borongós blog...

Ilyet is ritkán írok, de néha ez van....
Nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szerettem volna.
A klinikás meló annyira nem indult be, hogy két hete a főnök mondta, hogy majd talán november második felétől lesz munka, addig ha akad vmi, vállaljam el. Kösz...

- kis intermezzo, ma van halloween, beugrottam az első csöngetésnek(gyerkőcök voltak beöltözve), na de többet nem ám, nyeheheheheheeeee - azért most egy kicsit jobb kedvű lettem :)

Ennek egyetlen előnye volt, hogy a helyi munkaügyi központban minden lelkiismeret furdalás nélkül jelentettem be magam, mint álláskeresőt. Kedvesek voltak, elmagyaráztak mindent és egyből jelentkeztünk is egy munkára, amolyan szoc gondozó aszisztens. A jó, hogy a több száz fontos és féléves tanfolyamot nem kérik, sőt, 3 hónap után azt a papírt is megkapom. Illetve megkapnám. Merthogy a csaj a nekem adott papíron áthúzta, ismétlem így áthúzta azt, hogy küldjem el a CVmet. Én ezt itthon látva, oks, nem izgulok, nem kell, áthúzták. De csak motoszkált a fejemben, míg ma aztán csak elküldtem, sose lehet tudni. Csak most jön a bibi. A törvény szerint, ha nem jelentkezem a nekem kijelölt állásra, elvesztem a segélyt. Úgyhogy most hányinger és futkosós WC használat mellett várom a pénteket, hogy mi lesz. Akkor kell visszamennem a heti rendszeres ellenőrzésre. Miért nem küldtem el előbb???!!!! Hülyehülyehülye....

Közben bújom a netet:, már kifolyik a szemem az álláshirdetések böngészésétől, a jóreggelt programom átböngészni a munkaügyi központ honlapját, az eü-s honlapjaimat és a gumtree-t.

Egy gyt asszisztensi melóra jelentkezést lekéstem a múlt héten, mert azon is tököltem 2 napot. Mire leültem, hogy ok, összeszedtem a bátorságot, addigra levették. Ebből tanulva arra, amit ma reggel találtam, azonnal elküldtem a jelentkezésemet. Vagy 2ésfélórát szöszöltem a jelentkezési űrlap kitöltésével, tényleg csak azt nem kérdezték meg, hogy éppen milyen színűt és állagút sikerült a reggel alkotni. De elküldtem és most imádkozom,  mert Uxbridge-ben lenne a meló, ami az eddigi gyt-a lehetőségekhez képest itt lenne a számban.

A Boots(ez egy nagy drogéria lánc Angliában, olyasmi, mint a DM, csak nagyobb) 3 jelentkezésemet is visszadobta. 3 különböző boltba küldtem el a jelentkezésemet karácsonyi időszakos melóra, 2 automatice másnap kiértesített, hogy sorry, a harmadiknál bekerültem a második körbe. Ez is majd egy órát vett igénybe: az első félóra egy szituációs kérdéssor volt, 4 válasz lehetőség, jelöld be, amit csinálnál leginkább és amit a legkevésbé. A második fele idétlen állítások melyik igaz rád a kettő közül, sokszor ismétlődő kérdésekkel, egymással össze nem függő párokban. Mindebből vmi okos pszichomókus biztos leszűrte, hogy alkalmatlan vagyok, bocs. Köszi....

Egy Hammersmithi kisbolt kirakatában találtam hirdetést, karácsonyi dénymeló - aznap este CV elküld. Másnap hívtak a boltból és rittyentettünk egy 5 perces kis interjút, a Pretes tapasztalatomat veséztük ki, milyen kasszát használtam, kellett-e rendszereznem, polcot rendszereznem, stb... Mondta, hogy van még egy rakat hívása, még aznap visszahív, ha mehetek személyes interjúra. Nem hívott....

