... és szépen lassan mászott is már kifele belőle, amikor is én meg elkaptam. Indult egy éjszakai horkoló partival kedd este, totál torokfájással, rossz közérzettel sikerült ébredni. Mi legyen, bemenjek, ne menjek, nincs lázam, tolom a C-vitamint meg a meleg mézes meleg teát, menjünk be, majd megkérem a Managert:), hogy ne rakjon kasszába. Beérek, forró teával a kezemben indulok a csajhoz, látom, hogy a telefonon lóg és nagyon tárgyal egy másik bolttal. Hallom hogy mondja, jó, akkor kettőig átküldök vkit, de utána vissza kell jönnie, mert zárja a konyhát. Basszus, már mondja is, hogy akkor ide meg ide menjek két órát kasszázni, szuper. Átsétáltam a másik boltba, köszönök, oks, kártyát adnak, indulhat a menet. Ez egy nem normális emberekkel telerakott bolt, rohangálnak, énekelnek, fennhangon káromkodnak, a vevővel meg senki sem foglalkozik. Nagyon hülyén éreztem magam. 10 perc után az is kiderült, hogy az a Ruhel itt a boltvezető, aki engem annó betanított. Volt nagy örömködés a részemről, amikor megláttam, de ez gyorsan elszállt, mert ugyan Ő is kedvesen üdvözölt, de annyira el volt nyűve, totál tönkreteszi a boltvezetőséggel járó stressz. No, de aztán egy órai kasszázás után jött a feketeleves, menj le a konyhába kérlek. Óóóóó, hogy az a .... Hát ahhoz a konyhához képest a miénk egy hodály. Ez egy kis sötét luk, ahova mindent úgy zsúfoltak be. Persze az első fél óra azzal telt, hogy mindent kezdhettem keresgélni, állandóan kérdezni kellett, ez hol van, az hol van, nagyon rossz érzés volt, az egy óra alatt alig 4 féle produktumot sikerült elkészíteni. Nagyon ciki érzés volt. Amikor visszamentem, mondtam is a Managarnek, hogy szeretem a konyhánkat, és hogy ez egy mennyire jó konyha. Na valahogy sikerült túlélni a napot, este irány haza. Éjjel gyógyszer, fokhagymás mézes joghurt, sok tea. Reggel megint a nagy kérdés, mi legyen, menjek be vagy ne? Naná, hogy bementem, habár János erősen tiltakozott, mondván már csak két nap. Valahogy sikerült túlélni a csütörtököt, de elég nehezen lett vége, örültem, hogy valahogy hazaértem, be az ágyba, azt jóccakát. Pénteken reggel nézem, a telefonom, hívott a csomagszállító. János hívta Őket vissza, kaptuk a leszúrást, hogy azt írtam, itthon leszünk délutánonként. Na jól van, tisztán emlékszem, hogy azt írtam, hogy délelőtt és késő este vagyunk ELÉRHETŐEK, délután nem, mert tutira dolgozunk. Mindegy. Sorozatos bocsánat kérés, oks, akkor pénteken azaz ma délután újra kihozzák. Jól van.
Másik sms, Zsuzsitól:
"Beajánlottalak egy munkára, hívj, ha végeztél!"
Fölhívtuk, mondta, hogy volt egy szőrtelenítő klinikán vagy már negyedszerre, és nagyon rá akarták beszélni, hogy álljon be asszisztensnek. Gondolkodott, gondolkodott, de mondta, hogy Ő nem, viszont tud vkit, és itt aztán áradozott rólam, hogy én mennyire epatikus vki vagyok stbstb... és azt mondták, hogy akkor menjek be, vigyem a papírjaimat. Oks, akkor a hétéégén, addig kikúrálom magam. Nene, már tegnap akartak volna látni és mondták, hogy nagyon kell az ember. Oks, akkor máris szedem össze magam, nyomtatom az önéletrajomat és munkába menet beugrom. Persze a nyomtatót most nem sikerült beüzemelni, úgyhogy amolyan utolsó pillanatos indulással neki rugaszkodtam.
A klinika Sheperd's Bushnál van, pont útba esett. Megtaláltam, csöngetek, semmi, pedig minden nyitva, open tábla kint. Ja, hangya betűkkel alatta, vagy hívjon, és egy szám. JAj, utálok telefonálni. No, bátorság összeszed, számot tárcsáz. Férfihang fölveszi, hol vagyok? Ki vagyok? Mit akarok? Ki a barátom? Oks, mindjárt jön. 50 körüli enyhén pocakos, erősen őszülő férfi nyit ajtót. Zsuzsi mondta, hogy arabusok, ez csak nagyon kicsit látszott. Kedves volt, érdeklődő, mit csinálok, mit csináltam, mutattam a papírjaim. Ok, meddig tudok itt maradni ma? Még 20 percet. Oks, hívja a munkatársát (aki a testvére), jó, Ő ezalatt nem ér ide, jóakkor jöjjek vissza, de mikor, még nem tudja, még ma este hívnak, a papírokat hagyjam ott. Az eredetiket vittem, húztam a szám, de semmi gyanúsat nem tapasztaltam, oké. Este remegve figyeltem a rtelefonom, amíg hazatekertem, a mellényzsebemből vagy 100szor kivettem a telefont, nehogy ne halljam meg.... De nem hívtak. Este Zsuzsiékhoz mentünk, mert ünnepeltünk, Petit ugyanis fölvették egy Paulba szendvicsmékernek!!!!! Nagy volt az örömködés. Ők mondták, ne aggódjak, valszeg később végeztek, és már nem akartak zavarni. Legyen úgy, én minden esetre kezdtem ideges lenni, hogy miért hagytam ott a a paírjaim...
