hatalmas Westfield Pláza kávézókkal, néhány kényelmes fotellal, van egy bohém kávézó majdnem szemben a klinikával. Szóval van választék, ha úgy adódik.