Elküldtem a jelentkezésemet egy actoni masszázs szalonba is, ahol részmunkaidős masszőrt(csak sport masszőrt-svéd masszázs), de onnan még egy bikkmakk sem jött vissza.

Bementem a Primark-ba is, hogy megkérdezzem, hogy lehet jelentkezni: persze a honlapjukon, mondta egy manager. A honlapjukon volt mindenféle állás, csak épp sima "feketeruhás eladói" nem volt sehol. Már minden irányból megközelítettem, mígnem maradt a klasszikus google keresés, ami kidobott vmi egész más oldalt. Ott kitöltöttem egy jelentkezési űrlapot, de azóta sincs semmi hír.

Hát egyenlőre így állok, mondhatni nem túl felvillanyozottan. Ráadásul vészesen rövidülnek a nappalok, ötkor már tök sötét volt ma is. Unatkozom és kezdek becsavarodni itthon. Hiába angolozok, hiába teszek veszek, most nem segít. Nyáúúúú....

Szóval ez van, most, remélem mihamarabb ki bírom rángatni magamat ebből a nyavajgásból, mert nagyon rossz és nem akarok beleragadni, János sem érdemli meg, hogy amikor hazajön a melóból fáradtan, akkor egy hisztérikát találjon itthon....

No, ennyi volt mára, meg a hétre, remélem nemsokára valamivel jobb hangulatban sikerül bejelentkezni, ez most így sikerült, na...
Löpá
Csilla:(

Folyt köv, mert a múltkor lemerültem ;)