Intermezzo, ezalatt János a szabadnapján a szomszéd sarokról behozott elkorhadt ülőfelületű, de gyönyörű öntöttvas lábú "lócát" a szintén az utcáról elhozott ágy-lécekből alkotott:
A csomagok is szépen megérkeztük, örültünk a meglepetéseknek nagyon ;)
Szombat: negyed 11ig vártam, hátha hívnak, semmi. Hívom a megadott számot, nem elérhető. Jó, hívom 11kor, nem elérhető. 12kor nem elérhető, na ekkor már megkerestem Őket a neten, összes ott megadott szám hív, egyik sem elérhető. Persze egész délelőtt para, miért nem miért nem veszik föl.... persze így semmit nem tudtam pihenni. Valamikor 2kor véletlenül fölvették, mondom, bocsi, hogy már ezerszer hívtam, de aggódtam, hogy valami történt, jól van Doktor Úr? Ó persze, és ne haragudjak, hogy nem hívtak, de későn végeztek, és még most sem tudja, hogy mikor jó Nekik, ma este esetleg hat után nem lenne késő? Nem, persze, hogy nem, akkor majd még hívnak. Háromnegyed 6kor kaptam a hívást, hogy akkor várnak szeretettel. Idegbeteg odatekerés. A kis kertben épp vacsiztak, leültettek, kis bájcsevej az időjárásról, kinek milyen napja volt, ott volt a a tesó, annak bemutatott, Vele is beszélgettem. Kiderült, Iránból származnak, Svédországban éltek, onnan hozták át a céget.
Aztán jöttek a hivatalos dolgok, akár heti 6 nap, napi 8-10 óra is akár, ha nagyon sok a vendég, jó így? Persze. Néhány alkalmas tréning, és utána kezdhetek is a kliensekkel. Rendben? Oks, de van felmondási időm, jó, akkor azt intézzem!!!!
Még aznap este átestem az elméleti blokkon, az angolul alig tudó Basin tartotta, így nagyon jól megértettem mindent:D
Vicces volt ezek után bemenni az esti Pretes Staff Meetingre és bólogatni, hogy igen így meg úgy, meg a jövőben ez meg az várható....
Vasárnap mentem gyakorlati oktatásra este, azzal sem volt gond, Annyit még kértek, hogy ne hétfőn, hanem a második gyakorlati oktatás után, kedden beszéljek a Managaremmel, hogy biztosan tudjam, hogy itt akarok dolgozni. Ok. Már most biztos voltam, de ha ez az óhajuk....
Hétfőn János napja volt, ugyanis előléptették DESSERT MAKERnek!!!!! Ez több munkaórát és több borravalót jelent fizikai munka nélkül, úgyhogy ennek örvendeztünk. Az undokabbik séfhelyettes közölte Vele a jó hírt, hogy egy hét múlva kedden már majd oda kell mennie, addig élvezze ki a porterkedést, ott meg aztán nagyon figyeljen.... Vicces, hogy egyszerre indultak meg a dolgaink.
Én kedden reggel mentem oktatásra megint, ahol is megismerkedtem Askwua-val a feleséggel, megnézhettem egy kezelést, beszéltünk a bikini vonalról, aztán mondták, hogy akkor ha tetszik, akkor intézhetem a felmondást.
Evelinától kértem időpontot 3 után, jó, üljek le, torokban dobog a szív.
Először is nagyon hálás vagyok, mert a Pret segített, amikor szükségem volt rá, de most szeretnék elbúcsúzni, mert találtam másik állást, mi a teendő? Írjak egy papírt kézzel, hogy lemobndanék a pozíciómról és hogy mikor dolgoznék utoljára. A kedd az nagyon nem jó, nagyon szépen megkér, hogyha nem gond, akkor maradjak csütörtökig, mert nagyon nehéz lenne átszervezni. Jó, erre még hajlandó vagyok...
Úgyhogy legközelebb szobaton megyek estére a Klinikára, 7 napot pedig még valahogy kibírok a Pretnél, János pedig keddig élvezkedik porterként :D
folyt. köv....
löpá
