Nyár van nyáááár...

... röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogárááááár!

Hát igen, menthetetlenül nyár van, és marhára élvezzük! A mai blogot is épp a kertben üldögélve írom, igaz, már hűvös van, elkél a pulcsi, de ettől még nem rettenek meg. Az elmúlt két hétben is hasonló szép időnk volt, amit sokszorosan ki is használtunk:
A múlt hétvégén pl garden party-t adtunk, igaz, kevesebb kedves barátunknak, mint amennyivel terveztük, de így is jó hangulatú kis kerti sütögetést rittyentettünk: vettünk az ASDA-ban csirkemellet, amit fokhagymás-joghurtos pácban érleltünk, meg császár hús féle malac husit, sok-sok zöldséget, két mobil grillt aztán hadd szóljon! Viccesen idnult a dolog, merthogy a gyufavétel az én dolgom lett volna, amit ügyesen elfelejtettem, de a fiúk ügyesen megoldották a dolgot, begyújtották anélkül is. Degeszre ettük és jól kibeszélgettük magunkat, valamint még 2 napig szellőztettük a házat, merthát a füstszag az a zárt ajtón is bejutott:D
A múlt szombaton pedig elhatároztuk, hogy kihasználva a jó időt, elkerekezünk a legközelebbi magyar boltba Wimbledonba, ami kb oda 2-2,5 óra volt(ugyebár térkép nézegetés, jaj, hol is vagyunk, merre is kéne itt menni, nem jó, menjünk vissza...), hazafelé már csak 1,5 óra:D Útközben áttekertünk egy újabb csodaszép parkon, páfrányokkal, hihetetlenül zöld fűvel. A magyar bolt egy picike kis üzlet, de hamisítatlanul magyar. Bemegyünk, köszönünk széles mosollyal, ej micsoda ragyogó szép nyári idő van, nemde?! Mire a magyar eladóhölgy: Jaaaj, ne is mondjátok, mindjárt felfordulok ettől a melegtől, nem lehet levegőt kapni és egyébként úgy betűz ide a nap.... - ejjj, aranyapám, mintha csak otthon lettünk volna:D D: D: Alig bírtam visszafogni, hogy ne röhögjek föl hangosan kínomban... No de ezzel sem törődtünk sokáig, magunkhoz ragadtuk a kosarat és elindultunk körbe. Kb két lépésenként játszottuk a nohááát, ez is kell, meg az is de jóóó ésatöbbi féle játékunkat, amit elég sok boltban elő szoktunk adni:) Alaposan bevásároltunk: füstölt szalonna, kolbász, túró, pilótakeksz, TúróRudi, Borsodi, zacskós levesek, libazsír, krémtúró. Egy átlagos heti nagybevásárlásunk kétszeresét hagytuk ott, de nem érdekelte egyikünket sem, fülig érő vigyorral rohantunk az első ülő alkalmatosság felé, hogy betoljuk a TúróRudikat és János megigya a citromos Borsodit. Piknikezéshez más nem lévén, London tudtommal egyetlen villamosvonalának az egyik megállójában foglaltunk helyet, ahol persze tilos enni-inni, de ez együnkeket sem izgatta különösebb képpen. MEgcsodáltuk falatozás közben a szép zöld helyi villamost, elrágcsáltunk még egy adag kolbászkát, és indultunk haza. Ha nem kellett volna sietni(János ugyanis ment délután dolgozni), megálltunk volna a parkban piknikezni, de így csak átsuhantunk rajta nagy álmélkodva-bámészkodva. Azóta minden nap ünnepnap, esténként nagy szertartásosan elnyammogunk egy kis szallonnát-kolbászkát hagymával, minden falatot jól megrágva. Hiába, vannak dolgok, amik hiányoznak :D
Most vasárnap pedig, hogy János délelőttös volt én meg szabados, fogtuk magukat és elmentünk várost nézni: jó nagy kört sétáltunk:
Indultunk a Piccadilly Circus-tól, Trafalgar Square - János fölvetette a párhuzamot a Nelson's Column és a Hősök tere között, van benne vmi -, Parlament és a BigBen, Aztán végig a Temze nyugati partján egész a St Paul's Chatedral-ig, amit belülről is megnéztünk, tömjén illat, orgona szó, ja, itt az orgona sípok nem álltak, mint eddig én mindenhol megfigyelhettem, hanem mint a harsonák, vízszintesen helyezkedtek el, érdekes - aztán tovább a Tower Bridge-ig, olimpiai ötkarika megcsodálása. Hazafelé a séta a másik oldalon, illetve inkább rohanás, mert akkor tudatosult bennünk, hogy 10ig vissza kell érjünk János cangájáért a Piccadillyre, de azért így is jutott idő nézelődni menet közben, pl az ablakunkból oly messzinek tűnő Szilánk "mellett" is elhaladtunk, ami közelről nem is tűnt olyan hatalmasnak.
És tatatataaaaam, letelt a három hónapos próbidőm a Pretnél, immáron ugrik egy picit a fizetésem fölfelé, viszont az adó is nőtt, na de nem baj, a kicsinek is nagyon örülök. Maradtam délutános, úgyhogy angolozok bent, akik hallják, röhögnek. A szemetes fiú udvarol, ma pl amikor monda neki a kolegám, hogy milyen rendes vagyok, hogy segítek a szemét fölcipelésében, pedig már végeztem(még vagy 15 perc volt a munkaidőmből), gyorsan fölajánlotta, hogy viszonzás képpen meghív egy kávéra valahol itt a pályaudvaron! Mondtam, hogy nagyon kedves, de még munkaidőben vagyok és egyébként is vár otthon a Kedvesem, sietek haza... Kicsit elszontyolodott, egész megsajnáltam :D
Óóóó, és érik a szeder ezerrel! A hétvégén kibattyogtam és hülyére ettem magam, valamint szedtem egy jó adagot és sütöttem túrós-szedre sütit, nyami, nagyon finom lett, sztem holnap sütöm a következő adagot! Kedves Kriszti! HA van szeder-lekvár recepted, kérlek juttasd el hozzám email formában vagy skype-on keresztül vagy akárhogy, mert különben kénytelen leszek a netről pecázni és akkor fele olyan jó sem lesz, mint amilyen lehetene, és már nem lacafacázhatok, 1-2 héten belül leérik aztán annyi... attól nem tartok, hogy elfogyna, mert annyi van, hogy az félelmetes. Van, aki létrával és gyerekkáddal megy :D
No, most így hirtelenjében ennyi, még következzék egy kis kép galéira, aztán jóccakát! Remélhetőleg a net megbízhatóan fog működni és többet nem fordul elő, hogy nem tudok a hétvégén újabb bejegyzéssel jelentkezni ;)
Csókoltatunk minden Kedves Otthonit! LöPá!