Hétfőn az új munkarendemnek köszönhetően ismét egy napra esett a szabadnapunk Jánossal, így újabb kirándulást terveztünk, ezúttal kifejezetten gyalogosat. Még a nyáron vettem egy könyvet (kedves rendszeres olvasóim emlékezhetnek rá), amiben London környéki kirándulásokat ajánl a szerző. Na ezt vettük most elő, még hetekkel ezelőtt lefordítottam az egyik közelit, így az előkészület abból állt, hogy összebarátkoztam az angol vasutak "elvirájával", aki szépen meg is mondta, ha off-peak időben, azaz csúcsidőn kívül utazunk, akkor baráti 15 font a retúr jegy egy főre. Ha csúcsidőben, akkor 31 font. Nem volt kérdés, hogy teljes nyugalommal szundikálunk inkább egy kicsit hosszabban itthon, mert az első ilyen off-peak vonat 9.35kor indult a 3 metró-megállónyira levő Ealing Broadway állomásról. Azért választottam ezt a megállót, és nem a Paddingtont, ami az induló állomás lett volna, mert közelebb volt, olcsóbb volt a vonat jegy és a metró is. A metró János kérése volt, nem szívesen hagyta volna egész nap a bringákat két lakattal lekötve, amikben nem bízik. Nem csodálkozom, én is csak az U lakatomban bízom, a másik dísz:) Szóval reggel kelés, így is elég korainak éreztük a hét órát. János feje megint fájt. Persze, mert vasárnap is és ma, kedden is ragyogó napsütéses, enyhén felhős idő volt, pont hétfőn vonult át felettünk egy front felhőt és esőt hozva. De mi nem hátráltunk meg, egy kis szemerke nem ronthatja el a napunk. Esőkabát, kamásli a hátizsákba, kis kitérő a bolta még banánért és zöldpaprikáért, és irány a metró. A tervezettek szerint érkeztünk fél órával a vonat indulás előtt, hogy nyugodtan meg tudjunk mindent találni, kérdezni, eltévedni, kóvályogni meg ilyenek. Rutinosak vagyunk már :P Simán megtaláltunk a kasszát, jött a neheze. Túránk ugyanis egy azon vonat 2 különböző állomásán indult és végződött. Elszántam magam, hogy megkérdezem, hogy kaphatunk-e olyan retúrt, ami hazafelé 1 megállóval kevesebbre szól és így talán olcsóbb. Egy kedves, idősb fekete úr ült a kasszánál. A mondókám felénél láttam az arcán, hogy feladta, hogy megértse, úgyhogy simán a távolabbi állomást nézve vettük meg a daily off-peak adult jegyeket. A maradék 10 percben a peronon vártunk, és bizony figyelni kellett, mert amikor teljes sebességgel robogott el mellettünk egy-egy vonat, bizony komoly szele volt, lökött rendesen. Ezt később a vonaton is lehetett érezni szembe-forgalom esetén. A mi vonatunk kisebb, 3 vagonos dízel vonat volt, Nekem érdekessége, hogy nem volt külön mozdony és utas kocsi, egyben volt a kettő, János szerint a motor a mozdony alatt volt, a kipufogó csöve pedig a kocsik között. Tiszta 4-6os feeling :D Az út kicsivel több, mint egy óra volt, szakadó esőben. Kínunkban már röhögtünk, hogy neeeeem lehet ilyen szerencsénk. Megegyeztünk, hogy fél11lévén és tekintettel az esőre, nem indulunk egyből, keresünk egy kedves helyet, ahova beülhetünk egy igazi English Breakfest-re. Az állomás már igazi kisvárost ígért, az eső is elállt, a bélbojhaink pedig már követelték