Dorking

A legutóbbi kirándulásunkat már nagyobb csapattal terveztük: János bicikli szerelős haverja, Norbi, Feri az étteremből és Feri gyermekei Nóra, és Dorián.

Találkozó a Waterloo Pu-n, mindenki időben érkezett, jegyvásárlás. Újabb kellemes meglepetés: ha ketten mentünk volna Jánossal 18 font körül lett volna a jegy fejenként. Az alábbi kondíciókkal a következőt fizettük: felnőtteknek fejenként 5.60, Nórának, aki 14 éves 1 font, Doriánnak a négy évével ingyenes volt az utazás. Ja és ez minden esetben retur jegy. Kifejezetten kedvelem ezt a rendszert!

Az eddigiektől eltérően ezúttal úgy volt a leggyorsabb, ha a vonat helyett a buszra szállunk át félúton. Ezzel nem volt gond, időben jött, legalább láttuk a helyi idősek klubbját meg kis falukat meg szép tájakat.

Ahogy szoktuk, persze most is benéztünk egy kereszteződést, így a túra első két kilóméteréből csináltunk kb 6ot, de nem illetődtünk meg, kitaláltuk hogy tudunk levágni, hisz azért csak van 2 fiatalkorú a társaságban...

Dorián jól bírta a tempót, igazi kis cserfes éltrevaló égetni való bűn rossz kölök... ahogy Anyu mondaná, persze ez az utolsó szakasz nem igaz, csak ahogy úgy egyébként a kisfiúkra szokott igaz lenn :D

Aztán amikor elfáradt, mindenki szerencséjére Norbi magára ismert a feladatban (vagy csak nem bírta hallgatni a nyafogást? :D) nyakába kapta Doriánt és úgy elkezdett loholni, hogy alig bírtuk követni.

A két piros pólós egymásra talált, mindenki szerencséjére. Persze amikor már fönnt volt az Úrfi, már fülig ért a szája és be nem állt a lepénylesője :D

Ebéd utáni szieszta egy mező szélén. Persze kik a nyughatatlanok, na ki az, aki nem pihen és nincs vízszintesben????

Apaaaaa, figyiiii....

Melyik is lesz a legmegfelelőbb???

Ébresztőőő álomszuszékok! Norbinak még a lábujja sem rebbent :D

Persze hogy egymásra találtak, ahogy rosszalkodásról volt szó: nézd csak, ez lesz a jó fűszál...

Így kell megfogni...

De ügyesen kell ám csinálni...

Hazafelé a vonaton...

Talán az egyetlen szakasza a túrának, amikor csöndben volt :D :D D

No ennyit mára, lehet örülni, nemtom mikor jelentkezem legközelebb, csókoltatok mindenkit, jó időt a Kék Túra Szakosztálynak és defekt mentes utat a Bicaj Túrázóknak!

Pusszancs & Löpá

Hétköznapjaink

A két túra között, amiről ma még írni fogok szépen folydogálnak a hétköznapjaink.

Még tavasszal vettünk egy új Mary Poppins biciklit, aminek elsődleges indoka volt hogy szerettem volna szoknyát-ruhát is hordani a nyáron de nem akartam lemondani a bicikliről.
Íme a választott:

Csak elegánsan kéremszépen!Már csak a királynős integetés hiányzik...

Nagyon tud ám fordulni, csak nem úgy ahogy én termezem :D Az elülső kosárka nagyon csajos, marhára nem praktikus, mertha a lakat és egy még csak félig megpakolt csilla-táska van csak benne, az irányíthatósága sokat romlik...

Csak semmi szégyentelen szoknya libbentés és fenék mutogatás, szigorúak ám az angol erkölcsök! A háttérben János kecskéje.