Ez egy rendőrségi paripa, igazi kezes bárány, nyugodt tudott maradni az egész forgatagban, amíg a gazdája alaposan megbírságolt egy riksás fiatalembert...

Kis egyiptomi behatás a Temze parton

Szimatszörény:D

János a St Paul's Chatedral előtt

Volt egyszer egy Olimpia Londonban: csendélet az egyik reklámfigurával, akit kishíján feldöntöttem, dehát mindent egy jó fotóért 

Kukucska...

Újra próbálkoztunk a közös fotó készítésével. Ez jó lett...

.... a többi meg nemannyira :D

művészi megközelítés...

Modern üvegpaloták

Ott az ÖtKarika, na meg azért már legyek rajta én is, ha kérhetem, hallod!!!!!

már a hídon

Cicusok a Tower kertjében

Egy kicsit megfáradva, és itt még csak épp indultunk visszafelé :D Háttérben a Belfast csatahajó, ami most múzeumként működik...

A szorgos hétköznapok

Telnek-múlnak napok szép csendesen, napsütésesen, amit nagyon élvezünk! Lehet kint szárítani a ruhát, ki lehet ülni a kertbe reggelizni, olvasgatni, tanulni, vagy csak úgy nézelődni. János a héten lecsapta füvet a kertben, így most a feketerigók előszeretettel jönnek hozzánk vadászni. Amíg ma sült a vacsora(joghurtos csirkemell cukkinivel), kiültem és számoltam, hány kukacot bír egyszerre elvinni a csőrében egy "black bird". Mert ma a madarakat tanultam angolul :D

A héten határozottan átálltunk a délutáni üzemmódra, 8 körül kelünk, lassan kávézgatunk, aztán lemászok reggelit főzni, vissza az ágyba, közben rötyögünk Tom és Jerry válogatott kalandjain. Némelyik részt már kívülről fújjuk. A melóban kezdenek helyreállni a dolgok, az elmúlt 2 hét nevetségesen kevés órája után végre ez a hét normális óraszámot hozott, 12-től dolgozom 8-ig. Na de az is kiderült ám, hogy miért. Bevezettek ugyanis egy új rendszert, ami annyit jelent, hogy az összes termékünk maximum 8 órán keresztül árulható. Ez, ami a frissességet illeti, egy nagyon szimpatikus döntés, viszont ami a délutáni plusz munkát illeti, az már kevésbé jön jól. Ez rajtam ugyanis úgy csapódik le, hogy a délután folyamán folyamatosan jönnek, hogy ebből légyszi még 4-et, a másikból hatot, mert ami kint volt, lejárt... Egyébként vmi történt, mert az elmúlt néhány napban sokkal többen megfordultak nálunk, több mindent kellett újra gyártani. Szóval nehéz, mert nem lehet szépen zárni a konyhát, mert jönnek a rendelések. Az már kitűnik, hogy lesz egy ember, aki marad velem 4-ig és segít, de utána egyedül kell csináljak mindent. Mondjuk legutóbb kaptam egy extra órát a sok szendvics miatt, ami meg éppenséggel jól is jött. Várakozással tekintek a jövő hét elé és figyelem, hogy alakulnak a dolgok.