a beígért reggelit. Egy helyi kisboltban kérve útbaigazítást (megelepően jól értettem, hogy mit magyarázott az idősb úr) és némi kóválygás után megtaláltuk a kávézó-vendéglő-cukrászda szerű helyet, ami meglepően tele volt emberekkel, úgy szorítottak nekünk helyet egy többszemélyes asztalka sarkánál. Gyorsan megrendeltük a reggelit, amiben nem csalódtunk: tükörtojás, toast kenyér kisütve, kolbászka, sült gomba, sült bacon, paradicsomos bab, nyamiiiii. Amikor kihozták, kicsit aggódtam, elég lesz-e (pedig eredetileg kettőnknek gondoltam 1et rendelni, aztán János mondta, hogy ne szórakozzunk már, Ő komolyan éhes), de a végére annyira eltelített a pohár narancslével, több órán keresztül kitartott a jóllakottság érzése, úgyhogy panaszra nem volt okunk. Jóllakott óvodások módjára indultunk neki a röpke 20km-s túránknak.
Indultunk Goring vízimalma mellett a Temze mentén. Az út először a közvetlenül a part mellett vezetett, János 5percenként sikkantgatott föl, hogy ez juj de jó pecahely lenne :D Láttunk itt is lakó-hajókat, az út az éjszakai esőnek köszönhetően full sár volt, élveztük a csúszkálást, locspocsolást. Láttunk dombokat, meg is másztunk néhányat, erdőkön, mezőkön vitt keresztül az utunk. A könyv térképében viszont csalódtunk, bizony sokszor az általános tájékozódó képességünkön múlt, hogy jó irányba, vagy legalábbis közel jó irányba mentünk.
Láttunk sok érdekes házat, "sms író", azaz elhalálozott nyuszi tetemet, élő nyuszit, rengeteg lovat, szigorúan esőköpenyben, teheneket, barikákat, egy hatalmas láma farmot, a térképen említett Pig-Farmot viszont az istennek nem találtuk meg :D Viszont találkoztunk mókussal, de hogyan! A kis dinnye, sprintelt át egy kis útszakaszon két erdősáv között, csak azt mérte föl későn, hogy mi épp arra jártunk, pucolt mint a fene :D :D :D Jövet menetben egy leérett kukorica mező mellett haladtunk el, ahol János megállapította, van még nagyon is ehető rajta, úgyhogy jó magyar szokás szerint loptunk 5 csővel, ma este az lesz a vacsora, szépen megfőzöm és meglátjuk :D
Hazafelé izgalmas volt, mert nem tudtuk, hogy fél6kor vajon off-peak időben, vagy in-peak időben vagyunk-e még. Az állomáson várakozók sem tudták, személyzet itt nem volt hétfőn este. Nincs más megoldás: telefonos help point igénybe vétele. Azt még elmakogtam, hogy mit szeretnék megtudni, de mondjuk, hogy a vonal minősége miatt nem értettem, mit kérdezett a pasas. Szerencsémre egy hölgy a segítségünkre sietett és megfejtettük, hogy igen, a következő vonattal nyugodtan mehetünk vissza Londonba. A vonaton mindketten szenderegtünk, kaller nem jött, vagy ha volt is és szunyókáltunk, föl nem ébresztett minket :) Hazafelé a vonat London határától telt meg, addig szinte csak 2en üldögéltünk a kocsiban.
Hát mit ne mondjak, jól elfáradtunk, ringatásra nem volt szükség aznap este. Szerencsések voltunk, hogy egy kis ködszitáláson kívül nagyobb eső nem volt a nap folyamán, a hőmérséklet igazi kirándulós volt, úgyhogy egy nagyon jól sikerült napot zártunk a gyrososnál :D