A magyarországi áradások kapcsán többekkel is szóba került a Temze napi szintű vízszint ingadozása. Több  mint egy éve figyelhetem meg ezt, de a mai napig lenyűgöz ez a víz mozgás. ÉS mindez a hold miatt. Hát akkor hogy a fenébe ne lenne hatással ez mindnyájunkra? A múltkorában, amikor a biciklis képek készültek épp apály felől mentünk a dagály felé. Egy szakaszon le tudtunk sétálni a vízig egy csónak leengedő rámpán. Konkrétan lehetett látni hogy "fölfelé" folyik a víz és szabadon megfigyelhető volt, ahogy kúszik följebb a vízszint a rámpán. Az alábbi két képet egy és ugyanazon napon készítettem reggel és délután.

Tele - Temze

Üres - Temze

Aztán szabadságon is voltam röpke három napot, szerencsémre az első igazi nyári hétre jött ki, úgyhogy kaptunk az alkalmon és rendeztünk egy grill partit a kerünkben. A grillet kölcsönkértük lengyeléktől, engedélyt a háziúrtól. Szerencsétlenségemre úgy jött ki hogy János duplázott és délelőttös volt az esemény előtt, így az előkészületek rám hárultak. 9 emberre kellett kaját biztosítsunk, az innivalót mindenki maga hozta. Lejjebb látható a fullra megpakolt bevásárló kocsi (csirkecomb vagy 4.5 kg, disznó, birka, hal; cukkini, padlizsán; saláták, uborka, paradicsom, retek, hagyma, krumpli; fűszerek, faszén, gyufa, begyújtó folyadék).

Mission completed, szegény canga még órákig csak lihegett...

A parti a szokásos "hogyan gyújtsunk tüzet" szerencsétlenkedéssel kezdődött, mert ugyan követtem én a brikettes zacskón és a begyújtó folyadékon levő instrukciókat, az istennek sem akarta a sütő hőmérsékletet elérni a grillező. Mindenki bevetett minden extra praktikát, locsoltuk olajjal, pakoltunk rá, forgattuk, összetereltük-szétterítettük... Csaknem akart az igazi lenni... Mígnem Mauro elpöttyintette, hogy Ők fát szoktak szedni azt annyi, nem szórakoznak brikettel. Mi sem kellett több, mint házigazda próbáltam menteni a menthetőt, irány az utca, minden kis gallyat, kutyarágta dobálófát összeszedtem 5 perces séta körben, még egy lécet is kiloptam egy sittes konténerből, hátha pont az lesz a legjobb. A fiúk megrakták a grillsütőt fával, leégett, fél óra múlva már mindenki elégedettem majszolhatta a vacsorát...

Én egy nem kicsit aggódtam emiatt a kaja mizéria miatt, de végére csak jól sültek el a dolgok és az egyöntetű visszajelzés az volt, hogy "És mikor is lesz legközelebb?" :D

Volt egy kissebb kirándulásunk is, amiből érdekes módon szinte semmire sem emlékszem, csak hogy volt egy Devil's High Way nevű marha hosszú egyenes szakasza. Azért itt is készült néhány kép:

Sétálunk-sétálunk-egykisdombralecsücsölünk-hej

János hirdette az igét, SPORTOLJ ÓBUDÁN! Gabi-Évi-Klári, emlékeztek még erre???
Egyébként remélem azért jobban érezte magát az Úr annál, mint ami az arcáról e pillanatban tükröződött :D

Itt is volt végtelen repce mező. Még mindig hihetetlen, hogy a gazdák figyelnek erre, hogy ne szántsák-vessék be a turista útvonalakat.

Búzavirág, mégha nem is koszorúúúú

Itt a nyár!

Oupszi, ahogy visszanézegettem a kirándulós fotókat tudatosult, hogy mikor is írtam utoljára blogot... na akkor most megkapjátok:D

Az első bejegyzés még egy májusi kirándulásról fog szólni, ahol is volt szerencsém megismerni Ferit, na de ne rohanjunk előre....

Szóval közeledett a kedd, közös szabadnap juhééééé, hova menjünk kirándulni? Jánosra bíztam a választást, miután mily meglepő, totál el voltam havaza egész hétvégén és hétfőn, Ő meg szabadnapos volt hétfő-kedd. Egy Temze torkolat közeli kirándulást választott, röpke 17 km, ebből 8 a folyóparton, oks, napsütéses szép időt ígértek. János mondta, hozza a haverját is, akivel együtt dolgozik az étteremben, jó fej srác, fogom kedvelni, oks.