Az edzés megy szépen, három edzésnap után egy szünet, és próbálom úgy alakítani, hogy az egyik pihi nap a hétvégére essen, így van egy teljes lusti napom a héten :P Már kezdenek köszönni az emberek, ismerőssé válni az arcok, ki mikor jár, kb mire edz. Én meg figyelek, hátha látok vmit, amit érdemes eltanulni. Ó, most a hétvégén sok finomat főztem, igyekeztem diétásan, hamár a hét nagy részében szendvicseken élek :D Tegnap lazacot sütöttem cukkinivel és hagymával, nyami... És mielőtt megkapnám, hogy mit nagyzolok a lazaccal, az itt olyan, mint otthon a ponty... Tengerparti ország lévén lehet itt kapni egy rakat féle halat, kell majd szerezzek egy határozó könyvecskét, amiben receptek is vannak: melyik hal micsoda, mit kell róla tudni és mit lehet csinálni belőle. Úgy tudtam, hogy a fisfight.com oldalon, amit a River Cottage-os Hugh indított, van ilyen rész, de nem találtam meg. Illetve a recepteket igen, de a halakról kép-leírás is volt a műsora szerint. Ha vki tud vmi ilyesmit neten elérhető formában, kérem szóljon! Ja, és a következő szállítmánnyal szeretném majd kiküldetni a Horváth Ilona féle szakácskönyvemet, ugyanis Jánosban felébredt a honvágy az otthoni ízek után, lásd bableves, lencse főzelék, meg ilyenek. Magyar boltot is találtunk a neten viszonylag közel(Wimbledonban, kb 1-1,5 óra cangával csak oda, de ha azt nézzük, hogy a többi meg kb 2-3 órányira vannak, akkor ez tényleg egy köpésre van:), úgyhogy ha az idő engedi, ellátogatunk oda is és beszerzünk néhány nehezebben fellelhető alapanyagot és finomságot ;) TÚRÓ RUDI-t egy zsákkal, az biztos, meg túrót is egy nagy adagot! Talán ez az az alapanyag, ami a leginkább hiányzik.

Ma igazi csajos szépségnapot tartottam! Vettem az ASDA-ban arcradírt, az edzés után napozgattam a kertben a délutánra még előbújó napocskának köszönhetően, aztán vettem egy levendulás fürdőt. Csak 3szor akarták rám törni az ajtót, sorry. Vettem cink-oxidos krémet is, mert már megint vmi kicsapta a szám szélét, és az arcomon is megjelent néhány hasonló foltocska (ezúton is köszönöm még egyszer Évinek a tanácsot, amit majd egy éve adott, bevált a babapopsi kenőcs trükk :D), jól bekenegettem magam illatos krémekkel, pedi- és manikűrözés is megvolt. Hát ez utóbbi... A konyhai munka és a sok bringázás bizony nem kedvez a kezeimnek, egyenlőre búcsút intettem a selymes kacsóknak...
János kezén is gyarapodnak a vágások és sérülések, amiknek nem nagyon kedvez, hogy naponta áznak a mosogató lében, úgyhogy a héten beruházunk egy nagy aloe levélre és esténként abba fogjuk csomagolni a kezeinket. Otthon bevált, reméljük itt is így lesz.

Ó, majd elfelejtettem, a héten vettem sárgabarackot a piacon, és majdnem olyan finom, mint a hazai, egész meg voltam lepődve(így jártam nemrég a kopasz barackkal és a simával is) :D Gyümölcs teákat lőttem a lengyel boltban, mert máshol siralmasan kicsi volt a választék(akár bevásárló központot, akár piacot, akár arab boltokat néztem). Ott viszont vagy 50 féle volt a polcon. Eredmény: 1 doboz hársfa tea, 1 doboz csipkebogyó-málna(ez vmi isteni finom),1doboz körtés-ananászos(amolyan egyszer ihatós). Ja, és a heti újdonság az okra gyümölcs lesz, amiről jókat olvastam, a cukkinihez hasonlítják. Jövő héten beszámolok az eredményről, már ha életben maradok :P

És a kötelező képek, egy, mert megláttam és tetszik, a másik, hogy nehogy hiányozzunk ;)

A tengerparton

No, ennyit mára, csókoltatok mindenkit!
Lö pá!