No, ennyit mára, csók minden kedves olvasómnak :)
Lö pá a jövőhéten, vagy amikor lesz újra net, khmkhm... :)

... fel a hegyre fölfelé...

a kötelező közös csendélet sárral;)

...le a hegyről, lefele...

János, sár, és a lopott kukorica :D

(a láma farm) - Te figyi, szerinted azok most komolyan lámák, jól látom? - Dehogyiiiis, azok muflonok!!!! :D

... etetés, de kiköpte a paprika magot a válogatós mindenit....

a füvecskével már nem volt gond, azt elfogadták

- Te, az ott meg micsoda? Nyuszi? - Ja, csak épp smst ír, ne zavard! :D (nem ostorosiaknak fordítás: düglött:D

English Breakfast, nyamíííííí

... szintén kötelező szimatolós kép...

Temze part, sár, Csilla....

tökföld

a végtelen ösvény és a sáááááár....

reggeli vadászat és gyönyörködés a hegyes-dombos környezetben....

Kew Garden

Már már csodaszámba ment, de a 2 héttel ezelőtti hétvégénken közös vasárnapi szabadnapunk volt Jánossal, s ugyan heveny fejfájással ébredt a Drága, abban egyet értettünk, hogy valami aktív kikapcsolódásra vágyunk mind a ketten. Bringa oks, de hova? Nekem nagy vágyam volt mióta olvastam róla, a Kew Garden. Ez egy Királyi Botanikus Kert a Richmond Park mellett.
Az odút sima volt, már régi ismerősként köszöntem a mókuskáknak. A Temze parti oldalbejáratnál raktuk le a cangákat, belépővétel, térkép tanulmányozás és indulááás.
Láttunk szuper játszóteret, kül és beltéri résszel egyaránt, 3 nagy pálmaházban, az egyikben a sivatagi kaktuszok, orchideák, esőerdők növényeit csodálhattuk meg, a másikakban trópusi növények voltak a világ több pontjáról, volt ahol vetkőzni kellett, mert igazi meleg párás klímát biztosítottak a nöények számára.
Az egyik nagy pálmaházban ráadásul volt "emelet is", ahova egy csiaglépcsőn lehetett fölmenni, így kerültünk a lombkoronák közé. Gondolhatjátok, az én tériszonyommal... De nem hátráltam meg :D
A kertben voltak tavak, János nagy örömére időnként egy egy halacska is megmutatta magát, madarak tömkelege, kukázó és a természetben folymatosan gyűjtögető mókuskákban sem volt hiány. Nagyon érzik már ők is a tél közeledtét, nem látni mókust üres szájjal...
Kora délután, amikor megéheztünk, bekukkantottunk az egyik étterembe, az árak elfogadhatóak voltak, a kaják gusztusosak, úgyhogy rendeltünk, mire a konyhából magyar beszédre lettünk figyelmesek, beköszöntünk, volt nagy mosolygás :) Ebéd után kis süti-kávé, hát, ha ettetek már igazán finom csokis muffint!!!! János csokis-banános tortája sem volt semmi... Kis emésztés után álltunk tovább, megnéztük a pagodát, ahol szomorúan konstatáltuk, hogy nem lehet fölmenni és körülnézni.
Nem gond, következő uticélunk úgyis hasonló élményt ígért: "sétaút a lombok között". Kis kóválygás árán megtaláltuk, hűha.... maradék bátorság összeszed és elindultunk fölfelé. Recsegett, lukacsos volt a padlózata, nem mertem, csak nagyon határozottan fölfelé nézni és kapaszkodni a korlátba az életemért. Persze nem kérdés, hogy megérte. Nagyon különleges volt a lombkoronák között sétálgatni. Azt már kevésbé élveztem, hogy a szél nem gyengén beringatta az egész szerkezetet, juj. János mindeközben beüzemelte a fényképezőgép filmfölvevő funkcióját is, "legnagyobb örömömre", úgyhogy a képek mellett most már házi vidótárunk is kezd gyűlni.