A Victoria Pu-ra beszéltük meg a találkozót, csodával határos módon időben odaértünk(mert 10 perccel előbb indultunk, mint amit az én kis okoskám javasolt) találkozó előtt 5 perccel hívja Feri Jánost, baj van, előbb lerakta busz, sofőr bácsinak ennyi volt mára, úgyhogy most kezében a google-okostelefon térképpel rohan reméli a jó irányba, hogy ide érjen... Jól kezdődik... Időben megérkezett:)

Gyors jegyvásárlás, kiderült hogy 3 felnőtt már csoport, fejenként kb 5 fonttal volt olcsóbb a jegy, mintha csak ketten mentünk volna. Mondtuk Ferinek mostantól mindig jönnie kell :D nincs apelláta!

Vonatozás, ismerkedés, beszélgetés közben zötyögött a vonatunk, útközben egy öblösebb résznél ahol gyárak is voltak a folyó parton még egy félig partra vetett tengeralattjárót is láttunk. No meg olyan gáztározót is félig töltve, aminek a közeli parkban csak a vázát láttuk eddig.

Megérkeztünk no és mi volt az első dolgunk, naná hogy keressünk egy helyet, ahol lehet enni egy jó kis English Breakfast-et. Feri úgy kezdte hogy Őőőő nem, aztán csak bepaliztuk, pechére az eddig talán legkiadósabb reggelire, amit ettünk.

Alapvetően a hely ahova beültünk csak 10ig szolgál föl reggelit. Viszont mi olyan szomorúan néztünk 12.30kor hogy najó, egye fene hármat még összedobnak nekünk...

János - Minek már annyi fénykép, éhen halok!!!!!

Tele hassal kicsit nehézkesen indultunk neki a kirándulásnak, úgyhogy eleinte csak szép lassan kocogtunk. Az idő gyönyörű napos, de szeles volt, kellemes kirándulós hőmérséklettel.

Galambdúc - minden lakás elkelt...

Utunk nem egy olyan legelőn vezetett át, ahova hétköznap lévén kihajtották a barikákat, akik hol bátrabbak voltak, hol meg szaladtak előlünk, mint a nyuszikák. Ők az igazi Shoon a sheep-ek :D

Amikor kiértünk a folyópartra a védetteb erdős-bokros területekről, döbbentünk rá, hogy milyen erős szél fúj tulajdonképpen akadálytalanul a tenger felől. Engem Feri extra esőkabátja mentett meg attól, hogy hisztéria rohamot kapjak, János is közel állt hozzá, de hősiesen viselte a harcot a természet erőivel. Ezúton is köszi Feri!

Épp apály volt...

A fiúk elmélkednek az élet nagy dolgairól.

Ez a rajzfilmek kirándulása volt:
SpongyaBob, te vagy az????

Ugyan az ujjunk fölfelé áll a képen, a mosoly már nem őszinte az arcunkon...

Találtunk egy autó lejárót egész a vízig, János megkóstolta és tényleg sós volt a víz, a part tele volt kagylóhéjakkal, osztrigával és mindenféle izgalamas dologgal. Egy szép szinte sértetlen shel-kagyló héjat haza is hoztam.

... és vajon hal, az van-e benne???...

Már meg sem lepődtök rajta, hogy találtam szimatolni valót, ugye?

romancica 2 - eggyütt a végtelen úton (itthon vettük észre hogy: az orrunk a szánk és az állunk is összeért, illetve hogy János kezében ott maradt a sör, most lebuktáááál!

A tavalyi kedvenc kirándulós képem 2013 as update-ld változata :D :D :D

Most csináljunk egy olyan képet, amin fogom a torony tetejét, jóó??? - Persze Drágám!

Nagyonnagyonnagyonnagyon elfáradtunk a végére, az este 7órás vonatot értük el, de még azért egy almás-pite belefért a hazaút előtt, mint illő befejezése egy fárasztó de élményekben annál gazdagabb napnak.