amikor ezt megláttuk, szinte felsikkantottam, hogy  ezt Anyunak le kell fotózni :)

kaktusz-paradicsom

kapaszkodtam az életemért

a lusták mehettek lifttel is

na ez az igazi libasor

"majom a ketrecben" - itt mentünk föl a pálmaház tetejébe

Felirat hozzáadása

zölderdőben jártam....

Innen már hazafelé vettük az irányt, útközben megnéztünk még egy japán házat, bambuszerdőt, tavacskát és egy rakat mindenféle növénykét. A bringák szépen katonás rendben vártak minket, ahol hagytuk őket. Hazafelé megálltunk a bringás boltunkban és vettünk Jánosnak sisakot, kesztyűt, biciklis nadrágot sajnos nem sikerült, bokában volt szűk az egyetlen, ami volt.
És elkövetkezett a szorgos hétfő reggel:
Jánost az a meglepetés érte, hogy már hétfőtől "Desszert Chef tanuló" címen szerepelt a rotán és mehetett föl a konyhába ellesni a süti-fagyi költemények készítésének csínyját-bínját. Egy magyar srác mellé került, így nyelvi nehézségekkel nem kellett küzdenie.
Engem már kevésbé örömteli hírek vártak bent. A múlt héten kedden mentem be a menedzserhez, hogy fölmondjak, ami meglepően simán ment, kézzel kellett írni egy fölmondást és annyi. Amikor mondtam, hogy keddig dolgoznék, kérte, hogy maradjak csütörtökig, mert nem tudja hogy átvariálni a rotát, ha nem gond. Ahogy neki is mondtam, mivel hálás vagyok Nekik, hogy minden hátszél nélkül, szinte nulla angollal is adtak esélyt, munkát, pénzt, ezt a két napot még bevállaltam.Hát nem kellett volna. Hétfőtől ugyanis az úgynevezett selection time-unk(ez az az időszak, amikor a bolti kínálatnak teljesnek kell lennie úgy, hogy legalább két termék legyen a polcon), viszont nem adtak mellém senkit. Régebben, amikor ez az idő 3ig tartott, fél3ig volt még valaki velelem, de most senki, egyedül kellett szendvicseket/wrapokat/salátákat/joghurtokat készítenem, épp azt, ami fogyóban volt. Ez azt jelentette, hogy amíg korábban 2 és 3 között el tudtam kezdeni a konyhazárást, most négyre fejezetem be a gyártást, fél órás szünet,
fél5kor kezdhettem neki az egésznek, ami azt jelentette, hogy átlag 9-fél10re végeztem úgy, hogy 7ig fizettek ki. Kedden jött ez csak ki jól, mert egy ember hiányzott a boltból délutánról, így megkértek maradjak fél11ig segíteni zárni a boltot. Így legalább ki volt fizetve a nyújtott konyhazárás, a boltzárással egy órát csúsztunk, az is kevesebb, mint az én 2-2ésfélóra plusszom. Hogy szakadjanak meg, mint a véres hurka... Egyetlenegy előnye volt ennek az egésznek, hogy a boltzáráskor megmaradt kajákból hozhattam haza bőven, így fullon volt a hűtő egy hétig mindenféle pretes kajákkal. Pluszba kihasználva még gyorsan a Gold Kártyámat, amivel 50%-os kedvezménnyel vásárolhattam, kipróbálgattam olyan dolgokat, amit ebédnek ingyen nem választhattunk volna.
A csütörtöki utolsó napom nagyon furára sikerült. kiderült, hogy egy másik jófej leányzó is aznap végez a Prettel, úgyhogy többször is összevigyorogtunk, bíztattuk egymást, hogy már nincs sok hátra stb... Érdekes volt pl., hogy akik eddig elmenetek, mind kaptak "goodbye" képeslapot a maradó dolgozók üzeneteivel, mi nem keptunk. Egy csomóan úgy búcsúztak el, hogy see you tomorrow, ami annyit tesz: a holnapi viszont látásra! A menedzser is csak beszaladt indulás előtt kabátban, hogy sok szerencsét kívánjon és megköszönje a munkámat, valamint elkérje a számomat, merthogy még meghívást kaptunk arra a közös vacsorára, mire a jó teljesítményünkkel nyertünk egy komolyabb összeget a Prettől. Ez jólesett. Remélem ott megkapjuk a kártyát, jólesne. A másik, hogy mondták mások, hogy készüljünk, mert akik elmennek, még meg szokták kérdezni, hogy biztosan gondoljuk és nem akarunk-e mégis maradni... Egyikünktől sem kérdezték meg. Pedig Angelát különösen kiemelték az utolsó megbeszélésen, hogy mennyire jó kasszás a közvetlensége, kedvessége miatt. Úgyhogy eljöttünk úgy, hogy alig tudták egy páran. Mindezt kiküszöbölendő Angela írt egy üzenetet a hirdetőtáblára, hogy pénteken este egy közös iszogítós ünneplésre invitál mindenkit annak alkalmából, hogy fölmondott:) Ehhez csatlakoztam én is, megköszönve a segítségüket, türelmüket és barátságukat, valamint kértem egy post-it tömböt az irodából, és azoknak, akikkel hosszabban együtt dolgoztam, írtam egy-egy személyes üzenetet, hogy kinek mit nem fogok elfelejteni soha... Remélem örültek neki másnap reggel, vagy amikor megkapták :) Kiderül, ha tényleg mehetünk a vacsorára... Másnap, amikor találkoztam reggel Angelával(jött modellnek a klinikára), szinte egyszerre sikítottuk, amikor megláttuk egymást, hogy FREEDOOOOOOOM!!!!!!! :D
Az új munkahely alakul, egyedül kezeltem már vendégeket, egyenlőre minden jól ment, sokat dumáltunk, élveztem nagyon! Megegyeztünk, hogy hétfő-kedd lesz a szabadnapom. Ez azért jó, mert hétközben üres a ház, lehet főzni mosni, járni kelni, nem ütközöl másokba, a boltok hosszabban vannak nyitva, jobban el fogok tudni intézni bármit, ha szükséges. A munkarend érdekes, egyszer fogok dolgozni reggel 9től-12ig, lesz egy 3 órás ebéd szünetem, utána pedig 3tól-8ig lesz a második műszak. Na ezért is nagyon jó, hogy közel lakunk, gond nélkül haza tudok majd jönni, ha úgy döntök. Az elmúlt 2 napban a szünetemben(még nem dolgoztam végig a napot) a környéken sétálgattam, élvezve a koraőszi dőt, körülnéztem, hova lehetne beülni, ha nem akarok haza menni. Találtam könyvtárat, ott a hatalmas Westfield Pláza kávézókkal, néhány kényelmes fotellal, van egy bohém kávézó majdnem szemben a klinikával. Szóval van választék, ha úgy adódik.